A Centrál Színház március végén mutatta be A kriplit. Básti Juli, Pálfi Kata, Mucsi Zoltán és Magyar Attila mellett a címszerepben Szécsi Bence látható. A fiatal színésszel a bemutató előtt egy nappal beszélgetett a Tiéd a Világ arról, hogy A kripli főszerepe nemcsak testi-lelki próbatétel, hanem színészi kihívás is, valamint hogy a kollégák hogyan segítik őt a karaktere, Billy megformálásában.
Milyen érzések kavarognak benned most, a főpróba után?
Megkönnyebbültem. Ez az előadás nagyon nagy odafigyelést és pontosságot igényel. A darab során szomorú lelki folyamatokat élek meg a karakterem révén, aki számára a végén jön a feloldozás, így most nagyon jó érzés, hogy a főpróba után vagyunk.
A kripli mind fizikailag, mind pedig lelkileg megterhelő. Melyik jelenti számodra a nagyobb nehézséget?
Igazából a kettő együtt. A fizikai megterhelés és a lelki folyamatok összetettsége adja igazán a nehézséget. Nagyon kemény pillanatok, helyzetek és kudarcok vannak az egész előadásban. Úgy vélem, komoly színészi feladat eljuttatni ezeket a pillanatokat oda, ahová el kell jussanak.
Milyen érzés volt, amikor először beszíjazták a jobb lábadat ezzel a… Mi is ennek az eszköznek a pontos megnevezése?
Ez egy járássegítő vagy lábmerevítő. Nagyon furcsa testérzetet okoz. Miután leveszem, akkor érzem igazán, hogy mennyire más a lábamnak. Mivel amikor rajtam van, egy kicsit jobban terhelek a bal lábamra. Szóval figyelmet kell ennek szentelnem: tornázok, futok, sétálok és akkor nem lesz belőle problémám. Először érdekes érzés volt, meg az elején nagyon oda kellett figyelnem, hogy hitelesen tudjak járni és mozogni ebben az eszközben. Szerencsére a próbafolyamat közepére eljutottam odáig, hogy automatizmussá vált az, ahogy a karakteremnek mozognia kell. Egy ponton észrevettem magamon, hogy a színházi büfében is kacska kézzel meg kinyújtott jobb lábbal járkálok. És akkor tudatosítottam magamban, hogy az életben pont az ellenkezőjét kellene csinálnom, hogy a szerep ne okozzon maradandó sérülést.
Mi vagy ki segített neked abban, hogy hitelesen mozogj Billy-ként a színpadon?
A rendezővel, Puskás Dáviddal sokat beszélgettünk róla. Nézegettem videókat, képeket, amik alapján megpróbáltuk megformálni a karakter mozgását és megjelenését.
Mind Magyarországon, mind pedig külföldön sokszor feldolgozták már ezt a darabot. Mi volt a módszered: utánanéztél a korábbi verzióknak vagy inkább kizártad azokat, hogy ne befolyásoljanak?
Minimálisan néztem bele korábbi előadásokba – ami ingyenesen fellelhető volt – még a próbafolyamat elején, amikor a kezdeti lépéseket kerestem. Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan közelítettek a karakterhez. De ez nem befolyásolt nagy mértékben. Nem akartam senkit lemásolni. Egy körülbelül másfél perces videót láttam Daniel Radcliffe alakításából – ennyi volt körülbelül, amit megnéztem.
Milyen érzés, ha valakit Básti Juli leüvölt a színpadon – karakterben?
Félelmetes (nevet). Básti Juli jelenléte mindig nagyon valóságos. Nagyon nagy kincse a magyar színművészetnek. Szóval egyúttal nagyon nagy élmény is, amikor leüvölt.
De nem csak vele nagy élmény játszani. Nagyon kivételes a csapat és a szereposztás is. Fiatal színészként egyrészről az nagyon nagy élmény, hogy lehet őket nézni: hogy hogyan nyúlnak egy szerephez, honnan indulnak el – és az általuk nyújtott külőnböző megoldások mind-mind jó megoldások, amit mind magamba tudok szívni. Másrészről meg gyakran, mielőtt bemegyek egy jelenetbe, próbálok kint a takarásban rákészülni. Viszont amikor bemegyek a színpadra, elfelejtek mindent, amit korábban kigondoltam, mert belenézek Pálfi Kata szemébe és az mindent felülír. Meg az is mindent felülír, ahogy Magyar Attila az utolsó jelenetben rám néz, és elhazudja Billy-nek, hogy mi történt a szüleivel azért, hogy ez a fiú jól érezze magát. Sok szempontból a partnerek működtetik a szerepemet, elég ha rájuk figyelek és az alapján el tudom játszani.
Előadás időpontok és jegyinformáció
Borítókép: Szécsi Bence a Centrál Színház A kripli című előadásában. Fotó: Horváth Judit
