A Lepattanó című magyar film egyik kulcsfontosságú mellékszereplőjeként hazánkba látogat a Dallas Bobbyja, Patrick Duffy. A bejelentéssel együtt a film hosszú előzetese is megérkezett, a videó alatt pedig egy interjút is olvashatnak az amerikai színésszel, a film forgalmazója jóvoltából.
A filmről
A 20. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál világpremierjén láthatja először a hazai közönség a Lepattanó című romantikus, gombfocis sportvígjátékot Scherer Péter főszereplésével. Vékes Csaba, a Szia, Életem! író-rendezőjének filmje az East of East szekcióban szerepel majd. Díszvendégként tiszteletét teszi a premierhét eseményein a film egyik kulcsfiguráját alakító Patrick Duffy, akit a hazai közönség elsősorban a Dallas című kultikus tévésorozat Bobbyjaként ismer. A vígjátékban Scherer Péter mellett Derzsi Dezső, Waskovics Andrea és Rába Roland alakítják a gombfoci szent őrültjeit, de Elek Ferenc és Mucsi Zoltán is látható lesz a filmben, mely szeptember 26-tól kerül országszerte a mozikba a JUNO11 Distribution forgalmazásában.
Vékes Csaba romantikus sportvígjátékát a magyar közönség elsőként a 20. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon a fesztivál új, közép-kelet-európai filmekre fókuszáló, East of East elnevezésű versenyszekciójában láthatja 2024. szeptember 6. és 14. között. A fesztiválra és a premierhét eseményeire hazánkba látogat Patrick Duffy, aki Vékes Csaba rendező, Roskó Péter producer és Scherer Péter, Derzsi Dezső, Waskovics Andrea, Katona László, Fekete Zsolt és Ónodi Gábor színészek mellett természetesen részt vesz a film miskolci premierjén is szeptember 13-án 15:45-től a Művészetek Háza Pressburger termében. A filmet további két alkalommal nézhetik meg a fesztivál látogatói: 13-án 18:30-tól a Csodamalom Bábszínház Zukor termében, 14-én 21 órától pedig az Uránia + Béke Art Mozi Uránia termében.
Interjú Patrick Duffyval
Az interjút a film forgalmazója, a JUNO11 Distribution készítette a forgatáskor, 2023 őszén.
Hogy bírta a forgatást energiával?
Patrick Duffy: Én úgy fogom fel, hogy az élet egy nagy kaland. Minden nézőpont kérdése. Nyilván az embernek végesek az energiatartalékai, és ha öt napon át kellett volna ilyen sok várakozással és ilyen kevés alvással dolgoznom, arra képtelen lettem volna, de egy rövid időre bárki találhat magában ennyi energiát. Szerintem a gond az, amikor azt mondjuk magunknak, hogy lehet, nem fog menni, és akkor tényleg nem fog menni. Ha viszont azt mondod magadnak, hogy figyelj, egy egész stáb vár rád, harminc, vagy a statisztákkal együtt akár ötven ember, akik egész nap dolgoztak, akkor te is megteheted, hogy leszállsz a gépről, és dolgozol négy órát, aztán visszamész a szállodába, és al- hatsz. Ha nem így állsz hozzá, akkor tényleg pocsékul fog menni, de ha pozitív tudsz maradni, a többiek is végig támogatni fognak.
Patrick Duffy a Lepattanó című filmben
Igaz, hogy még egyszer sem járt Magyarországon, sőt Közép-Európában sem?
Patrick Duffy: Igaz, bizony. Engem a tehetetlenségi erő vezérel: akkor teszek meg dolgokat, ha arra megkérnek, és ha nem kérnek meg éppen semmire, akkor szeretek visszahúzódni, magamba fordulni. Kifejezetten otthonülő típus vagyok, és ha nem kell valahol ott lennem, akkor magamtól nem igen utazgatok, így még nem jártam ebben a régióban, mert eddig nem kértek fel itteni munkára. Most viszont megkerestek: Roskó Péter, a film producere először egy levelet írt, amiben vázolta, miről is szól a film, és miért fontos neki, majd megkaptam a forgatókönyv angol változatát, amit nagyon izgalmasnak és viccesnek találtam. Péter később bevallotta, hogy félt, hogy nem fog átjönni a kicsit fanyar magyar humor, de szerintem ez a fajta humor egyetemes, és mindenhol megértik. Így aztán igent mondtam, mert tetszett a film alapötlete, és kíváncsi voltam az országra is. Mert az, hogy magamtól nem jutok el valahová, nem jelenti azt, hogy ne lennék kíváncsi és nyitott az ilyen helyekre, és ha elutazok valahová, akkor ott szeretek mindent alaposan bejárni és megismerni. Ez most is így lesz, mert Lindával [Linda Purl, aki egyben a színész partnere a Gazdagok és szépek című, most is futó amerikai sorozatban – a szerk.], az élettársammal még két napot itt maradunk, hogy bejárjuk a környéket. És most, hogy egyre többen tudják, hogy itt vagyok, talán újra elhívnak, és ha hívnak, én jövök.
