A kísértethajók történetei évszázadokon keresztül borzolták a tengerjárók idegeit. Azt hinnénk ma a GPS és az internet korában ezek a történetek kivesztek – pedig dehogy ma is van egy kísértethajó, ami, talán még mindig járja a tengereket, fedélzetén egy csapat kannibál patkánnyal.
2013. február 23-án reggel kísérteties látvány tárult egy teherhajó matrózai elé, akik Írország partjaitól mintegy 1300 kilométerre nyugatra szelték az Atlanti-óceán acélszürke vizét. Egy ütött-kopott utasszállító hajó jelent meg a horizontot, céltalanul sodródva a hullámokkal. Láthatóan nem működött a motorja, a fedélzeten sem volt mozgás, az ablakai kitörve, az oldalát már kikezdte a rozsda. Orrán alig olvasható név állt: MV Lyubov Orlova. A kísértethajón ekkor már két éve nem járt egy ember sem – azt tartották a fedélzeten már a patkányok az urak, akik más élelem híján egymást eszik. Utána persze elterjedt mindenféle vad pletyka -A figyelemre éhes bulvársajtó spekulációkat és nagyrészt kitalált „belső információkat” terjesztett, amelyek pánikot keltettek.Ezek az Orlova orosz vírusokat és ember által teremtett betegségeket hoz majd Dél-Írországba. Ez persze nem volt igaz, a kísértethajó története ennél sokkal prózaibb, és persze sokkal szomorúbb is.
A hajót 1976-ban építették az akkor jugoszláv Kotorban – ma Montenegró – szovjet megrendelésre. Eredetileg is expedíciós hajónak készült megerősített törzzsel,a finn-svéd 1A jégosztálynak megfelelően, hogy kibírja a jeges óceánokon való utazást. Névadója Ljubov Petrovna Orlova volt, aki ha nem Oroszországban születik igazi világsztár lehetett volna, így egy ideig Sztálin kedvenc színésznője lett, meg is kapta a diktátorról elnevezett Sztálin díjat, és a Szovjetunió Érdemes Művésze lett, de a szovjet birodalom határán kívül nem ismerték meg. (Állítólag a rajongás elég egyoldalú volt – a nemesi származású Orlova kimondottan megvetette a diktátort. ) Mára szinte teljesen elfeledték, amibe belejátszott, hogy a kitudhatatlan szovjet bürokrácia valamiért megtiltotta neki, hogy hangfelvételeket készítsen. Orlova egy évvel a hajó vízre bocsátása előtt halt meg – így az ő emlkét őrizte volna a tengerjáró. . A hajót a Vlagyivosztokban székelő rendelkező Távol-keleti Hajózási Társaság számára építették, szovjet és külföldi utasokat szállított az Északi Sarkvidék elképesztő szépségű vad tájaira. 1978-ban a hajót szerződéssel bérelték a Bear Island című filmhez, amelyet Kanadában forgattak.[8] A film kedvéért a hajót új festéssel látták el, hogy „brit” hajóvá, az MS Morning Rose-zá alakítsák. A hajó karrierje rendkívül sikeresnek bizonyult, és az 1999-es felújítás után az MV Lyubov Orlovát a Marine Expeditions választotta ki az Antarktisz-félszigetre induló utazásokra. Az új évezred hajnalán a hajó iránti kereslet nőtt, és a nyereség bőséges volt.2002-ben kiterjedt felújításokat hajtottak végre, amikor a Quark Expeditions átvette a hajó bérleti jogát, és egy ideig a hajót a Quark és a Cruise North Expeditions osztotta meg egymás között. Ebben az időszakban az Orlova rövid ideig zátonyra futott a Deception-sziget közelében.A spanyol haditengerészet jégtörő hajója mentette ki, mielőtt a hajó továbbindult volna Ushuaia felé a Tűzföldre; a „zátonyra futás” csupán egy aprócska foltnak bizonyult a hajó egyébként makulátlan imázsán.
