A tündék, elfek, hobgoblinok és társaik a képzelet szüleményei, az írói leleményből pattantak ki – tartjuk mi, de van egy ország, ahol sokan máig úgy vélik, elfek márpedig léteznek. Csak nem látjuk őket. Mármint általában nem látjuk, csak néha. Jöjjenek velünk Izlandra, a tündérek földjére.
A tünde szót, köznévként Gönxcz Árpádnak köszönhetjük, ő fordította magyarra a Gyűrűk urát, és keresett valami szót, aki megfeleltethető az angol elfnek, de komolyabb, erőteljesebb, mint a játékos tündér. A tünde azóta bekerült a nyelvünkbe, így magam is ezt a szót fogom használni az óészaki álfr-ra leírt lényekre. A szó egyébként a latin albus-szal van kapcsolatban, és eredetileg így a fehérségre, fényre utalt. Ma már nem ezt a szót használják leggyakrabban, hanem huldufólk-nak rejtőzködő népnek hívják őket. Az álfar mára – egyesek szerint pejoratív szónak minősül, így jobb nem használni, mert még megsértődnek.
Elfek, ahogy egy mai izlandi művész látja őket
De hogyan is képzeljük a tündéket? A Tolkien feldolgozások -a Gyűrűk ura és a Hobbit – segítenek, de azért az izlandi elképzelés nem pontosan olyan, mint Peter Jacksoné vagy J R R Tolkiené. Általános leképzelés szerint nagyon hasonlítanak ránk, csakhogy valamivel magasabbak, karcsúbbak és szebbek. Vannak azonban olyan történetek is, amelyek szerint ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, csak nem olyan izmosak, bőrük puha és finom, csontjaik pedig vékonyabbak. Ezenkívül nincs orr-száj barázda (philtrum) az arcukon. A hegyes tündefüleket már Tolkien tette hozzá. A tündék gyakran megjelennek az izlandiak álmaiban is. Általában úgy írják le őket, hogy 19. századi izlandi ruhát viselnek, és gyakran zöldbe vannak öltözve.
Tolkien tündéi
A Prosa-Eddában az elfek általában közel állnak az istenekhez, és gyakran egy mondatban emlegetik őket. Álfheimarban (az Elf-világban) a ljósálfarok (Fény-elfek) éltek, míg a dökkálfarok (Sötét-elfek) a föld alatt laktak, és mind megjelenésükben, mind temperamentumukban meglehetősen különböztek a Fény-elfektől. A Fénytündék szebb látványt nyújtottak, mint a nap, míg a Sötét-tündék feketébbek voltak, mint a korom – de összesen több mint 50 „faja” ismert a tündéknek.És mit csinálnak a tündék? A középkorban még sokan hittek abban, hogy ők okozzák a betegségek egy részét. Mára ez a gondolat már nem él. De számos csínyt tesznek – hiszen alapvetően emberi vonásaik vannak, csak sokkal tovább élnek mint mi és kerülik az emberek lakta vidékeket.
AI elfek
A tündék származásáról több történet is kering. Jón Árnason Izland Grimmje így írt a tündékről: Egyszer volt, hol nem volt, egy férfi utazott. Eltévedt, és nem tudta, hová tart. Végül egy olyan tanyára ért, amelyről semmit sem tudott. Ott kopogott az ajtón. Egy idős asszony nyitott ajtót, és beinvitálta. A férfi elfogadta a meghívást. A tanya szép és kellemes volt. Az asszony a nappaliba vezette a férfit, ahol két fiatal, gyönyörű lány ült. A tanyán az idős asszonyon és a lányokon kívül nem látott más embert. Jól fogadták, ételt és italt kapott, majd ágyba kísérték.A férfi megkérdezte, hogy aludhat-e az egyik lánnyal, és megengedték neki. Ezután lefeküdtek. A férfi meg akart fordulni felé, de nem talált fizikai testet ott, ahol a lány volt. Megragadta, de nem érzett semmit a kezei között; a lány még mindig vele volt az ágyban, így mindig látta őt. Ezután megkérdezte tőle, hogy lehet ez. A lány azt mondta, ne lepődjön meg, „mert én test nélküli szellem vagyok” – mondta. „Amikor az ördög az ókorban lázadt a mennyben, őt és mindazokat, akik vele harcoltak, a külső sötétségbe vetették. Azokat, akik figyelték őt, kiűzték a mennyből. De azokat, akik sem mellette, sem ellene nem