Tud róla, milyen híres Magyarországon a Dallas, és milyen sokat emlegetik a mai napig a híres zuhanyjelenetet?
Patrick Duffy: Igen, és elképesztő dolognak tartom. Ami a zuhanyjelenetet illeti, azt a nyolcadik évad elején forgattuk le, és tudtuk, hogy mindenhol, ahol a sorozat megy, ez nagy hatást fog gyakorolni, csak azt nem, hogy milyet, hiszen ez a második leghajmeresztőbb Dallas-momentum – az első természetesen az volt, hogy ki lőtte le Jockey-t. Tudtuk, hogy ha engem visszahoznak a holtak közül abban a jelenetben, azzal vagy nagyot dobunk, vagy életünk végéig a közröhej tárgyává válunk. Voltak, akiket kiakasztott a zuhanyjelenet, voltak rajongók, akik nem voltak túl boldogok tőle, hiszen eltelt egy egész év, amíg Bobby halott volt, hogy aztán kiderüljön, hogy az egész csak egy hazugság, egy álom volt. Ennek ellenére nagyon kevesen hagyták ott a Dallast, és a széria értékelése újra magasabb lett. Én át tudtam érezni sokak csalódottságát, de a dolog működött, és nyertünk vele további öt évet, ráadásul megtartottuk a rajongókat is.
Hallott valaha is a gombfociról, mielőtt megkeresték a filmmel?
Patrick Duffy: Ó, a gombfoci! Olvastam róla felkészülésként, de el sem tudtam képzelni, hogy is néz ki ez az egész, amíg tegnap a forgatáson meg nem láttam az asztalt és a játékosokat. Az élettársam fia hivatásos futballjátékos volt, először egy spanyol csapatnál, aztán Írországban, később, amikor kiderült, hogy nem tud magasabbra jutni, szakmát váltott, és most Los Angelesben dolgozik a filmiparban. Addig, amíg Lindát és a fiát nem ismertem meg, semmit sem tudtam a futballról. Még most sem értem a szabályokat, de meg tudok nézni egy-egy meccset, és lelkesedni valamelyik csapatért, de a gombfociról halványlila gőzöm sincsen, hogyan működik, és ezek az emberek miért csinálják. A forgatókönyv azonban annyira ötletes és a karakterek is annyira viccesek – az én karakterem az egyetlen, akinek nincs semmi humor- érzéke -, hogy ez nem is igazán számít. Itt mindenki egy szerethető vesztes, és itt ez a vén csóka, aki segít rajtuk.
Látta már magát szinkronizálva?
Patrick Duffy: Csak a francia változatban, és találkoztam is a színésszel, aki a hangját kölcsönözte nekem. Larry Hagmannel és Linda Grey-el és még pár stábtaggal voltunk ott, több mint húsz éve, és együtt vacsoráztunk a francia szinkronszínészekkel, én pedig azzal viccelődtem, hogy franciául sokkal jobban játszunk, de ez egy kicsit igaz is. Szerintem sokkal jobb színész vagyok franciául, pedig nem is beszélek franciául. Amikor Bobby belép a szobába, és megszólal franciául, akkor felkapod a fejed, és azt mondod, az sokkal jobb, mint az angol változat! Itt is szinkronizálni fognak. Ugyanaz a színész [Csankó Zoltán – a szerk.], aki Bobbyt is szinkronizálta, lesz a magyar hangom. Viszonylag kevés szövegem van, és ezeket a mondatokat is leegyszerűsítették, hogy amikor szinkronizálnak, ne nézzen úgy ki az egész, mint egy régi kínai kung fu film VHS-kazettán. Kipróbáltuk azt is, hogy egy kicsit kevesebbet mozgatom az ajkaimat beszéd közben, ne jellegzetes amerikai szóformálással szólaljak meg, és így könnyebben szinkronizálhassanak. A szinkron egy művészeti forma, és én is imádom magamat szinkronizálni. A legelső sorozatban, amiben játszottam, a Man from Atlantisban általában a víz alatt beszéltem, amit akkor nem lehetett jó minőségben felvenni, így a párbeszédeket a hangstúdióban vettük fel utólag, és, bár technikailag komoly kihívás volt, én nagyon élveztem ezt a munkát. Most is alig várom, hogy magyarul halljam magamat.
Forrás: JUNO11 Distribution
