Sokszor merül fel a kérdés: mit tehetünk mi személyesen azért, hogy ne terheljük a környezetet? A válasz pedig általában egy lemondó vállrándítás. Kevesek vagyunk mi ahhoz, hogy tegyünk a bolygóért, a sok kicsi pedig nem megy sokra. Valójában ez nem mindig igaz. A modern társadalmakban elharapódzó élelmiszerpazarlás ellen például nagyon is tehetünk.
Hosszú napod volt, és fáradt vagy. Vacsorát kell készítened, megnézed a hűtőt, és úgy döntesz, hogy valami olyat főzöl, ami kevés erőfeszítést igényel. Ez egy gyakori forgatókönyv, amelyet sokan úgy játszanak el, hogy nem is gondolkodnak rajta. Az a tény, hogy a napi rutinszerű ételkészítésben gyakran kevés vagy egyáltalán nincs tudatos gondolkodás, azt jelenti, hogy gyakran hagyjuk megromlani a romlandó alapanyagokat, Összességében pedig elképesztően sok az így keletkezett hulladék. Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe világszerte. Ez az emberi fogyasztásra termelt összes élelmiszer egyharmadának felel meg. Az Egyesült Királyságból van pontos adat – ott a háztartások 2021 és 2022 között 6,4 millió tonna élelmiszert pazaroltak el. Figyelembe véve az ezen élelmiszerek termesztéséhez és betakarításához felhasznált fosszilis energiát, valamint a mezőkön vagy hulladéklerakókban történő rothadáskor felszabaduló üvegházhatású gázokat, ez a hulladék 18 millió tonna CO2-kibocsátásnak felel meg. Az élelmiszerpazarlás károsítja a környezetet, de az éhezés visszaszorítása érdekében csökkenthetjük a megtermelt, majd kidobásra kerülő élelmiszer mennyiségét. Ez évente több mint 120 milliárd dollárt (96 milliárd font) takaríthat meg a világnak. Arról nem is beszélve, hogy a rothadó élelmiszer erős üvegházhatású gázokat is termel, így a kidobott élelem tovább terheli a bolygót.
A gyümölcsök és zöldségek a leggyakrabban pazarolt élelmiszerfajták közé tartoznak. Ennek oka lehet, hogy a szupermarketek gyakran ömlesztve árulják ezeket az alapanyagokat, úgy, hogy azoknak gyorsan lejár a használhatósági ideje. Egy brit kutatásban hat hét alatt a résztvevők felét arra kérték, hogy a csomagoláson lévő címke, valamint a kutatók által megadott iránymutatások alapján naplózzák, milyen friss gyümölcsöt és zöldséget vásároltak, és mikor használták fel a vásárolt mennyiséget. Mindegyik otthonban a naplót a hűtőszekrényre helyezték, hogy naponta emlékeztessenek arra, hogy mit kell felhasználni minden nap a pazarlás elkerülése érdekében. A résztvevők naponta SMS-üzeneteket is kaptak, amelyek emlékeztették őket, hogy ellenőrizzék az élelmiszernaplót, és adjanak hozzá minden újonnan vásárolt gyümölcsöt és zöldséget. A kísérletben részt vevő háztartások másik fele minden hét végén egyszerűen csak megmérte az élelmiszer-hulladékát, anélkül, hogy emlékeztető üzenetet kaptak volna a friss termékek felhasználására. Azt várták, hogy az emlékeztetőket kapó háztartások hatékonyabban csökkentik a pazarlást – valójában azonban csak kis különbség volt a két csoport között. Azt találták viszont, hogy a friss termékek pazarlásának egyszerű mérése is minden háztartást arra késztetett, hogy jobban átgondolja, mit pazarol el. Úgy tűnik tehát, hogy az, hogy ha az embereket arra kérik, hogy hat héten keresztül minden héten mérjék meg az élelmiszer-hulladékukat, elindít egy olyan gondolkodási folyamatot, amely képes jó irányba terelni az emberek viselkedését. Az összes háztartásban a friss élelmiszerhulladék csökkenése átlagosan 108 gramm volt hetente. Ez a kísérlet befejezése után hat hónapig fennmaradt. Úgy tűnik, hogy a kísérlet során az élelmiszerpazarlás heti mérésének tapasztalata olyan tudatosságot alakított ki az élelmiszerpazarlással kapcsolatban, amely azt jelentette, hogy a résztvevők még fél évvel később is kevesebbet dobtak ki. Érdekes, hogy csak rövid ideig tartó tudatos erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a viselkedés tartós változására ösztönözzön. Ezt a hatást “nudge”-nak, noszogatásnak nevezik. A legtöbb embernek zsúfolt az élete, és egyszerűen nincs minden nap szabad szellemi kapacitása. Az élelmiszerpazarlás csökkentésére irányuló stratégiák, amelyek csak rövid távú szellemi erőfeszítést igényelnek, valószínűleg a leghatékonyabbak. És már a háztartási élelmiszer-hulladék kis mértékű csökkentése is sokat számíthat. Ha csak 1000 ember megtenné ugyanezt, azzal évente több mint 9,5 tonna CO2-t takaríthatna meg, ami 1 140 000 okostelefon-használatnak felel meg.
Forrás: World Economic Forum
