Egy mondatot idézni vagy legalább egy szereplőt említeni valamelyik Rejtő-regényből szinte mindenki tud Magyarországon. Életéről is egyre több részletet tudunk meg a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalomtörténészének köszönhetően. Interjúnkból kiderül, miért volt műfajújító író, hogyan hangzik latinul a világirodalom egyik legjobb regény kezdősora és melyik nagy magyar költőt szórakoztatta betegsége idején P. Howard.
Milyen érzés, ha a munka és a hobbi ugyanaz? Úgy veszem észre, hogy irodalomtörténészként is szinte éli a rejtői világot, aminek olyan elhivatott kutatója.
Nem egészen így van. Hisz ha a munkahelyemen rejtői állapotok uralkodnának, akkor nagyobb lenne a fluktuáció, én pedig már lassan 26 éve itt vagyok…. Nem a Rejtő-kutatás a fő csapásirány, ez afféle mellékszál. Az irodalmi múzeumban sokkal prózaibb háttérmunkát végzek: adatbázisok kezelése, szerkesztés, ilyesmik. Most a 120. évforduló miatt kiemelten foglalkozom Rejtő Jenővel. Az elmúlt egy hétben különböző eseményekkel készülünk a születésnapra.
Rejtő Jenő / Wikimedia Commons
Megadjuk a módját: a megemlékezések legtartósabb eleme egy különleges kiadvány lesz, most toborzom a szponzorokat. A nem mindennapi kötetben egyenként rajzolja meg a betűket Pászti Péter kalligráfus, én válogatom és szerkesztem a citátumokat. A rejtői életmű legjavát tartalmazza majd. Nem könnyű olyan rövid szövegeket választani, melyek önmagukban megállják a helyüket. Mindegyik egyedi, számozott és aláírt példány lesz, a szponzorok nevét is beleírjuk. A régi szép bibliofil hagyományok szerint…
Mi volt az első olvasmányélmény, ami „behúzta” a rejtői világba? Kamaszként sokan olvastunk tőle regényeket, mégis Ön az, akit nem véletlenül hívnak mindenhova az évforduló miatt. Mára Thuróczy Gergely lett az egyik legavatottabb szakértője Rejtő Jenőnek.
Én vagyok a legavatottabb, a névjegykártyámon is az szerepel poénból, hogy ’„a” Rejtő-szakértő’… Tréfásan azt szoktam mondani, hogy többet tudok Rejtőről, mint másfél milliárd kínai együttvéve. Nem magam akarom fényezni ezzel, de korábban az irodalomtudományban más nem foglalkozott rendszeresen és koncentráltan Rejtővel. Persze akadtak előzmények, az életmű komolyabb kutatói. Egyikük Lányi András filozófus – 1988-ban jelent meg Az írástudók áru(vá vá)lása c. nagyesszéje –, valamint Veres András irodalomtörténész, akinek annak idején jártam az óráira Pécsett. Igaz, ott Rejtőről nem esett szó.
Rejtő a Kádár-rendszerben második fénykorát élte, akkor összességében 7-8 millió példányban nyomták ki.
Úgy lett a legolvasottabb, hogy nem volt iskolai tananyag és az irodalomtörténetnek sem volt része. Csupán egy-két, rossz adatokkal dús, szegényes lexikoncikk foglalkozott véle. Nem volt betiltva, de nem vették komolyan. Ezen igyekeztem fordítani és már több mint tíz éve az életem része.
Thuróczy Gergely / Thuróczy Gergely Facebook oldala
Két könyvem is megjelent róla: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet (2015), illetve ennek javított-szűkített-átdolgozottan bővített változata: A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére (2016).
Hogy miképp indult mindez? A ’80-as években voltam kiskamasz Gödöllőn, otthon jó sok olvasnivaló volt, de jobbára felnőtt könyvek. Úgyhogy sokat jártam a városi könyvtárba, aztán valahol kezembe akadt Rejtő. Olvastam és nagyon tetszett. Azon kicsit meglepődtem, hogy a csúnya borítós Albatrosz könyveken az volt feltüntetve írónak – Rejtő neve mellett –, hogy P. Howard. Akkor most melyik a szerző? Mondták, hogy a két név ugyanaz. De mit jelent a P.? Az olvasmányélmény utóbb is megmaradt, midőn a gimnáziumban más könyvek ragadtak magukkal.
