A Bambergi apokalipszis egy német-római császárságból származó kódex, amely többek között a Jelenések könyvének az illusztrációit tartalmazza. Az első képeken János, az Újszövetség utolsó könyvének szerzőjének portréja látható, aki Krisztustól kapja a kinyilatkoztatást a végítélet napjairól.
A kézirat képei gyakran zavarba ejtőek és látnoki jellegűek.
János vízióját a négy élőlényről a négy evangélista szimbóluma illusztrálja, amelyek mindegyike egy-egy könyvet vagy tekercset fog. Krisztust nézik, aki egyik kezében iratot tart, a másik kezével pedig áldást oszt. Egy ékköves szivárványon ül, és lábát a föld gömbjén pihenteti. A lap alján, a koronás vének két csoportja között van a világtenger megszemélyesítője.
Egy másik látomásos jelenetben János áll angyali vezetőjével a lap alján, és felfelé mutat, Isten hét szarvú és hét szemű Báránya felé. A Bárány hét pecséttel áll a könyvön, mellette két szeráf.
Szinte az ékköves szivárványon ülő Krisztus képének tükörképe a Péter és Pál között ülő szakálltalan Német – Római császár illusztrációja – az uralkodó III. Ottó vagy II. Henrik – koronát helyeznek az angyalok a fejére, és ezzel megerősítve tekintélyét. A lap alján a földi népek női megszemélyesítői drágakövekkel töltött tálakat és bőségszarukat ajándékoznak az uralkodónak.
A kézirat jelenleg is Bambergben látható.
A Teremtés könyve szerint a világ hat nap alatt keletkezett, és Isten a hetedik napon megpihent. Az Újszövetség egy ehhez kapcsolódó szakasza azt mondja, hogy „az Úrnál egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő olyan, mint egy nap” (2Péter 3:8).
Ez alapján gondolták úgy a középkorban, hogy hatezer év emberi fáradozásnak kell eltelnie a teremtés és Krisztus második eljövetele között, hogy egy új messiási korszak kezdődjön. Eszerint a világ korára vonatkozó különböző kora középkori számítások alapján Krisztus visszatérése 500-ban vagy 801-ben következhet be.
Az ötödik harsona megfújása
Beatus – spanyol szerzetes, aki néhány évtizeddel 800 előtt írta kommentárját a Jelenések könyvéhez – úgy vélte, hogy a végítélet már a küszöbön áll, és meggyőzte követőit, hogy kezdjenek szigorú böjtbe és viseljenek zsákruhát a várakozás idején. Egyesek úgy gondolták, hogy Nagy Károly 800-as koronázása után érkezik el az új messiási évezred.
A Bárány a hétpecsétes könyvvel
Mikor ezek az események elmúltak, és nem következett be a várva várt világvége, akkor új számítási metódust találtak. A latin európai naptár alapján – amely Krisztus megtestesülésétől számította, nem pedig a teremtés óta eltelt évekre datálta az eseményeket – az Apokalipszis idejét a 1000. vagy 1033. évre tette. Eszerint a számítás szerint a második eljövetel ezer évvel Krisztus születése után vagy ezer évvel halála után (a 33. év) következne be.
Azonban a papok többsége hiába tette magáévá Szent Ágoston véleményét, és óva intett attól, hogy konkrét évet rendeljenek Krisztus eljöveteléhez, sok nyugati keresztény továbbra is arra számított, hogy 1000-ben valami különleges fog történni.
Az Apokalipszis két lovasa – Betegség és Éhínség
A világban akkor eluralkodó tragikus körülmények ráadásul arra engedték következtetni az akkor élt embereket, hogy közel a világ pusztulása. A tizedik század közepétől a vikingek és a magyarok támadásai az Antikrisztusról szóló értekezéseket, verseket inspiráltak az Apokalipszisről. Csak növelte a bizonytalanságot a Karoling-dinasztia 987-es összeomlása, az égen megjelent 989-ben a Halley-üstökös, 1000-ben nagyhéten nagy földrengés volt. Ezeknek az eseményeknek a hatására az apokaliptikus félelmek széles körben elterjedtek.
Az asszony és a kígyó
Rodulfus Glaber – 10. században élt, a franciaországi cluny-i (Európa legnagyobb) bencés kolostorának szerzetese – számos olyan eseményt írt le, amelyek a sorsfordító év körül történtek, és amelyek szerinte beteljesítették a Jelenések könyvében (20:4–7) szereplő próféciákat: népszerűvé váló eretnekségek, éhínségek, üstökösök feltűnése és a Szent Sír elpusztítása.
A babiloni parázna
Ám az 1033-as év elteltével sem tűntek el az apokaliptikus aggodalmak, és ez a szorongás a keresztény vallásosság új formáit hozta létre Európában. A jeruzsálemi zarándoklatok tömegeket vonzottak, egyre több ereklyét vásároltak az emberek, megkezdődtek a bűnbánati körmenetek a településeken, valamint a liturgikus drámák sora született ebben az időben, melyek Jézus emberi mivoltát, a csodáit és a szenvedéseit emelték ki.
Borítókép: A hétfejű szarvas szörny kiemelkedése a tengerből
Forrás: Art of The Middle Ages
