Kutyákkal megpakolva tartunk Budapestről Baracska felé az Életvirága kutyanapközi és panzióba. Péter természetszeretete már az út során megnyilvánul: egyrészt a kutyák hatodik érzékéről beszélgetünk – arról, hogy mennyire érzékenyen veszik le azt, hogy milyen személyiségek vagyunk és hogy éppen miben vagyunk. Másrészt pedig útközben megpillantunk egy utcai kutat, amiből ömlik a víz. Péter leparkol, kiszáll, megtölti a vizes palackját és elzárja a magára hagyott kutat. Később, ahogy látni fogom a kutyákkal való foglalkozás közben, megerősítésre talál bennem, ha lenne kutyám, akkor Péterre bizalommal hagynám kis kedvencemet.
Rózsa Péter
„Életem jelentős részét házhozjárásos kutyaoktatással töltöttem, ebben az esetben a gazdiknak nem kellett sehová elvinniük a kutyájukat, mivel én mentem az Ő otthonukba és ott egyedileg foglalkoztam velük, vagyis mind a kutyákkal, mind a gazdikkal egyetemben. Számomra a természet mindig is nagyon fontos szerepet játszott, minden nap kirándultam és jártam a Budai hegyeket. Szerencsére manapság is sokat látogatom az erdőt, mezőt, réteket, patakokat nénylábú társaimmal. Igazából, ebből nőtte ki magát az egész és mostanra lett egy szuper kutyás bázisunk” – meséli Péter.
Amikor belépünk a futtatóba – ahol éppen mintegy húsz kutya szaladgál kedvére, szabadon – az első, ami feltűnik nekem, hogy milyen szép zöld és dús a fű ezen a területen. „Sok munkánk van ebben” – mondja Anikó, aki Péter nagyszerű társa. Anikó eredetileg kemény őrző-védő fajtákkal foglalkozott, ami nagy hasznukra válik most a napköziben.
Bella, a boxer
Közben Péter Bellával, a boxerrel megfogat egy vastagabb botot és már pörgeti is maga körül. Ez egy olyan gyakorlat, ami nagy rutint követel meg mind a kutyától, mind az embertől, hiszen a kutya mind a négy végtagja a levegőben van: „az állat olyan mint egy ringlispíl, száll a levegőben. Ilyenkor érezni kell a kutyán, mikor, mit bír, mennyire lehet terhelni, mi az amit még élvez és szívesen teljesít. A kutyázás közben és igazából minden olyan területen ahol állatokkal foglalkozunk, olyan mintha csápokat növesztenénk és idővel érzékeljük a másik felet. A helyzet az, hogy az urbanizált környezet pont fordítva hat, a gépek világában pont, hogy elsorvadnak ezek a fantasztikus képességei az embernek” – mondja Péter.
„A kutyák csodálatos lények, visszahozzák az életterünkbe a természetet, a természetességet bizonyos szinten és persze sok minden mást is. Én rengeteg minden dolgot tanultam tőlük, de legfőképpen önismeretet” – folytatja a kutyanapközi tulajdonosa.
„Az új falkatagokkal először egyénileg foglalkozunk és később szoktatjuk őket be a csapatba. Egy idő után már egymást is nevelik, az újonc tanul a rutinosabbtól” – mondja Anikó.
Péter a határszabás fontosságáról beszél: „Az első dolgok egyike, amikor egy új kutya bekerül hozzánk, hogy megtanítjuk neki a határokat. Nálunk vannak szabályok és bizonyos dolgokat nem csinálhatnak. Érdekes módon ez nem a hátrányukra, hanem kifejezetten az előnyükre válik. Az egészséges határok formálják a személyiséget, a megfelelően kezelt konfliktusok pedig kisöprik a félelmek és szélsőségek jelentős részét. ‘Felnövesztik’ a személyiséget, önállóvá és erőssé edzik a karaktert. Egy jól nevelt kutyának tartása van, tud viselkedni és kellemes vele az élet.”