Később Pécsre kerültem egyetemre, ahol magyar-orosz-tanár szakon végeztem. Ott is beszédtéma volt Rejtő, és nem csupán a diákok, hanem a tanárok körében is. Emlékszem, a magyar-tanszéken egy tanári szekrényre ez volt kiírva: „Csugdd be! A Törrökk.” Eme felirat a rejtői világ egyik karaktere, a Török Szultán jellegzetes kerékbe tört helyesírásával volt odakanyarítva. Innét látszott, hogy a tanárok némelyike még ott is komolyan vette az írót. Mikor utazó Rejtő-kiállításommal 2016-ban Pécsett jártam, egyik volt tanárom, Jankovits László – aki régi magyar irodalommal foglalkozik, latin szövegekkel, humanistákkal – nyitotta meg a tárlatot. Nem véletlenül: annak idején ő írta ki a szekrényre ezt az idézetet.
És kérésemre, poénból lefordította a Piszkos Fred, a kapitány első mondatait latinra: – Domine, veni pro cultro meo! – Ubi illum relinquisti? – In nauta aliquo.
Nagyon termékeny szerző volt, ugyanakkor az eredeti kéziratokból kevés maradt meg. Kerülnek még elő írások és információk Rejtőről?
Kabaréjelenetei, bohózatai több mint felének nincs meg a szövege. Több mint 130 humoros színpadi művet írt (sokat társszerzőkkel), de mintegy 60-nak csak a címét ismerjük a korabeli sajtóból. Rejtő sem törekedett az öndokumentálásra, igazi bohém volt. Nem volt lakása: családnál, barátoknál lakott, s ha jól ment a szekér, akkor szállodában, panzióban. Kétszer volt nős – mindkettő rövid életű házasság volt, a gépírónőit vette el… –, így aztán lakott az első feleségénél, a másodikkal pedig egy ideig Olaszországban éltek ’38-ban, városról városra jártak. Egy „rendes” írónak van „igazi” hagyatéka: könyvtára, bútorok, személyi dokumentumok, hivatalos iratok stb. Rejtő után effélék alig maradtak.
Az egyik emléktáblája Budapesten, VII. Szövetség utca 22. / Wikimedia Commons
Amikor már a PIM-ben dolgoztam, 2003-ban fölvetődött az ötlet: kellene egy Rejtő-kiállítás, és reám osztották, nagyon örültem ennek. Horváth Csaba kollégámmal készítettük, nagy sikerrel futott pár hónapig. Akkor derült ki, hogy egy hiányos, szedett-vedett hagyatékkal van dolgunk. Csupán néhány kéziratdoboz, ebből sok a levél, amit neki írtak, vagy épp munkadarabok, amikbe belejavított néha… Emiatt újítónak számítottam az alapkoncepcióval, lévén a szerző szellemében raktuk össze a tárlatot. Mivel a Rejtő-művek a korabeli ’30-as évek ponyváinak paródiái, arra gondoltam, hogy legyen ez egy kiállítás-paródia!
Tuskó Hopkinst egy fatuskóval idéztem meg, a másik karaktert, Csülököt egy disznócsülökkel. (Pár évre rá a Zsidó Múzeumban megrendezett tárlaton füstölt libacombbá szublimálódott…) A művekben szereplő tárgyakat fiktív művészrelikviaként, parodizálva mutattuk be – most épp a pesterzsébeti Csiliben látható május közepéig. Például a Nagy Levin fakanalát egy, a saját konyhámból származó, használt példány képviseli, afféle gasztro-relikvia gyanánt (legalábbis a képaláírás szerint…).
Sajnos egyfajta átok sújtja Rejtő utóéletét. Logikusan azt gondolnánk, hogy a második világháborúban minden odalett, de nem. Meglepő módon sok kézirat megmaradt, zömmel a családnál. Rejtő apja és testvérei túlélték a háborút, a ’60-as és ’70-es években féltucat, korábban publikálatlan könyv jött ki ebből a hagyatékból. Aztán a kéziratoknak nyomuk veszett.
Ami itt nálunk a PIM-ben található, annak nagyon szomorú előélete van. Rejtő apja még az ’50-es években odaajándékozta egy bőröndben a kéziratokat valakinek a házból, aztán ’56-ban, amikor az utcán lőttek, az óvóhelyen meg hideg volt, a lakók ezzel fűtöttek be… A maradék aztán tovább vándorolt, és jó 30 évvel később, a rendszerváltás táján került a múzeumba. Amikor a kézirattárosok rendezték, akkor derült ki, hogy akad még benne ismeretlen, nagyobb terjedelmű írás, ami később meg is jelent 1997-ben, többek közt a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam .
Az a szomorú veszteség, hogy ami megmaradt a háború és ’56 után, annak nagy része a ’80-as években tűnhetett el. Ennek maradéka, resztlije néha fölbukkan árveréseken, de a nagyjáról nem tudni, hová lett.
