Ha igen, siessen, mert újabb házakat hirdettek meg egy festői szicíliai kisvárosban alig 3 euróért. Az új tulajdonosnak azért kötelességei is vannak.
2019-ben az egész világsajtót bejárta a hír, hogy a dél-olaszországi Sambuca di Sicilia településen mindössze 1 euróért árulják a lakásokat. A kisváros egyszerre két problémát is igyekezett megoldani így: Egyrészről Olaszország lakossága is fogyatkozik, mégpedig egyre gyorsul ütemben, a déli kisvárosok pedig a leginkább érintettek. itt nem csak a természetes fogyás hatásaival kell szembenézni, de jelentős volt – és máig is jelen van – a belső migráció a szegényebb Délről a gazdagabb Északra, vagy pusztán kisebb teleépülésekről a nagyobb városokba. A másik probléma pedig ennek a következménye – a városoknak egyre kevesebb bevételből kellene fenntartani az öregedő épületállományt, amelynek jelentős része régi, ugyan festői, de jelentősen elöregedett ingatlan, amelyek bőséggel felújításra szorulnak. A Sambucából indult kezdeményezéshez számos kisváros csatlakozott – de az eredmények nagyon vegyesek lettek. Volt ahol sikeres volt a program, volt, ahol hamar kifulladt. Sambuca – talán az elsőség miatt is sikeres volt. A vevők egészen az Egyesült Államokból és a Közel-Keletről is érkeztek. Az eladások mintegy 20 millió eurót hoztak a helyi gazdaságnak. Így most a szicíliai falu újabb házakat tesz kalapács alá. A legutóbbi alkalomhoz hasonlóan azonban a potenciális vásárlóknak tisztában kell lenniük néhány kikötéssel – ráadásul az ár is emelkedett. Ezúttal tíz ház áll rendelkezésre 3 eurós kikiáltási áron. Az építmények a város régi szaracén negyedében találhatók, és a hírek szerint szerkezetileg ugyanolyan épek, mint a korábbi programok keretében értékesítettek. A kínált ingatlanok két-három hálószobás, legfeljebb 80 négyzetméteres, mézszínű kőből épült házak, némelyikhez terasz is tartozik. A felkínált házak közül néhány belső udvarral büszkélkedhet, szép citromfákkal és világos majolika csempézett padlóval.
És mi a buktató? A házakat árverésen adják el a legmagasabb ajánlatot tevőnek, így a vételár valószínűleg jóval több lesz a jelképes 3 eurós összegnél – korábban a legtöbbet 5000 és 10 000 euró között adták el, ezen felül letétbe kell még helyezni 5000 eurót is. Persze még ez a 2-4 millió forint is semmiségnek számít, ha mondjuk egy budapesti vagy agglomerációs ingatlan árához hasonlítjuk. A legtöbb ingatlan azonban még messze van attól, hogy beköltözhető legyen. A korábbi olcsó lakásokhoz hasonlóan a vásárlóknak is jelentős felújításii munkálatokat kell végezniük. Az új tulajdonosoknak legalább 30 000 euróval kell számolniuk egy alapfelújításért, ami a teljes átalakítás esetén 200 000 euró fölé emelkedik. A felújítási munkálatokat a vásárlástól számított három éven belül be kell fejezni, különben a vevők elveszítik a pályázati eljárás során előírt 5000 eurós foglalót.
Az érdeklődők a városi tanács honlapján angol nyelvű információkat és fényképeket találnak az elérhető ingatlanokról, valamint pályázati űrlapokat. Ez új turistaszállások és üzletek megnyitását is ösztönözte, és most már távmunkahelyek is vannak, hogy a digitális nomádokat a városban való tartózkodásra ösztönözzék. Ugyanis a cél az, hogy a haldokló kisvárosokat új élettel töltsék meg -ami viszont azt is jelenti, hogy a hagyományos életforma maradványai bizonnyal átalakulnak, hiszen az új beköltözők hozzák magukkal családjukat, szokásaikat, életformájukat, még akkor is ha vonzónak találják az olasz dolce vitát. A program a város demográfiai helyzetét már most is is megváltoztatta. Különösen népszerű volt az Egyesült Államokból érkező vásárlók körében, ami a nagyszámú külföldi közösség miatt a várost “Kis-Amerikának” nevezték el. Bár a kezdeményezés újjáélesztette Sambucát, azok, akik a helyiekkel körülvett, igazi dél-olasz élményt keresnek maguknak és nem egy kis darab Amerikát, azoknak más kisvárosokban kell majd kerwesgélniük a hasonló ajánlatokat.
