Az elektromos járművekkel kapcsolatos egyik legfőbb aggodalom, hogy mekkora a hatótávjuk. Nos van, akinek már sikerült az egész földgolyót megkerülnie eggyel. Ismerjék meg a Határtalan Lexiet.
Lexie Alford még nincs harminc, de már kétszer járta körbe a világot. Igaz, elsőre már akkor, amikor még csak 21 éves volt. Mielőtt megenne a sárga irigység – vagy legalább elkezdenénk elmesélni legújabb kalandját – ismerjük meg ezt a nem mindennapi ifjú hölgyet. Alford a kaliforniai Nevada Cityben született 1998-ban, és ott is nőtt fel. Állítólag már kétéves korában eldöntötte, hogy szeretné felfedezni a világot. Mondjuk megvolt a családi indíttatás – szüleinek utazási irodájuk volt. Sokat tanult tőlük – annál kevesebbet az iskolapadban, hiszen csak egy két éves “community college”-ot végzett, utána azonnal munkába, vagyis hát utazónak állt. Az első másfél évben nagyrészt önerőből finanszírozta utazásait, később további finanszírozást szerzett, amikor utazási tanácsadóként dolgozott a családja utazási irodájában, felvállalta márkák képviseletét, és az utazásaihoz kapcsolódó marketingkampányokat csinált. Közben blogolt, fényképezett, és saját Youtube-csatornát indított, amivel elég ismert lett. Mivel a világ összes országába lejutott 21 év 177 naposan elnyerte a Guinness-rekordok könyvétől a „Legfiatalabb személy, aki beutazta az összes szuverén országot” és a „Legfiatalabb nő, aki beutazta az összes szuverén országot” címet.
És így jutottunk el 2024-ig és a villanyautóig. Eredetileg 90 nap alatt akarta körbejárni a Földet – azaz legalább 5 kontinenst. Ebben a kanadai felfedező Aloha Wanderwell ihlette, aki 1922-ben az első nő volt, aki körbeautózta a Földet. Előtte akart tisztelegni – mondván méltatlanul kevesen ismerik a nevét és azt, amit elért. „Tényleg úgy éreztem, hogy mélyen azonosulni tudtok a történetével, annak ellenére, hogy több mint száz év telt el az útja óta. Nagyon sok olyan dolog volt, amiről írt, ami igazán rezonált bennem, és ez egy igazán szép módja volt annak, hogy tisztelegjek az előttem járt felfedezők előtt.” – mondta a Euronewsnak. „Az utazás nagyon sokat változott az Aloha Wanderwell óta” – teszi hozzá Alford – »és én nagyon tisztelem azt, amit akkoriban csinált«.
„Úgy értem, még az utak is jobban megfeleltek egy ló és egy szekér számára, szemben a mostani mega autópályákkal. Annyi minden megváltozott az infrastruktúrával kapcsolatban.” Száz évvel ezelőtt valóban GPS, sőt sok helyen jó minőségű térképek nélkül kellett nekiindulni, és jó ha távíró volt valahol a közelben. Hősét követendő, Alford egy Ford Explorer EV-t választott – ahogy Wanderwell is egy Ford Model-T-t vezetett -, és úgy döntött, hogy útját Nizzában kezdi és fejezi be, Franciaországban. „Ugyanabból a szállodából indultunk, ahonnan [Wanderwell] 1922-ben elindult, amikor Dél-Franciaországban élt” – magyarázza Alford.
Majdnem egy teljes évnyi tervezés és ötletelés kellett ahhoz, hogy olyan útvonalat alakítson ki, amely megfelel a világrekordra vonatkozó előírásoknak. Az útvonal tervezése során az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy Alford EV-vel utazott volna, amelyet menet közben kellett feltölteni, mint elárulja: „A legjobb tudásunk szerint próbáltuk előre látni, hogy hol vannak EV-töltők. Van néhány igazán átfogó weboldal az EV-utazáshoz, amelyek mindent megtesznek azért, hogy megrajzolják, hol találhatók töltők a világon. De végső soron sosem lehet tudni, mikor nem működik egy töltő. Soha nem lehet tudni, hogy mennyi időbe telik, ha hazai töltést használunk. Ezért tényleg mindent megtettünk, hogy előre elvégezzük a munkát, és megpróbáljuk kitalálni, hogy elméletileg mi működhet.” A világrekordkísérlet egyik feltétele az volt, hogy Alfordnak legalább öt kontinenst meg kell látogatnia. Mivel a kísérlet során az EV-t csak ő vezethette, kreatívan kellett megoldaniuk a határátlépéseket.
Végül aztán némi trükközést kellett bevetniük – mivel ugyanannak a kocsinak az átszállítása az egyik kontinensről a másikra túl drága lett volna, a csapat egy másik kontinensen egy új autóval indította újra az órát. Összesen négy különálló jármű várt Alfordra minden kontinensen – és ezeknek az elhelyezkedése is meglehetősen merevvé tette az útvonalát. Természetesen Alfordnak egy speciális expedíciós csapatra is szüksége volt. Ebbe beletartozott egy EV-szerelő is, mivel „az átlagos szerelők csak egy bizonyos határig tudnak elmenni”. Alford legutóbbi világrekordjával ellentétben az autóval való közlekedés azt jelentette, hogy mélyebbre merészkedhetett a távoli területeken.
„Tényleg sokkal különlegesebb perspektívából láthatod az országokat… mert annyi kisváros és véletlenszerű hely van az út mentén, ahol az utazóknak semmi más okuk nem lenne arra, hogy ott legyenek”. Alford Franciaországból indulva végighajtott Európán, és lenyűgözte, ahogy változott a kultúra és a táj. Grúziát például nagyon megszerette. A chilei Atacama-sivatagtól északra, Argentínáig tartó utazás során azonban Alford úgy érezte, hogy valóban a semmi közepén van. A természet és a táj lenyűgöző volt, de ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyek miatt az EV-vel utazó ember szoronghat a hatótávolságtól – mert a közelben sehol sincs lehetőség a töltésre. Mindig igyekeztem legalább 50 kilométeres puffer-távolságot tartani magam és a következő töltő között, amire szükségem volt, de ezt egy kicsit nehezebb figyelembe venni az EV-k esetében” – magyarázza.
Alford egyik legstresszesebb vezetési élménye az volt, amikor Észak-India forgalmas útjain kellett vezetnie, amit bevallása szerint „kaotikusnak” érzett. Pedig India meglátogatása egyértelműen megérte, hiszen hihetetlen élményekben volt része az országban: Önkéntesként dolgozott egy közösségi konyhán egy szikh templomban, meglátogatta a Tádzs Mahalt, és tanúja volt a Gangesz folyó mentén Varanasiban zajló spirituális szertartásoknak.Bár ennek az epikus és kihívásokkal teli kalandnak időbeli korlátja volt, Alford nem akart végig az elektromos autójában szorongani: A 28 országban, ahol megfordult, valódi élményeket is keresett.„Olyan sok hihetetlen emberrel találkozhattam útközben, akiknek annyi különböző történetük volt: Jártam járőrözni egy kizárólag nőkből álló orvvadászat elleni egységgel Dél-Afrikában, és bokszolhattam az első női muszlim MMA harcossal Malajziában” – mesélte Alford. És hogy Alford újra megtenné-e? „Újra megtenném… de lassabb tempóban.
Útjáról – ma ez már természetes – dokumentumfilmet forgatott, amelynek első része most, november 18-án jelent meg. A film előzetese alább látható, magát a dokumentumfilm-sorozatot pedig a YouTube-on lehet megnézni.
