A Centrál Színház új kisszínpadi előadása, az Oleanna egy professzor (Szabó Kimmel Tamás) és tanítványa (Hermányi Mariann) összefeszülését mutatja be. A történet szerint Carol, a tanítvány a jobb jegy érdekében beszélgetést kezdeményez a tanárával, Johnnal, aminek a vége az lesz, hogy a lány szexuális zaklatásért feljelenti az épp kinevezés előtt álló professzorát. A darab további részeit nem szeretnénk lelőni. Jegyek még kaphatók a decemberi és januári (összesen hat) előadásra, de rohamosan fogynak a jegyek, úgyhogy nem érdemes késlekedni a jegyvásárlással.
Szabó Kimmel Tamást a tervezéshez való viszonyáról, a megfelelési kényszerről és az Oleanna című darab kapcsán a metoo-botrány mai vetületeiről kérdezte a Tiéd a Világ. Az interjúban arról is beszél, miért tartja fontosnak az új rendező-igazgató generáció megjelenését, és hogy miért lenne szükség a hazai filmiparban is intimitás-koordinátorokra.
Legutóbb több mint 10 éve beszélgettünk. Éppen akkor jött ki a Társas játék című sorozat 2. évada, illetve túl voltál az első show-műsoron, műsorvezetőként és megannyi színházi bemutatón. Ha visszagondolsz az akkori önmagadra, akkor szakmailag így képzelted el magadat tíz évvel később? Egyáltalán volt erről bármi víziód vagy nem szoktál ennyire előre tervezni?
Szabó Kimmel Tamás: Nem igazán képzeltem semmit, azonkívül hogy szeretnék izgalmas munkákat és sokszínű karriert. Meg vagyok elégedve. Mostanában tudatosan tervezgetek, mert két gyerek mellett nem szabad csakúgy lenni és élni. Főleg szakmailag.
Rátérve az Oleannára: David Mamet a kilencvenes évek elején írta és rendezte meg ezt a darabot, majd a belőle készült filmet is. A 2017-ben kirobbant metoo-botrány után ez az alkotás aktuálisabb, mint valaha. Felteszem, a próbafolyamat során ti, szereplők, készítők is beszélgettetek a túlzott politikai korrektségről. Voltak viták ezzel kapcsolatban köztetek, akár a partnereddel, Hermányi Mariannal, akár a rendezővel, Puskás Samuval?
Köztünk semmiféle vita nem volt ez ügyben. Mindannyian elítélünk mindenfajta hatalmi visszaélést és ennek különböző vonatkozású fajtáit. A túlzott polkorrektségről, őszinte leszek, nem sok mindent gondolok. Van. Ennek különböző vetületeit – ha majd engem vagy a közvetlen környezetemet érintik -, biztosan értelmezem és véleményezem majd. Azt gondolom, hogy ha az embernek volt gyerekszobája, nem lép át olyan határokat, amelyeket nem kell átlépni. Ez a darab remek látlelet arról, amikor átesünk a ló túloldalára. Fontos, hogy megmutassunk ilyen történeteket is.
Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann az Oleanna című darabban, a Centrál Színházban
A darab fő témája a hatalommal való visszaélés. Véleményed szerint, amióta kirobbant a metoo-botrány, van változás ezzel kapcsolatban a hazai színházi életben?
Mivel nem vagyok sehova sem leszerződve, így nem is “élek” társulati életet. Ezáltal kimaradok abból a sodorból, amikor a büfében vagy társulati eseményeken ilyen információk felmerülnek. Vendégként más a pozícióm. Van lehetőségem, hogy megválogassam, kivel, hol, mikor dolgozom együtt. Az elmúlt évek alatt azért lett egy “listám”, hogy kikkel nem szeretnék dolgozni és miért.
De én is tapasztaltam és még mindig tapasztalok olyan verbális túlkapásokat, amik nyomasztóak egy-egy munkafolyamatban. Engem megáldott az élet egy erős identitással, tehát nem látom magam előtt azt a szituációt például, hogy egy rendező “úgy” beszéljen velem és én ne rakjam őt a megfelelő helyre. De ez én vagyok. Együttérzek mindazokkal, akik esetleg anyagi vagy pszichológiai okokból nem tudnak fellépni az ilyen típusú emberekkel szemben. Ami fontos, hogy van egy érezhető generációváltás és hál’isten ezek a problémás rendezők, igazgatók már kifele mennek a szakmából. Ez az új generáció pedig sokkal európaibb színházi kultúrát képvisel. Mindannyiunknak fontos megértenünk, hogy ne csak a metoo-jelenséget kapargassuk, és azt is látnunk kell, hogy ezek a hibás működések orvosolhatóak terápiás segítséggel, mert feltehetőleg mind valamiféle frusztrációból eredeztethetők. Esetleg egy-egy traumatizált gyermekkorból. Tehát azt állítom, hogy ezeknek a bántalmazó embereknek komoly segítségre van szükségük. Sajnálatos, amikor az egójuk nem ismeri fel ezt a helyzetet.
Szabó Kimmel Tamás az Oleanna című darabban, a Centrál Színházban
Az utóbbi években a botrány hatására az amerikai filmek forgatásán bevezették az úgynevezett intimacy coordinator (intimitás-koordinátor) alkalmazását. A hazai filmekben, színházban van ilyen és ha nincs, akkor szerinted szükség lenne rá?
Én még nem találkoztam ilyennel, de pont most mesélte Hermányi Mariann, hogy forgat egy filmet és mekkora áldás, hogy van egy ilyen koordinátoruk. Volt egy olyan filmem, aminek forgatásán megdöbbentő volt a rendező viselkedése egy intim jelenetünknél. Borzasztóan kellemetlen helyzetek tudnak kialakulni a kulturálatlanság miatt és sajnos átéltem ilyet, illetve a partnernőm is, ami nagyobb baj.
Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann az Oleanna című darabban, a Centrál Színházban
Az Oleanna-beli karaktered maga is beszél a megfelelési kényszeréről és hogy ez neki miből fakad. Neked mi a viszonyod ehhez az érzéshez?
Utálom, küzdök ellene és tanulom, hogy hogyan ne akarjak megfelelni. Ez szakmailag már remekül megy, a magánéletemben viszont még haladok a számomra megfelelő állapot felé. De nem baj, azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és fejlődjünk.
Borítókép: John (Szabó Kimmel Tamás) és Carol (Hermányi Mariann), az Oleanna című darab szereplői. Fotó: Puskás Dávid
