Az 1066-os hastingsi csatát ábrázoló középkori remekmű hazatér: jövőre lesz látható egy ideiglenes kiállításon a British Museumban.
„Hosszabb ideig tartott az egyeztetés a kárpit kölcsönadásáról, mint a Brexit-tárgyalás.”
– utalt viccesen Emanuel Macron, francia elnök arra, hogy Nagy-Britannia az elmúlt száz évben már háromszor próbálta kölcsönkérni a bayeux-i faliszőnyeget. Egyszer 1931-ben, majd 1953-ban II. Erzsébet királynő koronázására, végül 1966-ban a hastings-i csata 900. évfordulójára – de a franciák egyik kérést sem hagyták jóvá. A múlt heti bejelentés így egy meglehetősen fontos pillanata lett az angol-francia történelemnek. Nem véletlen, hogy Macron szavait hatalmas ováció fogadta a londoni parlamentben.
Mikor érkezik a faliszőnyeg az Egyesült Királyságba?
A normandiai Bayeux múzeumában kiállított páratlan műalkotás ideiglenes átadásáról hét évig zajlottak a kétoldalú egyeztetések. Az elmúlt években felújították a kárpitot, ami 2026-ra várhatóan elkészül. Így jövő szeptember és 2027 júliusa között lesz látható a British Museum Sainsbury Galériájában.
Mit mesélnek a képek?
Anglia normann meghódítását, avagy hogyan került Hódító Vilmos, Normandia uralkodójának törvénytelen fia Anglia trónjára. Olyan részletesen ábrázolja a történteket a faliszőnyeg, hogy középkori képregénynek is szokták nevezni. Netflixre kívánkozó véres-kardozós történetet kapunk, ha figyelmesen végig nézzük a kárpitot ezen a linken. Számokban kifejezve: 70 méter hosszú, 9 összevarrt vászondarabból áll, 58 jelenetet, 600 karaktert, 500 állatfigurát, 50 fát ábrázol és 380 latin szó található rajta. Vannak tudósok, akik férfi nemi szerveket is számolgatnak a képeken, legutóbb egy oxfordi professzor vitatkozott ezek mennyiségéről egy bayeux-i kárpitszakértővel egy podcastban.
Harald király halála / Wikimedia commons
Drámai jelenetek követik egymást a szőnyegen: hamis eskü, a híres hastings-i csata, ahol a normannok nyernek és az angol uralkodó nyíllal kilőtt szemmel fordul le a lováról. Lefejezett emberek, szemtelen állatok, a Halley üstökös átsuhanása az égen, amit rossz ómennek véltek akkoriban …
A Halley üstökös / Wikimedia commons
A képsorozat vége azonban hiányzik. Ennek okát nem tudjuk, a feltételezések szerint Hódító Vilmos megkoronázását ábrázolja.
Kik készítették és ki rendelte meg bayeux-i kárpitot?
Ez a műalkotás nem a hagyományos értelemben vett falikárpit. Nem szőtték, hanem vászonra hímezték gyapjúfonallal a hihetetlen részletesen kidolgozott képeket.
Részlet a faliszőnyegről / Wikimedia commons
Biztosan senki nem tudja, de elég valószínű, hogy a szőnyeg – a neve ellenére – 1070 körül készült Angliában. A latin feliratokban található anglicizmusok miatt gondolják úgy a szakértők, hogy Canterbury-ben hímezték, készítői pedig szerzetesnővérek, valamint Hódító Vilmos felesége, Matilda királynő, és más arisztokrata származású nők lehettek. (Ennek fényében még érdekesebb a szőnyegen szereplő férfi nemi szervek nagy mennyisége.)
Középen Hódító Vilmos, balján Odo, jobbján pedig a másik féltestvér Robert / Wikimedia commons
A kárpit megrendelője Odo bayeux-i püspök, Vilmos féltestvére volt. Odonak jó érzéke lehetett a történetmeséléshez – és a marketinghez – mert a szakértők úgy vélik, kiesett uralkodói bátyja kegyeiből és ezzel próbált újra tényezővé válni a normann politikában. A szőnyegen ugyanis két főszereplő van: a megrendelő és Hódító Vilmos. Odo egyfelől hangsúlyozza a saját szerepét a győzelemben – látható buzogányt lendítve hősiesen viselkedni, illetve a támadó sereg lelki atyjaként – másfelől Vilmos hódításának jogosságát is próbálja bizonyítani.
Hogyan került Franciaországba?
A kárpit az elmúlt kilenc évszázadban Franciaországban volt. Valószínűleg a 11. században rendelték meg a bayeux-i új székesegyház díszítésére. A székesegyház kincstárának 1476-os leltárában már szerepel a műtárgyak listáján.
