Nem tudjuk hány olvasót foglalkoztatott valaha is a gondolat, hogy bejárja a világ országait úgy, hogy egyszer sem ül repülőre. Valószínűleg kevesen játszottak el a gondolattal. És még kevesebben valósították meg – konkrétan eddig egy ember, Thor, no nem a skandináv isten, annak egy kései utóda.
“Thor vagyok Dániából, minden országba elutazom a világban” – mutatkozik be hősünk. Teljes neve egyébként Trobjørn Pedersen. Most negyvenöt éves, nős, de gyermektelen, kereskedelmi szakképesítése van, és hosszú éveket szolgált a dán hadseregben, mielőtt a világ különböző tájain dolgozott volna dán cégek képviseletében. Ezzel bejárta a világot, illetve annak elég nagy részét Eritreától Bangladesen át az Egyesült Államokig. De ettől nem csökkent, hanem csak nőtt a kedve az utazáshoz.
A modern viking
“Amolyan modern vikingnek tartom magam” – magyarázza az elhatározását. Valóban, ősei úgy ezer évvel ezelőtt, a viharokkal dacolva rozoga hajókon járták be a világtengereket, és most ő is pontosan ezt tette. Ugyanis nem csak úgy elutazott a világ összes országába. Hanem egy úttal, hazatérés nélkül, és úgy, hogy nem repül egyszer sem.
“Soha senki nem csinálta ezt meg. Se férfi, se nő, se kutya, se macska, szóval senki” – folytatja a magyarázatot. Valóban, ez bizonnyal igaz. Régebben, ugye ez egyszerűen lehetetlen volt, különösen akkor, amikor a világ egy része még fehér folt volt a térképeken. Amióta az ilyen világutazás technikailag lehetséges, azóta is csak néhány százan jutottak el a világ összes országába. És azok is mind úgy, hogy az országok jelentős részét repülőgéppel érték el. Mert ma már a repülés természetes dolog. Nagyobb távolságot – különösen kontinensek között – ma már nemigen tesznek meg az emberek hajóval, hiszen az lassú, és – hacsak nem egy luxushajón utazik az ember – sok kényelmetlenséggel jár.
Végtelen hosszú buszozások
“Sok és sokféle forrás kell hozzá, elképesztően sok szervezést igényel” – mondja, mikor kérdezik tőle, hogy a repülők korában egyáltalán hogyan volt erre képes. Nos, amíg szárazföldön jár, addig – relatíve – könnyű dolga van. Persze a végtelen hosszúságú buszozások a szubszaharai Afrikában, vagy Latin-Amerikában fárasztóak, különösen, ott, ahol nem is rendes buszok járnak, hanem iszonyatosan tömött úgy nevezett bozóttaxik, vagy teherautók, amelyeknek a platóin kell utazni. Így persze sokkal többet tapasztal az országból az utazó, mintha a repülőgép ablakán tekint ki, de az is biztos, hogy kalandosabb az út. Az igazi kihívás azonban a tenger.
“25 különböző konténerhajóval utaztam, de voltak halász és rákászhajók is” – magyarázza. Az óceánokon ugyanis ma már csak kisebb távolságokon léteznek személyszállító kompjáratok. Indonézia szigetvilágát még be lehet járni kompokkal, de a Csendes-óceán szigeteire már nem visznek el kompok. Így nem marad más hátra, mint hogy az ember – ha nagyon hajón akar utazni – felkéredzkedik kereskedelmi hajókra. Ilyenek mindig indulnak, de az, hogy fogadják-e az utazót, és ha igen milyen feltételekkel, az már a kapitánytól függ. Általában fizetni kell az útért, és nem feltétlenül jár hozzá ellátás. Arra viszont mindenképpen számítani kell, hogy az ilyen utazás a mai elvárásainkhoz képest elképesztően lassú.
“Már hét éve vagyok úton, és alapvetően azért tartott ilyen sokáig, mert mérhetetlenül nehézkes a logisztika és a nagy a bürokrácia mindenütt” – magyarázta egy interjúban 2020-ban. Akkor már 194 országnál tartott, és alig hét volt hátra. Hogy miért pont annyi, az más kérdés – az ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogy hány ország is van a világon. A számítások valahol 193 és 207 közé teszik a számukat, de sok olyan országszerű képződmény van, amelyek megítéléséről még a nemzetközi jogászok is vitáznak. Thor mindenesetre még hét országba akart eljutni, és éppen Hongkongban volt, amikor kitört a járvány.
Négy napból három év lett
“Hongkongban vagyok, ahol négy napot kellett volna maradnom, mielőtt hajóra szállok” – mondta ekkor. Ebből a négy napból három év lett – hiszen szerencsétlenségére a világnak abban a szegletében ragadt, ahol a világon a legtovább maradtak fenn a Covid-járvány miatti lezárások. Bár Hongkongnál sokkal rosszabb helyek is vannak a világon, ha arra gondolunk, hogy három évet el akarunk valahol tölteni, a világutazót ez azért nagyon megviselte.
“Majdnem elvesztettem a barátnőmet a távkapcsolat nehézségei miatt, meghalt a nagymamám és nem lehettem ott a temetésén” – sorolta a nehézségeket, amivel szembe kellett néznie úgy, hogy közben nem is tudott kimozdulni a városból. De a családja kitartott mellette.
“Fiam, ha meghalok időközben, egy holttest miatt ne szakítsd meg az utadat” – üzente neki édesapja is Dániából. Így aztán, maikor lassan enyhíteni kezdtek ott is az intézkedéseken, azonnal elkezdett próbálkozni.
Tíz év alatt a Föld körül
“A hajók nem engednek idegeneket a fedélzetükre, mert attól tartanak, hogy így terjesztjük a járványt, és hogy ezért nem engedik őket kikötni valahol” – magyarázta, hogy akkor miért nem tudott mégis gyorsan elszabadulni a városból. Végül aztán sikerült, és eljutott az utolsó kis szigetre is. Most így utólag azt mondja, volt, amikor majdnem feladta.
“Nagyon vonzónak tűnt néha egy repülőtér” – mondja, de végigcsinálta. És – ezen ugye senki sem lepődik meg – az egész tíz éves utazást dokumentálta, amiből film készül, ami idén már a mozikban lesz.
Barátnője – immár a felesége, pedig reméli, hogy Thor kiutazta magát, és nem találja ki, hogy újra körbejárja a világot, mondjuk gyalog.
