Gyilkos mezőkből Afrika Svájca
Kevés országnak van olyan rossz híre, mint Ruandának. Akárkinek említettem, csak a népirtás jutott az eszébe róla - bár azt már szinte senki nem tudta volna megmondani, hogy a hutuk ölték a tuszikat, vagy fordítva.
Kevés országnak van olyan rossz híre, mint Ruandának. Akárkinek említettem, csak a népirtás jutott az eszébe róla - bár azt már szinte senki nem tudta volna megmondani, hogy a hutuk ölték a tuszikat, vagy fordítva.
Az Omo-völgy, ahol találkozhatunk a tányérajkú murszikkal és az avas-vajszagú, bikán lovagló hamerekkel, még számos más, különös népnek is hazája. Egyikükbe szinte csak úgy belebotlunk az út szélén.
Az Omo völgye nem csak a tányérajkú murszikról híres. A hamerek ugyan kevésbé extrém módon változtatják el testüket - de vannak legalább olyan furcsa szokásaik, mint szomszédaiknak.
A szépség fogalma kultúránként más és más - és vannak egészen furcsa, sajátos szépségideálok is. Van például, ahol azt érzik szépnek, ha egy nő alsó ajkában egy agyagtányér is elfér. De miért?
Ahogy cikksorozatunk első részében írtuk - Gdańskba mindenkinek el kell menni, aki meg akarja érteni a 20. századi Közép-Európát. A város új múzeumai ugyanis nem csak kellemes időtöltést kínálnak ,de lehetőséget is arra, hogy elgondolkodjunk saját múltunkon és jelenünkön.
A római városatyák és polgárok felháborodásuknak adnak hangot egy 1,5 millió dolláros üzlet miatt, amely a város egyik legértékesebb műemlékét hollywoodi promóciós helyszínné változtatná.
Titkos átjárónak építették, hogy a firenzei elit észrevétlenül, a hétköznapi polgároktól távol haladhasson át rajta. Most, a történelem során először, a Corridoio Vasariano, azaz a Vasari-folyosó megnyílt a nagyközönség előtt.
A címet nem mi találtuk ki - ez Gdańsk hivatalos világörökségi jelölésének címe - de miután egy hétvégét töltöttünk a városban, azt kell mondanom, én sem tudnék jobbat kitalálni. Gdanskba mindenkinek el kell menni, aki meg akarja érteni a 20. századi Közép-Európát.
Már a régi rómaiak is ünnepelték a születésnapokat. Méghozzá szülinapi partikkal. Hogy honnan tudjuk? Fennmaradt egy meghívó.
Az orosz-ukrán háború nem csak a frontvonalon zajlik. A két ország diplomatái is egymásnak feszülnek minden lehető helyen. Az egyik mellékhadszíntér a Világörökségi Bizottság.
Madeirára immár közvetlen járattal is el lehet jutni, így az örök tavasz szigetére egyre több magyar jut el. Nekik jó tudni, hogy ha rossz helyre tévednek, januártól 500 eurót kell fizetniük.
2300 éves, többé-kevésbé épen maradt textilt találni mindig tudományos szenzáció - hát még ha az a világtörténelem egyik leghíresebb, legnagyobb alakjáé volt. Ha pedig egy ennél is nagyobb titok kerül napvilágra, az még érdekesebb.
Egy újságíró kolléga nem is olyan rég a világ legabszurdabb turistalátványosságának nevezte Bámijánt - mondván, amiért mennénk, az már 23 éve nincs ott. Ez igaz, de Bámiján ennek ellenére, vagy éppen ezért olyan hely, ahová mindenképpen el kell menni.
Az úgynevezett Kincsesház Petra - sőt egész Jordánia - legismertebb, ikonikus helyszíne. Mégis megdöbbentően keveset tudunk történetéről. Titkait most amerikai régészek kezdik megfejteni.
Bár sokan nem tudják, a világ legnagyobb piramismezői nem Egyiptomban, hanem Szudánban találhatók - ahonnan a "fekete fáraók" származtak. Ezeket a piramisokat sosem látogatták turisták tömegei, ahogy a Szudáni Nemzeti Múzeum kincseit sem. Most pedig lehet, hogy örökre elvész, amit ott őriztek.
Európai fejjel nehéz felmérni a kínai belföldi turizmus méreteit - azt, ami nálunk rémes túlturizmusnak éreznénk, az ott egy átlagos szerda reggel. De ott nem tüntetnek és tiltakoznak - hanem kezelik a tömeget. Erre kiváló példa a Jiuzhai-völgy.