Újabb lelet bizonyítja, hogy már jóval Pitagorasz születése előtt ismerték az ókori Babilonban a trigonometriát. Ez a kis ékírásos tábla – IM 67118 néven ismert – mutatja, hogy milyen kifinomult matematikai képességek birtokában voltak.
Ez a figyelemre méltó, Kr. e. 1770-ből származó tábla egy babiloni tanító ékírásos leckéjét örökíti meg nedves agyagba vésve. A felirat aprólékosan részletezi a téglalap átlójának kiszámításának lépéseit.
Egy több mint 3 ezer éves matek lecke (fotó: Ancient history)
Az alkalmazott módszer pontosan az, amit ma Pitagorasz-tételként ismerünk: $a^2 + b^2 = c^2$. Itt *a* és *b* a téglalap oldalainak hosszát, *c* pedig az átlójának hosszát jelöli.
A derékszögű háromszögek ezen úttörő megértésén túl a babiloniak egy másik kitörölhetetlen nyomot hagytak a modern világban a 60-as számrendszerükkel. Ennek gyökerei az ókori Sumerben kereshető.
Ez az archaikus beosztás továbbra is jelen van mindennapi életünk szövetében. Az órát még mindig 60 percre, a percet pedig 60 másodpercre osztjuk, ami közvetlen örökség a babiloni matematikából. Hasonlóképpen, a kör 360 fokra való felosztása is ennek az ősi rendszernek köszönheti eredetét. Ez a maradandó örökség kiemeli a babiloni intellektuális eredmények mélyreható és tartós hatását a matematika fejlődésére, valamint annak későbbi befolyását az idő és a tér mérésére.
Ezért, bár Püthagorasz kétségtelenül kulcsfigura a matematika történetében, a babiloni táblák erőteljes emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy a matematikai innováció már jóval a klasszikus görög korszak előtt virágzott.
Ezek az ókori írnokok, akik agyaggal és ékírással dolgoztak, már feltárták az alapvető geometriai elveket és létrehozták a világunkat ma is formáló numerikus rendszereket, bizonyítva, hogy a „pitagoraszi” tétel valójában egy ókori babiloni gyöngyszem volt.
Forrás: Ancient history