álltak, és nem csatlakoztak a lázadáshoz, a földre űzték, és megparancsolták nekik, hogy dombokon, hegyekben és sziklákban éljenek, és őket tündéknek vagy rejtőzködő népnek hívják. Nem tudnak senkivel élni, csak magukkal, és jót és rosszat is cselekszenek, mindkettőt bőven. Nincs testük, mint az embereknek, de megjelenhetnek előtted, amikor csak akarnak. Most már én is azok közé a bukott szellemek közé tartozom, így nincs remény arra, hogy több szeretetet kapj tőlem, mint amennyit már kaptál.” Egy másik történet szerint szerint Isten látogatóba jött Ádámhoz és Évához. Éva a látogatás előtt fürdette a gyermekeiket, hogy bemutatható állapotba hozza őket, de még nem ért a végére, amikor Isten kopogott az ajtón, ezért elrejtette a többi gyermeket. Amikor Isten rájött, mit tett Éva, kijelentette: „Amit az ember elrejt Isten elől, azt Isten elrejti az ember elől”, így jött létre a Rejtőzködő nép.Terry Gunnell megjegyzi, hogy a 18. és 19. században rögzített rejtőzködő népekről szóló legendák szerint ők „szinte tükörképei voltak azoknak az embereknek, akik történeteket meséltek róluk – azzal a különbséggel, hogy ők gyönyörűek, hatalmasak, csábítóak és gondtalanok voltak, míg az izlandiak gyakran éheztek és a létért küzdöttek. A huldufólk sok szempontból úgy tűnik, hogy az izlandiak tökéletesebb és boldogabb létezésről szóló álmait képviseli.
Élet a 19. századi Izlandon – nem volt egyszerű
De hogyan maradhatott fenn egy ilyen alapvetően pogány gondolat – még ha bevették is Ádámot és Évát a történetbe, amikor a tündék, sámánok, táltosok mindenütt másutt kipusztultak Európában? Nos Izland sok szempontból sajátos helyzetben volt, amikor a kereszténység felvételéről döntöttek, azt nem királyi erőszak határozta el, hanem a világ legkorábbi parlamentjének határozata, és abban az is benne volt, hogy nem kell bolygatni a pogány szokásokat. Hogy mennyire más volt az izlandi kereszténység, mint a kontinentális párja, azt jól mutatja, hogy amikor 1550-ben a sziget a lutheránus vallásra való áttérésről döntött, a katolikus püspök a fiaival együtt harcolt a döntés ellen. Izlandon ugyanis minden volt, csak cölibátus nem .
Izland megkeresztelése a Saga Múzeumban
De ténylweg hisznek benne? Igen is meg nem is,. 2006-ban tudományos felmérést végeztek az izlandiak hiedelméről; a résztvevőket vallási meggyőződésükről, a rejtőzködő lényekről, a tündékről, az UFO-król, kérdezték. A felmérésben a válaszadók 35%-a úgy vélte, hogy a rejtőzködő lények létezhetnek. 18% szerint „valószínűleg”, 9% pedig meg volt győződve a létezésükről, míg 39% szerint valószínűtlen és lehetetlen, hogy létezzenek.2022 májusában aztán ismét megkérdezték az izlandiaktól, hisznek-e a tündékben. 31% válaszolt „igen”-nel, míg 57% „nem”-mel. 11% nem volt biztos benne, és 1% nem akart válaszolni. De ha máshogy tették fel a kérdést, a válasz is más lett: „Ön szerint lehetséges, valószínűtlen, lehetséges, valószínű vagy biztos, hogy szerencsétlenség éri azokat, akik megzavarják bizonyos helyeket?” A válaszadók 41%-a szerint lehetséges, 19%-a szerint valószínű, 9%-a szerint biztos. 32% szerint valószínűtlen vagy lehetetlen. Vagyis itt már két harmados azoknak az aránya, akik legalább is tartanak a tündék haragjától. És ez olyan esetekhez vezet, amelyek – mindenütt másutt a világon – abszurdnak tűnnének. Ha csak az elmúlt néhány évtizedet vesszük, akkor is volt jó néhány: 1971-ben, a kópavoguri útépítés során meghibásodott egy buldózer. A sofőr a felelősséget egy nagy sziklában élő tündékre hárította. Annak ellenére, hogy a helyiek nem tudtak arról, hogy tündék élnének a sziklában, az újságok felkapta a történetet.1982-ben 150 izlandi ment a keflavíki NATO-bázisra, hogy megkeresse azokat a „tündéket, akiket az amerikai Phantom sugárhajtású repülőgépek és az AWACS felderítő repülőgépek veszélyeztethetnek”. 