Szeptember 10-én világszerte az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapját tartják. E nap három kulcsszava világosan jelzi az üzenetet: az öngyilkosság megelőzhető. A Magyar Pszichiátriai Társaság a világnaphoz kapcsolódva közleményében hangsúlyozta, hogy a nyílt párbeszéd, a tudományosan megalapozott ismeretterjesztés és a mentális betegségek időben történő felismerése kulcsfontosságú a tragédiák számának csökkentésében.
Az önkezű halál az emberi élet egyik legtragikusabb eseménye, amely minden történelmi korban, minden földrészen és minden társadalomban jelen volt. „Az öngyilkosság ma már nem tabu, nyíltan lehet, és kell is beszélni róla” – fogalmaz a Társaság közleménye. A szakemberek szerint azért sem szabad a problémát szőnyeg alá söpörni, mert mindenki találkozott már vele: akár tanulmányai során, irodalmi művekben, filmekben, híradásokban, vagy sajnálatos módon személyes érintettség révén.
Egy-egy befejezett öngyilkosság nem csupán az érintett személyt érinti: „több tucat embert érint közvetlenül (rokonok, barátok, munkatársak stb.), és mindezeken túl komoly veszteséget jelent a társadalom számára is”. A statisztikák riasztóak: évente világszerte körülbelül 700 000, Európában mintegy 120 000, Magyarországon pedig közel 1600 ember vet véget az életének.
A közlemény kiemeli: sok tévhit övezi az öngyilkosságot. Nem igaz például az a mondás, miszerint „aki igazán öngyilkos akar lenni, az meg is tudja tenni…”. Nem helytálló az sem, hogy aki túléli a kísérletet, „csak manipulál és zsarolja a környezetét”. A tények mást mutatnak: az öngyilkosságban meghaltak közel felének már volt legalább egy korábbi kísérlete, és a kísérletezők negyede végül önkezű halált hal.
A kísérlet tehát komoly jelzés: minden esetet komolyan kell venni, mert az újabb tragédia esélye nagyon magas.
A szakértők rámutatnak: az öngyilkosság nem tekinthető a nehéz élethelyzetekre adott „normális” reakciónak. Az öngyilkosságot elkövetők több mint 90 százaléka pszichiátriai betegségben szenvedett halála idején, leggyakrabban súlyos depresszióban. „A depressziósok mindent sötét szemüvegen keresztül látnak, fokozottan érzékenyek a negatív élet-eseményekre, megküzdési stratégiájuk éppen pszichés betegségük miatt sokszor elégtelen, ezért az őket ért negatív külső hatásokra gyakran végzetes reakciókkal válaszolnak” – áll a közleményben.
Bár kétségtelen, hogy a mentális betegek többsége sosem válik öngyilkossá, a statisztika világos: az öngyilkosságban meghaltak döntő többsége valamilyen pszichiátriai kórképpel küzdött, jellemzően depresszióval vagy alkoholbetegséggel.
A depresszió mellett számos pszichológiai és szociális tényező is növeli a kockázatot: tartós munkanélküliség, impulzív vagy pesszimista személyiségvonások, a reménytelenség érzése, a társas kapcsolatok hiánya, izoláció, súlyos testi betegségek vagy idős kor.
Ugyanakkor léteznek védő faktorok is: a harmonikus családi légkör, a nagy gyermekszám, a szoros szociális háló, a vallásosság, a várandósság, illetve a gyermekágyi időszak. Mentális betegség esetén a hatékony kezelés és a terápiával való együttműködés is jelentősen csökkenti a veszélyt.
A közlemény emlékeztet: számos híres ember halt meg öngyilkosság következtében – Robert Schumann, Vincent van Gogh, Ernest Hemingway, Gróf Széchenyi István, József Attila vagy Robin Williams. Az orvosi dokumentációk és korabeli leírások alapján mindannyian kezeletlen depresszióban vagy bipoláris zavarban szenvedtek. Ez is azt bizonyítja, hogy a betegség időben történő felismerése és kezelése döntő fontosságú lehetett volna.
Mivel az öngyilkosság összetett jelenség, megelőzése is összetett feladat. A legfontosabb tényező a mentális betegségek időben történő felismerése és kezelése. „Az öngyilkosok több mint kétharmada többnyire kezeletlen súlyos depresszió alatt követi el tettét, mivel a hatékony kezelés lényegesen, kb. 85-90 százalékkal csökkenti az öngyilkos magatartás arányát” – hangsúlyozza a Magyar Pszichiátriai Társaság.
Hazánkban az 1985-ös 4817 fős csúcsról 2023-ra 1593-ra csökkent az öngyilkosságok száma, ami 67 százalékos mérséklődést jelent. A nemzetközi adatok is hasonló javulást mutatnak, amelyben a pszichiátriai ellátás fejlődésének kiemelt szerepe van.
Fontos tudni, hogy az öngyilkosságra készülők gyakran nem árulják el szándékukat környezetüknek. A régi felfogással szemben ma már bizonyított, hogy ha a veszélyeztetett személyeknél rákérdeznek a halálvágyra vagy öngyilkossági gondolatokra, azzal nem növelik a veszélyt, hanem épp a segítség lehetőségét villantják fel. Ebben szerepük lehet nemcsak orvosoknak, hanem tanároknak, lelkészeknek, munkahelyi vezetőknek és más közösségi szereplőknek is.
A média felelőssége is óriási. A szenzációhajhász tudósítások, a helyszín és a módszer részleteinek közlése fokozhatja a veszélyt, míg a szakmai irányelveket követő, visszafogott kommunikáció segítheti a megelőzést.
A közlemény rámutat: az öngyilkosság megelőzése nem kizárólag az egészségügy feladata. Az életminőség javítása, a munkanélküliség csökkentése, az alkohol- és drogproblémák visszaszorítása, a társadalmi kohézió erősítése mind hozzájárulhat a kockázat csökkentéséhez. Ez már a társadalmi és politikai vezetők felelősségi körébe is tartozik.
A Magyar Pszichiátriai Társaság közleménye végül hangsúlyozza: van segítség, az öngyilkosság megelőzhető. Ha valaki életuntságot érez, gyakran gondol a halálra vagy öngyilkossági gondolatokkal küzd, forduljon bizalommal háziorvosához, keressen fel pszichiátert vagy pszichológust, illetve hívja a nap 24 órájában ingyenesen elérhető 116-123 telefonszámot.
Borítókép forrása: Freepik
