Az értékláncok nemzetközi szinten adnak munkát embereknek számos országban. Azonban fontos tudatos fogyasztóként ismernünk, hogy ez milyen hatással van az adott közösségekre. Sajnos az emberi jogok megsértése súlyos társadalmi károkat okozhat. Az EU-ban az úgynevezett CSDDD értéklánc törvény eredetileg az értékláncok teljes ellenőrzését írta elő. Ezt a törvény, Magyarország is átültette a hazai jogrendszerbe. Az Európai Bizottság nemrégiben, 2025. február 26-án javasolt EU-törvénymódosítása, az egyszerűsítési Omnibusz csomag csak a közvetlen beszállítókra terjesztené ki az értéklánc ellenőrzését. Czakó Karolina, fenntarthatósági szakértő segítségével járjuk körbe a konfliktusból eredő ásványkincsek szemléletes példáján keresztül, hogy milyen hatással van az emberek fogyasztása másik kontinensen élő közösségekre, ahonnan a megvásárolt termékekben található nyersanyagok származnak.
„A legfontosabb, hogy megértsük, hogy milyen körülmények között dolgoznak azok a bányászok, akik az érintett fémeket kisüzemi szinten dolgoznak az értéklánc elején” – kezdi Czakó Karolina. „Nagyon sok fém és drágakő is van, aminek kitermelése emberi jogi problémákat, és például belső migrációt okoz [erről később lesz szó – a szerk.] egy országban. Ám azok a fémek, amiket szabályozás alá vontak – amiknek származásával el kell tudnia számolnia a gyártóknak -, az az ón, tantál, volfrám és az arany, valamint ezek ércei.”
A mobiltelefonokban több, konfliktusból eredő ásványkincs megtalálható. Fotó: Pexels / Bongkarn Thanyakij
Ezeket nevezzük konfliktusból eredő ásványkincseknek. Ugyanis, azokban a harmadik világbeli országokban, amikben ezeket bányásszák, sokszor nem tartják tiszteletben (és akkor még finoman fogalmaztunk) a bányászok emberi jogait. A Kongói Demokratikus Köztársaságban, például az ország egyes területeit különböző fegyveres csoportok felügyelik. A bányászoknak a gerillák felé kell adóznia – ami nyilvánvalóan egyáltalán nem transzparens módon és nem adóbevallás alapján történik.
„A bányászok mondjuk fél napot úgy dolgoznak, hogy amit kibányásznak, azt egyből a haduraknak adják. A bányászok szövetségekben dolgoznak, amik nem a dolgozók érdekeit védik, hanem arra jók, hogy meghatározzák az egységes adózási formát. Tehát a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló, biztonságilag és gazdaságilag instabil környezetben a bányászok informális megegyezések mentén tartják a gazdasági kapcsolatot a fölöttük álló fegyveres csoportokkal és a gyenge intézményrendszerrel működő állammal, akik lényegében közösen irányítják az országot” – magyarázza Czakó.
Az adóbevételekből pedig ezek a csoportok újabb fegyverekre és töltényekre költenek – tehát közvetve a belső harcokat támogatja az, aki (jellemzően tudtán kívül) olyan terméket vesz meg, amiben ezekről a területekről származó ásványkincsek találhatók.
Czakó Karolina, nemzetközi fenntarthatósági és kommunikációs szakértő. Összesen egy évtizedet töltött el különböző országokban. Ez idő alatt három diplomát szerzett. Dolgozott brit, svéd és magyar vállalatoknál kommunikációs, majd később fenntarthatósági szakértőként. Továbbá szakértő volt egy több európai országban jelen lévő, nemzetközi szervezetnél, ahol számos fenntarthatósági témában vett részt nemzetközi projektekben. Okleveles környezetkutató mesterdiplomájának témája a konfliktusokból eredő ásványkincsek uniós és amerikai szabályozása volt.
Arról nem is beszélve, hogy a rendes munkakörülmények biztosítása és a munkavédelmi előírások betartása szintén nem lényeges szempont ezeknél a „munkáltatóknál”. Mégis sokan választják ezt a „hivatást”, jobb híján, és a gyors megélhetés biztosítása reményében. Ezért is van belső migráció ebben az országban: a falvakból a bányavárosok felé, vagy a már nem biztonságos bányavárosból egy biztonságosabb felé. Czakó Karolina elmondja: „Jellemzően nem ezek az emberek azok, akik elindulnak Európába, arra nincs pénzük. A környező országok sincsenek sokkal jobb helyzetben, de különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban azért tragikus a történet, mert korábban ez egy mezőgazdaságon alapuló társadalom volt. 1996-ban aztán kitört az Első kongói háború, ami miatt abbahagyták a mezőgazdálkodást, mert nem volt biztonságos: vagy a terményt, haszonállatot lopták el vagy a gazdát támadták meg, lőtték le a szántóföldön. Ezenkívül a mezőgazdaság idő- és békeigényes iparág. Miközben a bányászat azonnali megtérülést jelent, hiszen amit kiszedsz, azt rögtön el tudod adni – még akkor is, ha egy részét lefölözik. Kongóban a kisüzemi bányászat a helyi konfliktusok eszkalálódásával ért el a 2000-es években arra a súlyos szintre, amikorra már bányászszövetségek jöttek létre.”
