2300 éves, többé-kevésbé épen maradt textilt találni mindig tudományos szenzáció - hát még ha az a világtörténelem egyik leghíresebb, legnagyobb alakjáé volt. Ha pedig egy ennél is nagyobb titok kerül napvilágra, az még érdekesebb.
Türkmenisztánról - azon túl, hogy a világ talán legabszurdabb diktatúrája - egy dolgot szokás tudni: ott nyílik a Pokol Kapuja. Aki arra jár, mindenképpen nézze meg - bár arra járni nem éppen egyszerű dolog. Az élmény viszont megéri.
November 1-jén, mindenszentekkor és november 2-án, halottak napján az emlékezés csendességéhez méltó, tematikus műsorkínálattal várják a nézőket és a hallgatókat a közmédia csatornái.
Megérkezett az évnek az az időszaka, amikor a legjobban szeretünk kísértet történeteket hallgatni. De hogyan is jönnek létre, lesznek népszerűek? A szellemekről szóló mesék hazájából, Angliából hoztunk példát.
A vaskori szkíták világában a lovak nélkülözhetetlen szerepet játszottak: hatással voltak a mindennapi életre, a hadviselésre és a szertartásoknak is fontos részét képezték.
Egy újságíró kolléga nem is olyan rég a világ legabszurdabb turistalátványosságának nevezte Bámijánt - mondván, amiért mennénk, az már 23 éve nincs ott. Ez igaz, de Bámiján ennek ellenére, vagy éppen ezért olyan hely, ahová mindenképpen el kell menni.
Tutankhamon nevét csak azért ismerjük, mert azt övé volt - mindeddig - az egyetlen király temetkezés, amit nem fosztottak ki. Most új helyre költöznek a kincsek.
Az úgynevezett Kincsesház Petra - sőt egész Jordánia - legismertebb, ikonikus helyszíne. Mégis megdöbbentően keveset tudunk történetéről. Titkait most amerikai régészek kezdik megfejteni.
Míg ülök a kisbuszban, azon gondolkodom, csináltam-e már ekkora őrültséget életemben. Jó hétórás útra indultam, hogy megnézzem a nagy semmit. Azzal nyugtatom magam, hogy ez a semmi egészen különleges semmi - ez a semmi a nemrég volt valaminek a hiánya, így egy önmagán túlmutató, jelentőséggel bíró semmi.
Mi lehetne stílusosabb, mint Itáliában egy ókori római templomban, vagy legalább is előtte kimondani a boldogító igen. Mostantól megvan erre is a lehetőség - igaz megvan az ára.
Bár sokan nem tudják, a világ legnagyobb piramismezői nem Egyiptomban, hanem Szudánban találhatók - ahonnan a "fekete fáraók" származtak. Ezeket a piramisokat sosem látogatták turisták tömegei, ahogy a Szudáni Nemzeti Múzeum kincseit sem. Most pedig lehet, hogy örökre elvész, amit ott őriztek.
Sokan szembesülnek azzal a gonddal, amikor valahová Nyugat-Európába utaznának, hogy célpontjuk nem ott van, ahol a repülő leszáll. Ez pedig hosszú és néha kellemetlen keresgélébe fulladt a repülő és vonatjegyek összepárosítására. Most lesz, akinek egyszerűbb lesz.
A középiskolában megtanultuk, a Mt. Everest - vagy adjunk neki bármely egyéb nevet - a világ legmagasabb hegye, és 8848 méter magas. Nos, ez nem az egyetlen dolog, ami azóta már nem úgy van, ahogy tanultuk.
Európai fejjel nehéz felmérni a kínai belföldi turizmus méreteit - azt, ami nálunk rémes túlturizmusnak éreznénk, az ott egy átlagos szerda reggel. De ott nem tüntetnek és tiltakoznak - hanem kezelik a tömeget. Erre kiváló példa a Jiuzhai-völgy.
A perui Nazca vonalak még a Stonehnege-nél is titokzatosabbak. Sokáig fel sem fedezték őket - pedig ott voltak szem előtt. Azután pedig mindenki azt találgatta, hogy minek és csináltak az indiánok elképesztően nagy fura ábrákat a sivatagba.
Nyugat-Európában reneszánsza van a vonatközlekedésnek - a nagysebességű vonatok már majdnem olyan gyors eljutást tesznek lehetővé, mint a repülő, de sokkal környezetbarátabb módon.
