Danny Bain és Ágoston Béla április 9-én a budapesti Európa Pontban adott ingyenes mesekoncertet. Olvassátok el élménybeszámolónkat!
A koncert előtt Gyárfás Dorka, újságíró konferálta fel az est főszereplőit. Megtudhattuk, hogy az egyesült államokbeli Danny Bain immár tíz éve él Magyarországon és mindenféléből hangszert csinál, amiből csak lehet. (Néhány saját készítésű hangszerét ebben a videóban mutatja be.) Ezzel akarva-akaratlanul a zöld mozgalomra hívja fel a figyelmet, amely a koncerthelyszínt adó Európa Pontot finanszírozó Európai Unióban is fontos. Az előadás másik főszereplője, Ágoston Béla pedig a konferálás szerint mindenféle hangszeren képes játszani.
Azután megjelenik a színpadon Danny és elkezd vödrökön dobolni. Közben pedig Bélát látjuk az üvegkalitka-előadótermen kívül: alt-szaxofonján bekapcsolódik a zenélésbe, miközben bejön a terembe. Ezután sorra jönnek a mesés zenék, például A szerelmes strucc, amelyet itt lehet megnézni egy korábbi videón, karanténverzióban:
Ágoston Béla széleskörű zenei tudása még a koncert első felében megnyilvánul. Az egyik dalban ugyanis Danny különböző hangszereket sorol, amiket a történet szerint az édesapja nem engedett neki kipróbálni gyerekkorában, de őt ez “nem érdekelte” és mindenféle hangszerbe belekóstolt. Ennek demonstrálásában Béla volt Danny segítségére. A különböző fúvós hangszereken keresztül a vonósig előkerült mindenféle.
Az egyik ponton egy nagyjából három méter hosszú afrikai hangszer is megjelenik, amit Ágoston Béla a függő lámpákra és a közönségben ülők fejére vigyázva rakosgat egymás után több ember elé. A nézők pedig hol a fülüket, hol szinte az egész fejüket rakják be a tölcsérbe, miközben Béla megszólaltatja a hangszert.
Ahogy az a fenti videóból és a képekből is kiderül, a Danny és Béla által játszott zenék afrikai, amerikai és magyar jegyeket is viselnek. Utóbbit főként a nyelv révén. Danny ugyan nem beszél akcentus nélkül, de kérdés, hogy elvárható-e ez bárkitől is, akinek nem anyanyelve a magyar. (Szerintem nem.)
A 9-ei koncerten a fúzió ott csúcsosodott ki, amikor a két zenész egy amerikai “népdalt” adott elő, ami természetesen “eredetileg” is magyar nyelvű volt és amiben minden versszakban újabb város- és falunevek szerepeltek. Danny Bain nyelvtörőket megszégyenítő módon sorolta a magyar helyiségneveket, csak egy-kétszer botlott bele a szavakba, meg időnként el kellett gondolkodnia, hogy melyik versszak is következik, de ettől eltekintve szórakoztató volt.
A koncert végén visszatapsolták a művészeket, akik rögtönözve előadtak egy utolsó utáni dalt is. Látszott és mondták is, hogy ezzel már tényleg nem készültek, de ezzel nem csorbult az az érzet, hogy ez a két ember valóban a szívét-lelkét beleteszi a művészetébe.
Az előadás után a gyerekek (és felnőttek) kipróbálhatták a különleges ütőhangszereket. Az biztos, hogy ez egy nagyon jó módja annak, hogy a gyerekekhez közelebb hozzuk a zenét. A két művész pedig a kreativitás erejét és a körülöttünk levő tárgyakra való alternatív rátekintést is hirdeti a munkásságával, ezekre az értékekre pedig manapság egyre nagyobb szükség van.
Borítókép: Danny Bain az Európa Pontban Ágoston Bélával közösen adott koncertjén 2024. április 9-én. Fotó: kepszerk.hu