A bányászat tehát a mezőgazdasággal ellentétben nem kíván meg szakképzettséget és azonnali jövedelmet biztosít. „A bányászok főként két okból választják ezt a munkát: egyrészt ahhoz, hogy a férfiak házasodni tudjanak és családot alapítani, először vagyont kell felmutatniuk. Így mutatják meg a másik családnak, hogy el fogják tudni tartani a lányukat. Másrészt pedig aki nagyon szegény körülmények között él és ki szeretne ebből törni, annak csábító a gyors pénzkereseti lehetőség” – mondja Czakó. „Kiszolgáltatott emberekről van szó. Ők nem képzett emberek, hanem sajnos olyanok, akik legfeljebb gyenge színvonalú oktatásban részesülnek. Ezért nem is tudják magukat képviseltetni a döntéshozatalban. Helyettük próbálják meg érvényesíteni az érdekeiket a civil szervezetek” – teszi hozzá a szakértő.
Bányászok Kailóban. Ez egy kassziterit- és volfrám bánya. Előbbiből az ónt, utóbbiból a volfrámot nyerik ki. Készült: 2007. október 31-én. Fotó: Julien Harneis
Bár a kobalt nem tartozik az EU-s vagy az amerikai szabályozás alá vont ásványkincsek közé, ezek bányászata során bizonyítottan gyakran alkalmaznak gyerekmunkásokat is, ahogy azt a SkyNews 2017-es riportjából is kiderült. A konfliktusból eredő ásványkincsek esetén is „lehetséges valamennyi gyerekmunka, de ezt átfogóan nem vizsgálták. Az is érdekes szempont, hogy az afrikaiak sokszor nem is tudják, hány évesek, mivel nincsen a nálunk megszokott anyakönyveztetés. „A munkám során például Svédországban találkoztam olyan emberrel, aki nem tudta, hogy ’85-ben vagy ’86-ban született. Azt tudta, hogy pénteki napon jött világra, mert az anyja Pénteknek nevezte el őt, persze a saját nyelvükön. Őket az országukban törzsi hovatartozás alapján tudják azonosítani” – meséli Czakó Karolina. „A konfliktusból eredő ásványkincsek bányászatánál alapvetően inkább a felnőtt kényszermunka jellemző, mert ehhez testi erő kell” – folytatja a szakértő. „Sajnos jellemzőek a testi sértések és zsarolások a bányászok körében: a fegyveres csoportok kizsákmányolják a bányászokat, vagy másokat toboroznak, hogy kizsákmányolják őket. Emellett a kongói állami alkalmazottak is sajnos közreműködnek az emberi jogi visszaélésekben.”
A Kongói Demokratikus Köztársaság bányászati térképe. Forrás: OSM and Pelletier (1964): Mineral Resources of South-Central Africa and IPIS, USAID (2023): Analysis of the interactive map of artisanal mining areas in eastern Democratic Republic of Congo (2023 update). Készítette: Lysippos / Wikimedia Commons
Különböző térségekben különböző szabályozások vannak érvényben az ásványkincsek bányászatát és annak felügyeletét illetően. Ezen anyagok közös tulajdonsága, hogy ha kohóba kerülnek, elvesztik a származási helyükre jellemző geológiai egyediségüket , így onnantól nem visszakövethetők. Tehát az ellátási lánc elejétől a kohóig tartó felügyelete gyakorlatilag csak a helyi civil (és esetleg kormányzati) szervezeteken múlik. Ezért is fontos, hogy a bányától kövessük végig az anyagok útját, mert ez alapján tudják a vállalatok és így a fogyasztók is előnyben részesíteni a tisztán és etikusan működő kitermelést. A „tiszta működés” pedig egyszerűen a korrupció hiányát, az erőszakmentességet és az emberi jogok tiszteletben tartását jelenti.
A cikk a keretes írás után folytatódik.
A szabályozásról
A konfliktusból eredő ásványkincseket – ón, tantál, volfrám, arany (tin, tantalum, tungsten és gold, azaz 3TG) – például mobiltelefonokban, laptopokban, autókban, repülőgépekben és természetesen ékszerekben használják. Annak érdekében, hogy fogyasztóként tudatosan választhassuk meg, mit veszünk meg és mit nem, érdemes tisztában lenni a hatályos szabályokkal – legalább olyan szinten, hogy tudjuk, léteznek ilyenek.