2021-ben volt egy árverés, ahol rekordot döntött egy dedikált Rejtő-könyv: jutalékkal együtt – írd és mondd – 9 millió forintért kelt el! Mert egy unikális darab.
Ha előkerülne még 10 ilyen aláírt kötet, akkor nyilván olcsóbb lenne… Hoztak már be hozzám szakérteni ilyen írásokat, de mind hamisítványnak bizonyult. Elég nehéz utánozni Rejtő Jenő kézírását..
Rejtő Jenő dedikált ajánlása / Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook oldala
Az előbb említette, hogy Rejtő művei ponyvaparódiák, a korabeli kliséirodalom gúnyrajzai. Az írót méltán nevezhetjük műfajteremtőnek?
Igen, ez az elméletem. A ’30-as években járunk, és ekkor – gondolnánk – az irodalom terén már minden műnemben és műfajban mindent kipróbált az emberiség. Majd jött Rejtő és kitalált egy újdonságot. Egy olyan témába nyúlt bele, aminek sok olvasója van. Ez nem az igazi, komoly literatúra terepe: a populáris kultúra, a szórakoztató irodalom, amiből rengeteg jelent meg abban az időben. Ő maga is ezen nőtt föl. Mielőtt regényeket kezdett volna írni, előtte évekig pesti humorista volt, színpadi szerző. Kabaréjelenteket, bohózatokat, színdarabokat szállított – ha megzenésítették őket, akkor operettek lettek –, újságokban is akadtak humoros írásai. Rejtő pedig fogta eme tapasztalatát és „becsatornázta„ a kalandregény műfajába.
Azért játszódott annyi története a francia idegenlégióban, mert akkor erre nagy igény volt és a kiadója ezeket kérte. Első két könyvében – A pokol zsoldosai és a Menni vagy meghalni – nem sok humor akad. Száz oldalanként egy poén, az igazi P. Howardokban pedig szinte minden oldalon. A szintlépés A fehér folt című könyve volt 1938-ban, és ezzel megszületett a humoros kalandregény, ami a mai napig működik. Úgy szoktam mondani, hogy „meghekkelte” a ponyvaregény műfaját.
A kalandregények nagyon komolyan veszik magukat, de a valóságban persze soha nem úgy történnek az események, mint ezekben a történetekben. Nem lehet komolyan venni. Rejtő kigúnyolta ezeket, a kliséiket felhasználta, hozzáadta a pesti zsidó humort és a nyelvi szellemességet is. Így jöttek létre az időtálló P. Howardok.
Szinte közhely, hogy több városi legenda – köztük a francia idegenlégióban szerzett tapasztalok, melyek nem valósak – kötődik Rejtő alakjához. Az biztos, hogy becsavarogta Nyugat-Európát, és az se mendemonda, hogy Babits Mihály is olvasott Rejtő-ponyvát. Ez azért elég meglepő a költőfejedelemtől. Hogyan került a kezébe?
Babits Mihály, a poeta doctus, tudós költő… – hobbija például az eszperantó nyelv volt, és szerette a krimit. Tragédiája, hogy gégerákban szenvedett és voltak olyan időszakai, amikor nem tudott megszólalni. Akkor kezdett beszélgetőfüzetekben kommunikálni a látogatóival, családjával, melyeket később kiadtak – és az egyikben ím ez olvasható:
„Ismered a most legdivatosabb magyar írót? Howard-ot? / Rejtő Jenő a neve. / Egyet olvastam. Az elején tényleg mulattam, később kicsit meguntam.”
Babits tehát utánajárt annak, hogy Rejtő-könyvet olvasson és ez nem legenda.
Bolgárul is megjelent A tizennégy karátos autó, de mellette még sok más nyelvre lefordították Rejtő történeteit. Hogyan lehet élvezhetővé tenni ezt a sajátságos pesti humort, a nyelvi leleményeket? Élvezi ezt az is, aki nem magyar anyanyelvű?
Legalább 18 nyelvre fordították le, ám ennek ellenére nem véletlen, hogy sehol nem lett sztár Rejtő. Térségspecifikus író, mert leginkább Közép-Európában értik.
Rejtő Jenő: A 14 karátos autó, 1941. Első kiadás / Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook oldala
Elcsodálkoztam azon, milyen sok könyve jelent meg oroszul: számos esetben közvetítő nyelvből fordították, tehát nem magyarból, s ilyenkor elsikkad a tartalom egy része. Voltak jó műfordítói megoldások, de a nyelvi humort nehéz visszaadni, ki kell váltani valami mással. Pl. egy román fordítást szlenggel is foglalkozó kutató próbált szórakoztatóvá tenni, de nem igazán működött.
