Van valami különösen megható abban, amikor egy ember évtizedeken át magában hordozott álma egyszer csak kézzelfogható valósággá válik. Gerej Magdolna iparművész és mesterfodrász számára 2026. június 21-e ilyen nap volt: 72. születésnapján nyílt meg első önálló magyarországi kiállítása az Országos Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat Hajós utcai kulturális központjában. A tárlat címe – Az álmoknak nincs koruk – nem egyszerűen egy költői gondolat, hanem egy egész életút sűrített összegzése.
A kiállításon kerámiák és kisebb-nagyobb festmények fogadják a látogatót. Virágok, gyümölcsök, csendéletek, portrék sorakoznak a falakon, egymástól eltérő stílusban és hangulatban. Maga az alkotó sem titkolja, hogy még keresi a saját útját, éppen ezért a tárlat sokkal inkább egy művészi újjászületés dokumentuma, mint egy lezárt korszak összefoglalása.
A rajztehetségtől a kerámiaművészetig
Gerej Magdolna 1954-ben született Ungváron. Már gyermekkorában kitűnt sokoldalúságával: zenélt, énekelt, néptáncolt, sportolt, és korán megmutatkozott rajztehetsége is. Tizenéves korától Bakonyi Zoltán fejlesztette képességeit, majd az érettségi után felvételt nyert az Ungvári Iparművészeti Szakiskola kerámia szakára.
Gerej Magdolna az első önálló kiállításának megnyitóján 2026. június 21-én
Az intézményben olyan mesterek tanították, mint Demegyuk Viktor, Berecz Vilmos vagy Petreczky László. A kerámiaművészet lett az első hivatása, diplomásként a Kárpátaljai Művészeti Alapnál dolgozott. Már ekkor világos volt számára, hogy az alkotás az élete része lesz.
Az élet azonban más feladatokat is tartogatott.
Férje, Bazán Vladimír festőművészként kezdett egyre komolyabban dolgozni, közben megszületett fiuk, Viktor, és a családnak biztos megélhetésre volt szüksége. Magdolna ekkor egy másik szenvedélyéből, a hajfodrászatból csinált szakmát.
„Vállaltam azt, hogy anyagilag segíteni fogok neki fejlődni, és így lettem fodrász” – idézte fel Magdolna a kiállítás megnyitója előtt.
A fodrászat végül nem átmeneti kitérő lett, hanem négy és fél évtizedes hivatás. A művészet azonban végig ott maradt benne.
Az álom, amely nem tűnt el
Az első házasság felbomlása után egyedül nevelte fiát, később új családot alapított Gerej László vívóedzővel, megszületett Julianna lánya. Az évek során a család Budapestre költözött, majd a gyermekek tanulmányai miatt vissza Ungvárra, végül ismét Magyarországra.
A fodrászat biztosította a mindennapi kenyeret, az alkotás viszont háttérbe szorult.
„Végig ott volt bennem, végig ott volt, mert sok kiállításon voltam, ahol a volt kollégák kiállítottak képeket, és mindig azt éreztem, hogy nekem is kellene csinálni” – mesélte.
A megfelelő műterem hiánya vagy a sok munka könnyű magyarázatnak tűnhetett volna, de ő őszintén hozzáteszi: ezek részben kifogások is voltak. Az alkotás gondolata soha nem hagyta el.
A fordulatot részben régi ismerősök, köztük Kolodko Júlia biztatása hozta el. Ahogy fogalmazott, ez a közösség olyan lökést adott neki, amelynek hatására egyszer csak kimondta: „Hát én is meg tudom csinálni!”
Gerej Magdolna alkotás közben. Fotó: családi archívum
Két évvel ezelőtt első férje emlékére rendezett tárlat szervezése során ismét közel került a képzőművészethez, és eldöntötte, hogy komolyabban visszatér eredeti szakmájához. Azóta rendszeresen alkot.
Vizsga előtt
A megnyitón az egybegyűltek előtt megható őszinteséggel beszélt arról, milyen érzésekkel érkezett erre a napra.
„Olyan érzésem van, mintha vizsgázni mennék. Persze valamennyire felkészültem, de az összes tételt nem lehet megtanulni.” Az alkotó nevetve hozzátette: szerencsére „van puska”.
