A vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszakot nevezzük farsangnak. Csúcspontja a „farsang farka”, a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amely nagy mulatságok közepette a telet is búcsúztatta. Számos városban ekkor karneválokat rendeznek. Magyarországon a farsang legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás, de a mohai tikverőzés, és a novaji remélés is a telet búcsúztatja. Foster Hannah-val a Magyar Néprajzi Múzeum szokás – és játékgyűjteményének muzeológusával beszélgettünk ezekről a különös népszokásokról.
„A középkori udvari ünnepségeknek is része volt farsang idején a maszkos mulatság. A felvonulások, a klasszikus karneválok már Mátyás király korában megjelennek Magyarországon. Ezek az itáliai hagyományok terjedtek el francia illetve német vidékek felé is.”
Farsangi bolondságok
Ez volt az a szakasza az évnek, ahol mindenki, legyen úr vagy paraszt, jól kitombolta magát. Később az év hátralévő részében, már mindenki az elvárt társadalmi normák szerint viselkedett – tette hozzá Foster Hannah.
Fortepan / Fóris Gábor / Vastagh Miklós hagyatéka, 1949.
„A tüzes, hangos, zenés téltemető szokásoknak hasonló menetük van. Fontosak hangok és a fények, mert a farsang az előtte és utána következő időszaknak pontosan az ellentéte. A karácsony és a böjt a befelé fordulás ideje. A köztük lévő átmeneti időszak pedig a magunkból kifordulásról szól. Ez megjelenik nemcsak a kifordított bunda jelmezében, hanem abban is amikor maszkot veszünk fel, hogy mások legyünk, vagy például férfiak öltöznek be nőnek, nők férfiaknak, vagy állatoknak. Itt minden a normálistól eltérő viselkedésről szólt.”
A paraszti társadalomban az élet rendjét a mezőgazdasági munkák határozták meg, melynek komolysága és monotonitása mellett a játék, a játékosság, az alakoskodó mulatság a kötöttségekből való kiszakadást jelentette számukra.
„Ilyenkor megáll az idő, mindenki megbocsátja, ha másképp viselkedünk. Ezt úgy nevezzük a szakirodalomban, hogy a lázadás rítusai: az emberek farsangkor úgy viselkedhetek, ahogy máskor nem. Például kigúnyolhatnak, kifigurázhatnak másokat, megbüntetnek vagy dévajkodnak. Jól esik néha a normaszegés.”
Ebben az időszakban zajlik a busó járás, a mohai tikverőzés, bolondos lakodalmak. Az európai folklórban megtalálhatóak a mohácsi busójáráshoz nagyon hasonló szokások.
Bolgár télűző / Charles Fréger
A néprajzi múzeum muzeológusa hangsúlyozza: hasonló körülmények között, hasonló igényekre, hasonló eszközökkel, hasonló válaszok születnek. Medves, agancsos, szarvas maszkok mindenütt vannak, ahol élnek ilyen állatok. De abban a magyarországi sokác hagyomány eltér a többi maszkos télűzéstől, hogy a busók egész évben ezzel az identitással élnek, és az év öt napján ezt a formát magukra is öltik.
Busójárás
A busójárás talán az egyik legismertebb magyarországi télűző szokás, amely 2009-től az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listáján is szerepel.
Mohácsi busójárás / Skanzen, Farkas-Mohi Balázs fotója
A busók jellegzetes maszkjuk által egy másik világba, a hétköznapitól jelentősen eltérő társadalmi-kulturális térbe lépnek, messze maguk mögött hagyva a mindennapok világát. A maszkot régen mindenki magának faragta, és a busó számára szégyen volt, ha felfedték, ki van a maszk mögött. Ilyenkor hazamentek és maszkot cseréltek.
Mohai tikverőzés
Ez hasonlít a busójárásra, magyarázza Foster Hannah. Manapság már csak a Fejér vármegyei Mohán élő szokás. Főleg fiatal férfiak rongyos ruháikra rojtokat varrnak, ebben járnak házról házra – ahogy eredetileg a busójárásban – minden háznál megütik a tyúkokat és tojást kérnek érte. Étel és ital jár jó termést kívánó jókívánságukért cserébe.
Mohai tikverőzés / Skanzen, Farkas-Mohi Balázs fotója
Menetükben elmaradhatatlan szereplő a török, aki a csoport komikus figurája, miután szalmával kitömött ruhájában nehézkesen jár és könnyen felborulhat. A szokás a nevét a tojásadomány begyűjtése közben végzett „tyúkverésről” kapta. A mohai tikverőzés 2011 óta szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén.
Novaji remélés
A remélés a Heves vármegyei Novaj községben élő téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás, amelyet eredetileg húshagyókedden gyakoroltak. A színes maskarába öltözött, még meg nem házasodott legények csörömpölés és zeneszó kíséretében végigjárják a falu utcáit, bemennek a lányos házakhoz, bekormozzák az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, amiért cserébe tojást és szalonnát kapnak, amelyet este megsütnek és elfogyasztanak.
Novaji remélés / Skanzen, Farkas-Mohi Balázs fotója
A napot zenés-táncos farsangi bállal zárják. A koromnak tisztító hatást tulajdonítanak, amely megszabadít a gonosztól, a rossztól, az átoktól, betegségtől. A remélés elnevezés is valószínűleg ebből a hiedelemből eredeztethető. A novaji remélés 2016 óta szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén.
Koncz király és Czibere vajda
A paraszti farsangi mulatságoknak nemcsak a bolondos télűző, termékenységvarázsló bolondos felvonulások, hanem a zárt helyen – például fonóban, tollfosztóban – előadott „színdarabok” is a részei voltak. Ezek dramatizált, gyakran improvizált többszereplős játékok voltak. Megszemélyesítettek halált, előadtak lakodalmas paródiát, de gyakran már a közelgő böjtre is utaltak velük. Ilyen volt Koncz király és Czibere vajda dramatikus párviadala – mondta Foster Hannah.
„Koncz király a farsang elhízás, bujaság megszemélyesítője, Czibere vajda pedig a böjté és soványságé, mivel a böjt jellegzetes étele volt a cibere leves. Vitáznak kié az elsőbbség, később ezt párviadallal akarják eldönteni ki. Kezdetben úgy tűnik, hogy a gazdag húsos ételek képviselője lesz a győztes, de végül a böjti önmegtartóztatás nyer. Hamvazószerdával az ő uralma érkezik el negyven napra.”
Borítókép: Fortepan / Bartha Emese, 1933.
