A mezei nyulak már ősidők óta a termékenység, a tavasz és a megújulás szimbólumai, valószínűleg a tavaszi szaporodási időszakuk alatt tanúsított különösen izgatott viselkedésük miatt.
Talán ennek köszönhető egy középkori angol mondás is,: „Őrült, mint a márciusi nyúl”. Egyes hagyományok a nyulat összekapcsolják a germán tavasz istennővel, Eostre-val, akiről úgy tartják, az ő nevéből származik az angol easter (húsvét) illetve a német ostern szó.
A mezei nyúl már a rómaiak érkezése előtt jól ismert volt Nagy-Britanniának, és úgy tűnik, hogy a vaskori emberek nagyon tisztelték ezt az állatot. Julius Caesar a Kr.e. I. században megfigyelte, hogy a briteknél „nem megengedett a nyúlhús evés”.
Suffolk-i nyúl bross
Ezzel szemben a római korban a nyulak csontjait gyakran találták háztartási hulladékban, ami viszont fogyasztásra utal. Úgy tűnik, hogy a nyulak futtatása is elterjedt volt a római világban. A vadászkutya és a nyúl népszerű témája volt a római tárgyak díszítésének. Ritka az olyan ábrázolás, ami a nyulat nyugalmi helyzetben ábrázolja, mint például ezen a Kr.u. 4. századból származó brit mozaikon.
Ez a bross egy futó nyulat ábrázol, amelynek testét zománccal díszítették.
Viszonylag nem gyakori, de széles körben elterjedt ékszertípus, valószínűleg a Kr. u. 2. században készült.
Lincolnshire-i nyúl bross
További hasonló zománcozott nyúl brossok Suffolkból és Lincolnshire-ből ismertek.
Forrás: Cotswold archeology
