Pálos Gergely, a Csendes barát operatőre egy emlékezetes növénysztorit is felidézett és a természetfilmesek iránti tiszteletéről is beszélt a vele készült interjúnkban. Enyedi Ildikó új filmjének operatőre a technika iránt érdeklődő olvasóknak is elárul néhány érdekességet a forgatásról. A beszélgetés végén pedig egyik kedvenc forgatási sztoriját is megismerhetjük.
Mennyire jelentett számodra nehézséget, hogy a filmben megjelenített három idősíkot három különböző technikával vettétek föl? Dolgoztál korábban ilyen “régi” technikákkal?
Pálos Gergely: A főiskolán volt szerencsénk 35 mm-es, meg 16-os filmre is forgatni, tehát nem volt számomra idegen a technika. A főiskola után is – az elmúlt években kétszer is – forgattam filmre. Úgyhogy nem okozott nehézséget az, hogy ilyen technikákat alkalmazzunk a Csendes barátnál. Sőt, nagyon örültem ennek és harcoltam is azért, hogy filmre forgathassunk.
Azt hozzá kell tennem, hogy a technikai kezelésért nem én voltam a felelős a forgatáson. Egy nagyszerű kameracsapat foglalkozott ezzel. Operatőrként én a képért voltam felelős: például hogy kitaláljam a világítást meg a beállítást [a kamera elhelyezése a térben – a szerk.].
A Csendes barát készítői a film sajtótájékoztatóján a Corvin moziban, 2026. január 26-án
Kreatív szempontból miben különböznek a filmes és a digitális technikák?
Pálos Gergely: Máshogy kell hozzáállni a digitális kamerához, mint a filmeshez. Egyébként korábban nem volt olyan élményben részem, hogy egy filmen belül több technikával is dolgozzak és a Csendes barátban szerzett tapasztalatom alapján kreatív szempontból sokkal egyszerűbb filmre forgatni, mint digitálisra. A film “képe” sokkal jobban hasonlít arra, amit az emberi szem lát. A digitális technikánál sokkal többet kell dolgozni a megvilágításon, hogy az úgy nézzen ki, mint ahogy én szeretném. A digitális kamerára való forgatáshoz például sokkal több úgynevezett diffúziós keretet kell berakni a lámpák elé, hogy elég lágy legyen a fény és jól nézzenek ki az arcok.
Enyedi Ildikó a Saját erdőt látva kért fel téged a Csendes barát operatőrének. Ezen kívül volt természetfilmes vagy a természetet ennyire előtérbe helyező filmes munkád?
Pálos Gergely: Nem, semmi ilyen tapasztalatom nem volt a Saját erdőn kívül. Ez egy portréfilm Nádas Péterről, amit a saját kertjében vettünk fel hat nap alatt. Ez a film olyan szempontból jó iskola volt nekem, hogy megtanultam, hogy nem igazán lehet tervezni a növényekkel.
Gondolom arra nőnek, amerre ők akarnak.
Pálos Gergely: Igen, egyik napról a másikra kinő a levelük, meg elsárgulnak. Tehát a növényekkel való forgatáskor abban az adott pillanatban kell megtalálni, hogy mi működik és mi néz ki jól.
Csendes barát
Egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.
A Csendes barát után megjött a kedved a természetfilmezéshez, vagy az egy teljesen más műfaj?
Pálos Gergely: A természetfilm egy teljesen más műfaj szerintem. Elképesztő, hogy miket csinálnak a természetfilmesek: hetekig várnak, hogy előbukkanjon valami állat. De lehet, hogy egyszer én is természetfilmes leszek, ki tudja.
Pálos Gergely operatőri díjat nyert Chicagóban – A Csendes barát premier előtt a BIFF-en
A Csendes barátban megjelenő fotóst egy bizonyos német fotográfus inspirálta. A filmben mennyire érvényesült a te látásmódod és mennyire merítkeztetek a német fotós életművéből?
Pálos Gergely: Ő azért sokkal komolyabb képeket csinált, mint mi a Csendes barátban. Ez a német fotográfus Karl Blossfeld, aki a 19. század végén kezdett el növényportrékat készíteni. Kiszárított mindenféle növényt, amiket ma gaznak hívnánk. Bogáncsokat, meg érdekesen kinéző növényeket szárítgatott hónapokig. Akár éveket is dolgozott egy-egy fotón. Mi a Csendes barát forgatásán felépítettük a műtermet, bevilágítottuk, majd sorra cserélgettük a növényeket a kamera előtt. Nyilván mi is minél jobb eredményt szerettünk volna elérni. De ez a német fotográfus máshogy állt hozzá a témához. Mindenesetre a munkássága abszolút jó inspiráció volt nekünk.
Egyébként az egyik kedvenc forgatási sztorim is egy növényhez kötődik. A teljes, nagy stábbal, meg a színészekkel 42 forgatási napunk volt, de utána volt pár nap, amikor egy kisebb stábbal dolgoztunk. Ez azt jelentette, hogy a kameracsapattal, Egyedi Ildikóval és esetleg még egy asszisztenssel mentem ki filmezni. Ezeken az alkalmakon azt csináltunk, amit akartunk, nem volt szigorú menetrendünk. Németországban a legeslegutolsó ilyen forgatási napon épp egy helyszínre tartottunk, amikor Ildikó meglátott egy thai masszázsszalon kirakatában egy növényt, ami számunkra nagyon furcsán nézett ki: mindenféle kinövések voltak rajta. Ildikó bement a szalonba és elkérte. A recepciós nem értett semmit, alig beszélt németül meg angolul, mindenesetre odaadta nekünk ezt a növényt. Mivel – ahogy mondtam – kis stábbal voltunk aznap, nem volt világosítónk meg lámpáink sem. Pontosabban volt nálunk egy kisebb lámpa egy élelmiszerdiszkontból, amit egyébként a felszerelés megvilágítására használtunk sötétedés után, hogy tudjunk vele dolgozni, nem pedig forgatásra. Ezt a lámpát használtuk ennek a növénynek a felvétele során és ez lett az egyik legjobb kép. A filmben ez a növény végül Grete álmában kapott szerepet. Aztán az is kiderült, hogy ez a növény akkor növeszt ilyen dudorokat, amikor stresszes és beteg, úgyhogy nagyon passzolt a Csendes barátba.
A Csendes barát 2026. január 29. óta látható a magyar mozikban.
Borítókép: Részlet A Csendes barát című filmből. Forrás: Mozinet