„Persze ez a téma nagyon messzire visz” – folytatja Péter. „Röviden csak annyi, hogy a kutyáknál a tiltás olyan, mint nálunk embereknél az érzelemszabályozás, nélküle telis-tele lesz a mindennapi élet konfliktusokkal, ami persze nem a boldog élet receptje” – fejezi be a gondolatot Rózsa Péter.
Beszéltünk pár szót arról is, mekkora jelentősége van a kölyökkorban történő nevelésnek: ahogy a gyerekeknél, úgy a kutyáknál is nagyon meghatározó az életük első néhány hónapja. Hogyha ebben a kezdeti időszakban nem szocializálódik és nem kap elég ingert, akkor félőssé vagy indokolatlanul agresszívvá válhat a kutya. De Péteréknél az sem akadály, ha ilyen adottságokkal érkezik hozzájuk egy kutya: tudják, mit kell tenniük.
„Mi nem mindig folyamodunk a jutalomfalathoz. Nem csak ez az egy eszköz van a világon. Például sokszor az ösztöneinkre hallgatva tanítjuk a kutyákat és nem maradhat el a sok dicséret és a közös játék sem” – magyarázza Péter a nevelési módszerükről.
Péterrel abban is egyetértettünk, hogy ahogy a gyerekeknek, úgy a kutyáknak is megvan a saját, magával hozott temperamentumuk. A nevelésben a szülő, illetve gazdi hozzáállásán is múlnak a dolgok. „A kutyákban még ösztönösen benne van a magas szintű figyelem. Folyamatosan, nagyon aprólékosan monitoroznak minket. A legkisebb, parányi mozdulatainkból tudják mi van velünk. Nem mondom, megvan a magukhoz való eszük: ha túl engedékenyek vagyunk, akkor levegőnek néznek. Ha viszont van bennünk határozottság is, akkor elfogadnak vezetőnek. Ha elfogadnak vezetőnek, akkor azáltal hisznek bennünk és követnek minket. Ám ezt ki kell érdemelni. Ezért a megtiszteltetésért szinte minden egyes kapcsolatban meg kell dolgoznunk. Szóval mi itt az Életvirága kutyanapköziben abban hiszünk, hogy a konfliktusokat megoldani kell és nem elkerülni. Mi ezt igyekszünk képviselni, valamint átadni a gazdiknak és a blökiknek is, hogy minél harmonikusabb legyen az életük.”
Ezek mellett sok mindenről beszélgettünk és biztos vagyok benne fogunk is még, de a továbbiakban pár szóban a terület adottságairól tennék említést:
A terület egyszerűen mesebeli: a panziót U-alakban erdő öleli körbe. A bejárat előtt, szinte amíg a szem ellát, mező terül el. Csendes, nyugodt, otthonos. Itt csak az élő természet vesz minket körbe, ahova még feltöltődni is érdemes eljönni – akár kutya nélkül is. A telek hátsó részén lévő hatalmas egybefüggő területen is gyönyörűen nő a fű: itt mindenféle kutyás rendezvények, versenyek is helyet fognak kapni. „Tervben van még egy hatszáz négyzetméteres, kifejezetten a kutyák számára épülő pancsoló-úsztató tó is, amelynek kialakításában figyelembe vesszük a kistestű és úszni nem tudó kutyák igényeit: Lesz nekik sekély rész, ahol szaladva gázolhatnak végig a nyári melegben. Akik pedig imádják a vizet, csobbanhatnak kedvükre, ahogy jól esik és amíg bírják szuflával” – magyarázza Péter.
Önfeledt fürdőzés a Velencei-tóban
A napunk a vizes témát folytatva egy nagy fürdőzéssel zárul a nem messze található Velencei-tóban: félelmek és múltbeli (vagy jelenlegi) hiányosságok ide vagy oda, itt mindegyik kutya felszabadultan játszik. A gazdik pedig egy kiegyensúlyozott, boldog társat kapnak vissza délután.
Fotók: Váradi Vivien Eszter