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) – melynek Magyarország 1996 óta tagja – útmutatója, a rendkívül hosszú című A konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelős ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD útmutatás: harmadik kiadás, amit a 2010-es évek elején iparági szereplők, civil szervezetek és az érintett afrikai országok bevonásával készítettek. Az útmutató célja, hogy átláthatóbban, felelősen és fenntarthatóan működjenek az ásványkincsekhez kötődő ellátási láncok és vállalatok úgy, hogy ezeknek az anyagoknak a kitermelése ne járuljon hozzá konfliktusokhoz. A dokumentum nem jár jogi kötelezettséggel. Ezért van fontos szerepük a kötelező törvényi szabályozásoknak.
Az Európai Unióban 2017-ben fogadták el A konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelős kereskedelméről szóló törvényt. Ennek célja, hogy a tagországokban működő importcégek, gyártók kövessék az OECD-hez hasonló útmutatást, „az uniós kohók és finomítók felelősségteljesen szerezzék be” ezt a négy anyagot, a törvény segítsen „megszakítani a konfliktusok és az ásványok illegális kitermelése közötti kapcsolatot”, valamint segítsen „véget vetni a helyi közösségek, köztük a bányászok kizsákmányolásának és a velük való visszaéléseknek, valamint támogatni a helyi fejlődést”. A törvény betartása, a teljes ellátási láncban, viszont hatalmas költséggel jár.
Magyarországon 2021-ben a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága, amely több mindennel, köztük a konfliktusból eredő ásványkincsekkel, a szerencsejáték, a dohánytrafikok, a bányák és a hulladékgazdálkodás felügyeletével, valamint az ESG-jelentések ellenőrzésével foglalkozik.
Az Egyesült Államokban először egyes államok – például Kalifornia és Maryland – vezettek be elsőként szabályokat, amikkel a helyi cégeket kötelezték az ellátási láncuk szorosabb felügyeletére. Az átfogó, a teljes USA-ra vonatkozó jogszabályt később hoztak, aminek betartatását az amerikai értéktőzsdére, mint hatóságra bízták: ez a tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvény. Eszerint a tőzsdei vállalatoknak kérdőíveken keresztül kell felmérnie az ellátási lánca tagjait.
Hogy alapvetően miért érdemes ezeket a szempontokat is figyelembe vennünk? „Itt ülünk Európában, egy biztonságos helyen. Kényelmesen élünk – főleg Afrikához képest. Fennáll egy olyan valós, emberjogi és etikai probléma, hogy a nyugati világ fogyasztása is generálja ezt a piacot, ami miatt szükség van ezeknek az anyagoknak a bányászatára” – véli Czakó.
Foglalkoznunk kell még az erőforrás-átok fogalmával: „Afrikában például nagyon sok ország van, ahol bővelkednek a természeti kincsekben. Viszont ha nincs a társadalom fölött egy erős demokratikus állam, stabil intézményekkel, akkor nem kerül semmilyen módon se elosztásra ez a kincs. Ezzel szemben például Alaszkában vagy egyes arab országokban van valamiféle állami visszaosztás, a természeti forrásokból (ezekben az esetekben nyersolaj) származó bevételekből. Afrika lehetne akár a leggazdagabb kontinens is, de sajnos a korrupt és az erőszakos módszerek, meg a gyenge államok miatt ezek a források egy szűk réteghez kerülnek.”
Autók gyártásához is számos ásványkincset felhasználnak. Fotó: MiStr31 / Pixabay
Tudatos fogyasztóként, tehát érdemes olyan termékeket választanunk, amelyek etikus termelési értékláncból érkeznek. Hogy tudjuk ezt ellenőrizni? A gyártócégek honlapján megtaláljuk az ESG-jelentésüket, amit átböngészve tájékozódni tudunk a cég környezeti, társadalmi és irányítási tevékenységéről. „Nem egy izgalmas olvasmány laikusoknak, sőt, elég száraz lehet, de ebből tudunk tájékozódni” – mondja Czakó. Persze egy önbevallásos alapú kérdőívben a beszállítók információinak megbízhatósága korlátozott, ám a válaszaikat auditorok és a velük kapcsolatban álló helyi civil szervezetek ellenőrzik, ami fontos motiváció az átvilágítás pontosságáért.
Borítókép: A Rubaya város melletti Luwowo bányában termelik ki a Kongói Demokratikus Köztársaság koltán érckészletének felét. Ebből az anyagból nyerik ki a tantált. Fotó: MONUSCO / Sylvain Liechti