A P. Howard-regények egzotikus világokban játszódnak – dzsungelben, vulkánkitörés közelében, Afrikában, Marseille kocsmáiban, világtengereken –, de a figurák és a szituációk mintha a pesti vagy a közép-európai világból szakadtak volna ki. A simliskedések, ügyeskedések, amiről mindenki tud, de nem beszél róluk, és ahol a legjobbaknak sikerül átverni a másikat. A pesti flaszter kiszólásai mind a mai napig ismerősek nekünk. Rejtő telibe találta a magyar olvasóközönséget!
Idestova 90 éve jelennek meg művei – kivéve a Rákosi-korszak 8 évét, amikor a feketepiacon lehetett hozzájutni –, ő az „idehaza világhírű” tipikus esete. Sokszor sóhajtozunk, hogy talán ha németül vagy angolul írt volna, világhírű lenne. De akkor viszont nem lenne magyar, hiszen mélyre nyúlnak gyökerei a pesti, a magyar irodalomba és humorba. Ő sem a semmiből jött, voltak előzményei. Ezt az örökségét műfajújítóként olyan magas szintre emelte, hogy napjainkban is hatással van az olvasókra (akárcsak számos íróra). Senkit sem tudnék mondani manapság a populáris irodalomban, aki hozzá hasonló lenne.
Ha már ilyen zavaros körülmények között maradtak fenn a művei, mennyire könnyen hamisították Rejtőt később?
Elég faramuci a hamis Rejtő-történetek esete is. Több olyan könyve jelent meg, ami félkész állapotban került ki a hagyatékból – ezért sem igaz az a legenda, hogy kézirattal fizetett volna, őrzünk is a múzeumban több olyan iratot, ahol látszik, hogy több benne a javítás, mint az eredeti –, nem írta kapásból készre őket. Sokat csiszolgatta az írásait, annyit foglalkozott velük, mit a Nyugat írói. Miközben a ponyva világa ezt nem követelte meg, és ezzel a hozzáállásával az őrületbe kergette a kiadóit és a nyomdát – itt egyértelműen az üzlet pörgetése volt a szempont és nem a pepecselő műgond…
Az első kiadásokkal egybevetve látszik, hogy a Kádár-korban rendesen belegányoltak a szövegekbe. Erről írtam most tanulmányt – Söréttel lőni az ementálit, avagy szövegromlástól a hamisításig. Rejtő Jenő kallódó hagyatéka címmel –, ahol részletesen elemzem a jelenséget (vö. delfinológia). Remélem hamarosan megjelenik.
Sajnos a Kádár-korszakban meghamisították, vagyis cenzúrázták Rejtőt.
Agyrém, de féltek a szövegeitől, ez lehetett öncenzúra vagy fentről leszóltak a kiadónak. Egy nő volt a lektora, aki alaposan kigyomlálta az eredeti szöveget. Egyfelől lebutította – kihúzta, amit túl régies megfogalmazásnak vagy feleslegesnek gondolt –, másfelől az akkori hidegháborús politikának megfelelően, el akarta kerülni a kellemetlen áthallásokat, így hát aktuálpolitikai okból egyes szereplőket átnevezett.
Egy Kennedy nevű hajóskapitányból Watson lett. Rejtő a ’30-as években nem tudta, hogy lesz egy ilyen nevű amerikai elnök, akit ráadásul lelőnek egy merényletben… Az oroszokra sem lehetett rosszat mondani, azt egyből kihúzták. Volt egy Iljics nevű mellékszereplő, aki az első kiadásban legalább hússzor szerepel – az Albatrosz könyvekben egyszer említik a nevét. Nem véletlenül: a ’60-as években a szovjet pártfőtitkár Leonyid Iljics Brezsnyev volt, a szovjet államalapító pedig Vlagyimir Iljics Lenin… Úgyhogy Iljics ugrott a történetből.
Botlatókő Rejtő Jenő egyik lakhelye előtt, Budapest, Bimbó út 3. / Wikimedia Commons
Az arabokra, kínaiakra vonatkozó megjegyzéseket is megszelídítették stb. Volt olyan könyv, ahol közel 300 eltérést találtam az első kiadáshoz képest. Sajnos manapság is eme rontott, hiányos szövegeket adják ki – az interneten ezek találhatóak meg. De nagy baj nincs, lévén az első kiadások is elérhetőek a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Borítókép: Karinthy Frigyes (1887-1938) író, költő, műfordító; Salamon Béla (1885-1965) humorista, karcolat- és élcíró és Rejtő Jenő (1905-1943) író, kabaré- és színpadi szerző, 1938 nyarán, Siófok (Fotó: PIM)