A kétezres évek közepén azután ismét az Arktiszra került a hajó – Kanadából kiindulva vitte az utasokat a vad északi vidékekre. A ghond csak az volt, hogy ekkorra az Orlova már erősen túl volt fénykorán. A zord természet és karbantartás hiánya kezdte éreztetni hatását. Az utasok ebből még nem sokat éreztek – de a sarkokban már elkezdett rohadni a fal, a mentőcsónakok berozsdálltak, a szigetelés eresztett, a konyha már rég nem felelt meg az előírásoknak. Jött egy ellenőrzés, és mindez kiderült, a hatóságok pedig hajózásra alkalmatlannak nyilvánították a hajót. Persze fel lehetett volna újítani – de erre már senki nem akart pénzt fizetni. Nem is lett volna miből – a cég, ami a hajóutakat szervezte tönkrement. 2010 szeptemberében az Lyubov Orlovát lefoglalták , Új-Fundlandon St John’s kikötőjében, miután 251 000 dolláros adósság halmozódott fel a bérlővel – a Cruise North Expeditions-szel – szemben. Ez azoknak az utaknak a kényszerű lemondásából adódott, amelyek azért hiúsultak meg, mert a hajó nem futhatott ki. Az 51 fős főként orosz és ukrán személyzet ekkor már fél éve nem kapott fizetést, helyi jótékonysági szervezetek adtak nekik enni. Végül is, miután teljesen ellehetetlenült a helyzetük, St John’s lakosai összeadták nekik a pénzt repülőre, hogy legalább hazajussanak.
Végül, a spirálszerűen növekvő adósságok rendezése érdekében az Orlovát a Neptune International Shippingnek adták el hulladékként. A cég nem volt igazán jó hírű, sem megbízható, de rajtuk kívül senkit nem érdekelt a Kanadában rozsdásodó egyre inkább roncsra, mint működő hajóra emlékeztető egykori expedíciós jármű. A hajó több mint két éve állt a St. John’s-i kikötőben, mire az összes jogi hercehurca lezárult, és úgy döntöttek, hogy a Dominikai Köztársaságba vontatják bontásra. A hajó vontatására az amerikai vontatóhajó-üzemeltető, a Hunt Marine tulajdonában lévő Charlene Hunt nevű vontatóhajót szerződtették. A kikötő elhagyása után egyetlen nappal a vontatókötél elszakadt. A vontatóhajó legénysége megpróbálta újra összekötni a kötelet, de ezt megakadályozta az erős szél és a 3 méter magas hullámok. 2013. január 28-ra a Lyubov Orlova lassan kelet felé sodródott a kanadai Avalon-félsziget délkeleti vége előtt. A Husky Energy által szerződéssel megbízott, 157 tonnás folyamatos vonóerővel rendelkező Atlantic Hawk tengeri ellátóhajót bízták meg azzal, hogy visszaszerezze az irányítást a sodródó hajó felett, amely veszélyt jelentett a régió olaj- és gázipari tevékenységeire. 2013. február 1-jén a Transport Canada bejelentette, hogy január 31-én az Atlantic Hawk sikeresen visszaszerezte az irányítást a Lyubov Orlova felett. Ez jól hangzott, csak éppen ötletük sem volt, hogy végül mit kellene csinálni a több ezer tonnás ronccsal. Végül miután a hajó nemzetközi vizekre ért, a Transport Canada úgy döntött, hogy egyszerűen elengedi. „A Lyubov Orlova már nem jelent veszélyt a tengeri olajlétesítmények, azok személyzete vagy a tengeri környezet biztonságára. A hajó nemzetközi vizekre sodródott, és a jelenlegi áramlási viszonyok és a domináns szélirányok alapján nagyon valószínűtlen, hogy a hajó visszatérne a kanadai joghatóság alá tartozó vizekre” – közölte a minisztérium egy nyilatkozatban.
Így lett a Lyubov Orlovából kísértethajó, és így térünk vissza oda, ahonnan kiindultunk, a kellemetlenül hideg, és veszélyes hullámokkal teli Atlanti óceánra, ahol feltűnt a patkányok lakta kísértethajó. A 2013 októberében közzétett áttekintésből az derült ki, hogy EPIRB vészjelzéseket fogtak a Dél-Írországtól 1500 mérföldre, Grönlandtól pedig nagyjából 650 mérföldre délre fekvő rácskvadrát koordinátákról.Az EPIRB vészjelző adó akkor aktiválódik, ha a hajó víz alá kerül, vagy más módon segítségre szorul. Kódolt üzenetként továbbítva a 406 MHz-es vészfrekvencián két vészjelzést fogtak, ami arra késztette a szakértőket, hogy úgy vélik, z Orlova most a hullámok alatt rejtőzik. Pontos helyét soha nem hozták nyilvánosságra, de ahogyan utolsó heteit magányban töltötte, úgy süllyedt el egyedül is – titkát magával ragadva a mélységbe.
