Március 13-án új bemutatóra készül a budapesti Centrál Színház: színpadra kerül a kortárs drámairodalom egyik legerősebb női hangjának, Marina Carrnek legmeghatározóbb műve, az 1998-ban írt A Macskalápon. A modern Médeia-variációként is értelmezhető sorstragédia ezúttal mai közegbe helyezve, sajátos humorral és metsző erejű költőiséggel érkezik a nézők elé.
Carr darabja egy ír mocsárvidéken játszódik, ahol a kelta mondák öröksége és a nyers rögvalóság határai hideg tejködbe vesznek. A történet egyetlen napot ölel fel – hajnaltól alkonyatig –, mégis generációkon átívelő sorsokat sűrít magába. A középpontban Hester Swane áll: a tűzvésztekintetű, nehéz vidék nevelte, nehéz sorsú nő, aki egyszerre a női őserő és a kiszolgáltatottság megtestesítője.
Hester a környék rejtélyes-gyönyörű láplakója, Josie Swane gyermeke, akit édesanyja hétévesen magára hagyott. A történet napján ő maga is válaszút elé kerül: marad a Macskalápon, és szembeszáll az őt kiközösítő közeg haragjával, vagy elengedi mindazt, ami identitásának része, és teret ad lánya apjának, valamint annak új párjának. A döntés nem pusztán egy nő személyes drámája, hanem az elköteleződés, a szülői felelősség és az örökölt minták kérlelhetetlen vizsgálata.
Básti Juli. Fotó: Sárosi Zoltán / Centrál Színház
A hazai ősbemutató 21. évfordulóján tűzi ismét műsorára a Centrál Színház Carr fő művét. Az előadás fordítója és rendezője Puskás Samu, aki a próbafolyamat kapcsán úgy fogalmazott: egy ködben játszódó darab próbál ködkürtként szolgálni a nézőinek. Olyan történet ez, amely szembesít a szülőktől kapott terhekkel, a vakon görgetett örökséggel, és azzal a mindennél aktuálisabb kérdéssel, hogy mit kezdünk mindezzel egy túlzsúfolt, kiélezett világban.
Martinovics Dorina. Fotó: Sárosi Zoltán / Centrál Színház
A címszerepben Martinovics Dorina látható, aki Hester Swane alakjában az ír lápvidék „fekete hattyúját” kelti életre. A Macskanő szerepében ismét Csoma Judit lép színpadra, míg Mrs. Kilbride karakterét Básti Juli formálja meg. A szereposztás további meghatározó nevei között találjuk Szabó Kimmel Tamást, Gáspár Sándort, Hermányi Mariannt, Pálfi Katát, Fodor Tamást, Szécsi Bencét, Kerek Dávidot és Lukács Ádámot. A hétéves Josie Kilbride szerepében kettős szereposztásban Pavletits Leona és Sisák Sára látható.
Szabó Kimmel Tamás. Fotó: Sárosi Zoltán / Centrál Színház
Marina Carr már első darabjával, mindössze huszonöt évesen, 1989-ben felkerült a nemzetközi kortárs dráma térképére. Műveit világszerte játsszák, tragédiáinak visszatérő motívuma pedig a hányattatott sorsú nők küzdelme az elkerülhetetlennek tűnő végzet ellen. Hősnői megpróbálnak kitörni az örökölt mintákból – ám gyakran épp ők maguk adják tovább azt, amitől szabadulni szerettek volna.
A Macskalápon világa messze túlmutat a realista színház keretein: mitikus elemek, balladai homály és nyers emberi szenvedély fonódik össze benne. Mégis, a karakterek fájdalma, dühük és szeretetéhségük kísértetiesen ismerős. Ez a kettősség adja a darab elementáris erejét: egyszerre archaikus és húsbavágóan kortárs.
A látványvilág is meghatározó szerepet kap az előadásban. A díszletet Takács Lilla, a jelmezeket Kárpáti Enikő tervezi, akik a lápvidék misztikumát és a jelenkor konkrétságát egyaránt képesek színpadra sűríteni.
A március 13-i bemutató nem pusztán egy új premier a fővárosi színházi kínálatban. Inkább lehetőség arra, hogy egy nagy erejű női sorson keresztül szembenézzünk saját örökségünkkel: azzal, mit hozunk magunkkal, és mit adunk tovább. A kérdés – ahogy Carr műve is – fájdalmasan egyszerű: képesek vagyunk-e másként élni, mint ahogyan minket tanítottak?