A közönség soraiban barátok, régi ismerősök, vendégek és családtagok ültek, akik évtizedek óta ismerik fodrászként, és most egy másik oldaláról találkozhattak vele.
Gerej Magdolna és Grexa Liliána, ukrán nemzetiségi parlamenti szószóló a kiállítás megnyitóján 2026. június 21-én
Köszönetet mondott az Országos Ukrán Nemzetiségi Önkormányzatnak a lehetőségért, és elárulta, hogy amikor meglátta a kiállítási felhívást, azonnal jelentkezett.
„Arra gondoltam, lesz, ami lesz.” Az utolsó hetekben szinte lázas tempóban dolgozott, miután jelentkezett az Önkormányzat felhívására. „Elkezdtem festeni, festeni, mert nem volt elég kész művem, és ez alatt a két-három hét alatt igyekeztem még többet készíteni, hogy gazdagítsam ezt a kollekciót.”
A falakon látható művek valóban sokszínűek. A virágcsendéletek élénk színekkel jelennek meg, a gyümölcsöket ábrázoló képek klasszikus hangulatot idéznek, a portrék pedig személyesebb, intimebb világot nyitnak meg. A kerámiák emlékeztetnek arra, hogy eredetileg ez volt az alkotó első művészi nyelve.
Fotó: Bazán Viktor
„Még keresem az utamat” – mondta a közönségnek a megnyitón.
Talán éppen ez a keresés ad különleges hitelességet a tárlatnak.
Leírt álmok
Gerej Magdolna számára a kiállítás nemcsak művészeti esemény, hanem egy régi vágy beteljesülése is.
Évekkel ezelőtt különféle önismereti és fejlesztő programokon vett részt, ahol leírta céljait és álmait. Ma már úgy érzi, ezek közül sok valóra vált.
Gerej Magdolna első önálló kiállításának megnyitóján 2026. június 21-én
„Sok olyan leírt álmom folyamatosan teljesül.” Nagy álma éppen ez a kiállítás volt. Úgy érzi, a mostani nap egy új korszak kezdetét jelentheti.
„Ez a mai nap megnyitotta azt a nagy kaput, ami mindig csak kicsi volt számomra.”
Szeretne további tárlatokat, szeretne utazni, és mindenekelőtt azt, hogy családja egészségben éljen. A művészi pálya újrakezdése számára nem a múlt nosztalgikus felidézése, hanem új lehetőségek kezdete.
Soha nem késő
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni a kiállítás üzenetét, azt maga az alkotó már megfogalmazta.
„Soha nem késő bármit is csinálni. Az álmok megvalósulnak. Csak tenni kell értük valamit.” Azt is hangsúlyozza, hogy a vágyak önmagukban nem elegendők. „Leírom ebbe az albumba és képekkel illusztrálom, de ezen túl teszek is érte valamit.”
Gerej Magdolna első önálló kiállításának megnyitóján 2026. június 21-én
Talán éppen ezért több ez a kiállítás egyszerű festmény- és kerámiagyűjteménynél. Egy olyan életút tanúsága, amelyben a kötelesség, a család, a munka és a mindennapi felelősségek hosszú időre háttérbe szorították az alkotást, de nem tudták elhallgattatni.
Hetvenkét évesen Gerej Magdolna ismét ecsetet és ceruzát vett a kezébe, és bebizonyította, hogy a művészethez vezető út nem zárul le egy bizonyos életkor után.
A Hajós utcai kulturális központ falain függő virágok, gyümölcsök és portrék mögött valójában egy másik történet rajzolódik ki: annak története, hogy az ember néha évtizedekig kerülgeti a saját álmát, de ha végül elég bátor ahhoz, hogy lépjen, a kapu egyszer csak kitárul.
És talán valóban nincs határa annak, amit még meg lehet valósítani.
Az álmoknak nincs koruk című kiállítás június végéig tekinthető meg az Országos Ukrán Nemzetiségi Önkormányzatban (1065 Budapest, Hajós utca 1.).
Borítókép: Gerej Magdolna első önálló kiállításának megnyitóján 2026. június 21-én
A cikk mesterséges intelligencia segítségével készült.
