Először egy videóklip formájában találkoztam a filmmel még 2024 őszén. Selena Gomez már jóideje nem jött ki új dallal, így kíváncsian kattintottam rá az új klipre. Ezután kiderült, hogy ez egy filmből van, aminek címe Emilia Pérez. Az előzetes és a színészekkel készült interjúk nem sok mindent árultak el a történetről. A filmre nézve számomra biztató volt egyrészt, hogy az egyik főszereplő az Avatarból is ismert Zoe Saldaña (immár ny-nyel ejtve, ezzel is hangsúlyozva a filmben jól jövő dominikai származását), másrészt pedig Selena Gomez esetében – mivel meglepően jól működik A Gyilkosság a Házban (Only Murders in the Building) sorozatban – érdekelt, hogy az énekes-színésznő mivel rukkol most elő. Gomez egyébként a filmbéli karakteréhez hasonlóan Mexikóból származik és érdekesség, hogy az Emilia Pérez kedvéért tanult meg igazán spanyolul.
Az alkotás 2024-ben több fesztiváldíjat is elhozott: Cannes-ban például megosztva kapta meg a négy főszereplő – Zoe Saldaña, Selena Gomez, Karla Sofía Gascón és Adriana Paz – a legjobb színésznőnek járó díjat. A 2025-ös Oscar-díj átadó közeledtével aztán megsűrűsödtek a hírek a filmmel kapcsolatban: a címszereplőt alakító Karla Sofía Gascónról ugyanis napvilágra került, hogy korábban kirekesztő hangvételű posztokat osztott meg az X-en. Sokak szerint ez a botrány fosztotta meg végül a legjobb film díját az Emilia Péreztől. Gascón korábbi kijelentéseitől filmbéli kollégái is elhatárolódtak. A spanyol színésznő (és ezáltal majdnem teljesen a film is) áldozatul esett az úgynevezett cancel culture-nek – a jelenség a Wikipedia meghatározása szerint „a kiközösítés modern formája, amikor valakit kiszorítanak a társadalmi vagy szakmai körökből – legyen szó akár online, akár közösségi médiáról, akár személyesen –, mert szerintük bántó vagy vállalhatatlan dolgot tett vagy mondott”. A film végül a legjobb női főszereplőért (Zoe Saldaña) és a legjobb adaptált forgatókönyvért nyerte el az Oscart.
Mire megnéztem a filmet, már túl voltam néhány kritika elolvasásán: Volt olyan vélemény, amely nem tudta feloldani magában azt a disszonanciát, hogy egy krimiben énekelnek. Vagy nem tetszett a kritikusnak, ahogy Selena Gomez „vonaglik” a vásznon. Arról is lehetett olvasni, hogy a nézők kijöttek a moziból, amikor nyilvánvalóvá vált a transz-szál a történetben.
Az félig szerintem is jogos, amit az egyik kritika felrótt, miszerint hogy a volt feleség miért nem ismeri fel később Pérezt. De vehetjük ezt is olyan kis „apróságnak”, ami fölött ugyanúgy áttekinthetünk, mint amikor a barátai nem ismerik fel Supermant szemüvegben, Batmant mélyített hang és denevérjelmez nélkül vagy bármelyik más szuperhőst a szuper álcája nélkül.
Mindenesetre az olvasmányaim végett volt már némi prekoncepcióm a vetítés előtt, de nyitottan álltam az alkotás elé. Az éneklés valóban olyan, amivel vagy megbarátkozik valaki, vagy nem. Sokan alapból nem szeretik a musicalt, legyen az bármilyen stílusú film része. Személy szerint szeretem a musicaleket és még így is helyre kellett magamban tennem, hogy ebben a filmben miért van benne (főként mert a rendező úgy gondolta, kész). Az viszonylag a film elején kiderül, hogy az énekes betétek a fantáziavilág megelevenedései. Véleményem szerint mindegyik zenés jelenetnél élvezetes és különleges volt mind a hangi, mind a képi megvalósítás.
Az pedig, hogy a színészek láthatóan többször is ki tudtak jönni a komfortzónájukból – lásd Gomez „vonaglása”, ami tényleg lehetett volna beleélősebb vagy Saldaña éneklése és táncolása, amit eddig nem láthattunk tőle -, a francia rendező, Jacques Audiard számlájára írható. Ez lehet, hogy csak engem fogott meg, de irigylésreméltó, amikor egy rendező úgy vezeti a színészeit, hogy azok még ilyen „vadulásokra” is képesek, amiket ebben a filmben is látni.
A filmen végigvonuló transz-szál pedig napjaink egyik fontos témája. Az alkotás nem szájbarágósan beszél arról, milyen rossz érzés lehet egy olyan testben élni, ami nem azonos valakinek a lelkével (vagy éntudatával). Ezt az érzést olyan természetességgel fogadja el a film, amit jó lenne látni a hazai közéletben is. És nem, ettől nem jött meg a kedvem férfivá műttetni magam, köszönöm szépen.
Az Emilia Pérezt érdemes moziban elcsípni, a játszási időpontokat itt találják.
A film előzetese:
A filmet a 15. Frankofón Filmnapok keretében nézhettük meg a Francia Intézetben
Borítókép: Selena Gomez az Emilia Pérez című filmben. Forrás: 15. Frankofón Filmnapok