2004-ben az Alcoa-nak kormányzati szakértőt kellett felkérnie, hogy igazolja, hogy a kiválasztott építési telken nincsenek régészeti lelőhelyek, beleértve a a tündékhez kapcsolódóakat, mielőtt alumíniumolvasztót építhettek volna Izlandon.2011-ben egyesek úgy vélték, hogy a tündék felelősek egy bolungarvíki incidensért, ahol sziklák hullottak a lakóutcákra.2013-ban leállították az Álftanes-félszigetről Reykjavík Garðabær nevű külvárosába vezető út építését, mert a tündék támogatói és környezetvédő csoportok tiltakoztak, mondván, hogy az út tönkretenné a tündékA közútépítő a döntést úgy indokolt: ” élőhelyét. G Pétur Matthíasson, az Izlandi Közúti és Partügyi Hatóság kommunikációs vezetője szerint: „[az egyik tüntető] érdeklődött az út vonalában álló egyetlen nagy szikla iránt. Mi pedig megnéztük, nem azért, mert hiszünk a tündérekben, hanem mert hisszük, hogy a rejtőzködő népek kulturális örökségünk részét képezikÍ+ Mindez megismétlődött 2013-ban Reykjavíkban, ott is leállították egy út építését, mert megjelent egy tüntetőcsoport, köztük olyanok is, akik úgy vélték, hogy az építkezés „megzavarja a sziklák között élő tündék élőhelyét”.
Furcsa sziklák – az elfek természetes élőhelyei
De hova menjünk, ha elfet akarunk látni? Mivel rejtőzködnek nem könnyű a dolog. De az izlandi turizmus nem ismer lehetetlen. Immár évtizedek óta működik Reykjavíkben az „Elf Iskola”,, ahol különböző hosszúságú kurzusokon ismerhetjük meg mindazt, amit Izlandon a rejtőzködő népek különböző fajairól tudni lehet. Vezetett túrákat is csinálnak, ahol persze tündét nem biztos, hogy látunk, de azokat a történeteket végighallgathatjuk, amelyek egy-egy tündegyanús helyhez kapcsolódnak.- Ha nincs kedvünk – sajnáljuk a pénzt – egy ilyen vezetett sétára, elég, ha elmegyünk Hafnarfjörðurba,amely Reykjavíktől mindössze 15 percre délre fekszik, csendesen Izland huldufólkja nem hivatalos fővárosává vált. Ami évszázados néphagyományként indult, mára a mindennapi élet, a helyi turizmus, sőt a város tervezésének is élő, lélegző részévé vált. Amúgy is érdemes egyébként elmenni oda – a régi faházakkal teli városközpont igazán cuki.
Hafnarfjörður egy 5000 éves pajzs-vulkán lávafolyásán fekszik, amely tele van barlangokkal, üregekkel és mohás kamrákkal. A középkori izlandiak úgy hitték, hogy ezek a zsebek tökéletes „tündelakok”. Amikor a telepesek 940-ben megérkeztek, kis kőhalmokat hagytak a láva szélén, hogy a huldufólk ne érezze magát zavartatva. Ezek a kőhalmok még mindig láthatók a Hellisgerði-i Tündérösvény mellett; a helyiek minden tavasszal újrafestik a pici piros ajtókat. A fő látványosság a Hellisgerði tündekert – ahol minden sarkon van valami, ami a rejtőzködő népre emlékeztet.
De magánházaknál is vannak kisebb – nagyobb tündekertek, elf-emlékhelyek. Ezek, ha van kedvünk végig is járhatjuk. 1977-ben a város turisztikai irodája kinyomtatta az első „Tündetérképet”, amelyen 26 ismert lakóhelyet jelöltek meg. Ma 42 már számozott helyszín tarkítja a hivatalos túratérképeket, mindegyikhez tartozik egy QR-kód, amelyen egy helyi színész izlandi, angol és japán nyelven mesél.
A helyiek persze tudják, hogy az elfeket nem lehet megtalálni; ők döntik el, hogy megjelennek-e neked. Azt mondják azért van ami segít:
1. Beszélj halkan – a láva visszhangzik.
2. Soha ne mozgass köveket; a bútorok átrendezése udvariatlanság.
3. Hagyj ott valami biológiailag lebontható dolgot – bogyókat, vagy pár sort egy papírra írva, örülnek neki.
4. Ha halk zenét hallasz, kövesd – de csak addig, amíg a moha véget nem ér.