A bayeux-i katedrális / Wikimedia commons
Felhasználását ebben a leltárban egyházi tárgyként írják le. Az Anglia meghódításának történetét elmesélő hímzést évente egyszer a hajóban függesztették fel, a többi időben pedig egy faládában őrizték a sekrestyében. A remekmű így hét évszázadon át szinte ismeretlenül maradt a bayeux-i székesegyházban.
Hogyan maradt fenn csaknem ezer évig?
Csodával határos módon. Túlélte a 18. és 19. századi forradalmakat és két világháborút is.
A 18. század elejéig egyetlen más dokumentum sem említi. A forradalom után, 1794-ben a bayeux-i kerület Művészeti Bizottsága lefoglalta a nemzet nevében, ezzel biztosítva a védelmét. A helyi szóbeszéd szerint 1792-ben majdnem feldarabolták, hogy katonai szekerek ponyváinak használják. Szerencsére egy helyi ügyvéd, Léonard Lambert-Leforestier megmentette.
Hódító Vilmos a sisakját felemelve mutatja meg magát a csapatának / Wikimedia commons
A bayeux-i faliszőnyeg propaganda célokra is könnyű volt felhasználni. Miközben Napoleon Anglia lerohanására készült, kiállították a kárpitot Párizsban.
Az első nyilvános kiállításokra 1812-től került sor Bayeux-ben a Hotel de Ville-ben. Minden év szeptemberében kifüggesztették, de ezenkívül a gondnok kitekergetve bemutathatta a látogatóknak. 1842-től kezdve állandó kiállításon volt látható a Matilda galériában.
Németek és a kárpit / Bayex-i Múzeum
Franciaország megszállása után a kárpit politikai és katonai jelentősége különösen érdekelte a nácikat: a német Ahnenerbe (ősi örökség kutató- és oktatóintézete) tagjait kérték fel a tanulmányozására. A szövetségesek előrenyomulásával szembesülve a német hatóságok lefoglalták a kárpitot, és a párizsi Louvre-ba küldték. 1944. november 10. és december 15. között a kárpitot egy 70 méter hosszú képsínen állították ki, így tették lehetővé a nézők számára, hogy a maga teljességében megcsodálhassák. 1945 márciusában tért vissza Bayeux-be., ahol októberben ismét egy üvegvitrinben állították ki.
„Mi, akiket Vilmos meghódított, most felszabadítottuk a Hódító szülőföldjét.”
Ez a felirat abban a brit katonai temetőben található, amelyet a brit kormány állíttatott Bayeux-ben az 1944 nyarán a normandiai csatában elesett Nemzetközösségi katonák emlékére.
A normandiai partraszállás / Bayeux-i Múzeum
Ezen kívül is van kapcsolat a bayeux-i kárpit és az 1944-es normandiai partraszállás között. Az egyik legfigyelemreméltóbb példa a „The New Yorker” 1944. július 15-i számának címlapja, ahol az eseményt fríz formájában, az ezeréves hímzés stílusában és színeiben készült rajzokkal mutatják be.
Mi a bayeux-i kárpit és az angliai kiállítás jelentősége?
Nicholas Cullinan, a British Museum igazgatója a világ egyik legfontosabb és legegyedibb kulturális műtárgyának nevezte, amely a Nagy-Britannia és Franciaország közötti mély kapcsolatokat illusztrálja.
A kárpit a Bayeux-i Múzeumban
„ Nehéz túlbecsülni a British Múzeumban való kiállítás rendkívüli lehetőségének jelentőségét, és mélységesen hálásak vagyunk mindenkinek, aki részt vett a tárgyalásokon, ami lehetővé tette, hogy a szőnyeg itt legyen. Ez lesz az első alkalom, hogy a bayeux-i kárpit az Egyesült Királyságban lesz, mióta majdnem 1000 évvel ezelőtt elkészült. Örömmel küldjük cserébe Franciaországba a Lewis-féle sakkfigurákat és néhány kincsünket a 7. századi angolszász hajótemetkezésből, a Sutton Hoo gyűjteményből – Nagy-Britannia legnagyobb régészeti felfedezéséből.”
A kárpitért cserébe normandiai múzeumok kapják kölcsön a gyűjtemény angolszász kincseit, amelyek jelenleg a British Múzeumban vannak kiállítva. Ez többek között viking aranypénzeket, egy kardot, egy pajzsot és egy vassisakot tartalmaz.
Forrás: Bayeux-i Múzeum, TimeOut,
Borítókép: Bayeux-i kárpit részlet / Wikimedia commons
