Svájcról a gazdagság, a pontosság, a józanság juthat eszünkbe. De ha elengedjük magunkat és csak hagyjuk, hogy az utcák vezessenek egy napig, akkor bármelyik város megcáfolhatja a sztereotípiákat. Megengedtünk magunknak egy ilyen napot Zürichben és milyen jól tettük. De azért Svájc, végig Svájc maradt. Hogy miért? A cikk végére kiderül.
A séta kezdéshez már a vonatállomáson ingyen osztogatott védőital is megadta a kellő energiát: választhattunk, hogy vizet vagy izotóniás, alkoholmentes sört kérünk. Mivel akkor már a harmadik, 40 fok közeli hőmérsékletű nap kezdődött, az alkoholmentes sörre esett a választásunk. Kellően léha, de nem meggondolatlan ez a felajánlás. A svájciak élni is tudnak a kiegyensúlyozott gazdagságukkal.
A laza életérzéshez a kissé káoszos antikváriumi kirakat is hozzátartozik.
És igen, a takaros svájciaknál is feltűnnek indokolatlan graffitik és a hozzájuk tartozó aláírások, tagek.
A bohém hangulathoz a macskák is kellenek. Ez a cica szemmel láthatóan egy jóltartott házi kedvenc, aki még névjegyet is visel a nyakában. Zürichet nem lepik el a kóbor állatok, a lazaság része, hogy csavargás után mindenki hazatér.
A politikai aktivizmus azonban a graffitiknél óvatosabban jelenik meg az óvárosban: visszafogott matricakampány az esőcsatornákon. Könnyen javítható rongálás.
A legjobb, amire nem számítunk: hétköznap délelőtt szinte mediterrán életérzés kerít hatalmába minket egy kies parkban, ahonnan remek a kilátás a városra. A képen nyugdíjas zürichi sakkozók és megfigyelők.
Egy másik csoport petanque-ot játszik. Hosszasan és nyugodtan tudnak vitázni a nem egyértelmű helyzeteken. Egészen meditatív őket figyelni. Délszaki életérzés, annak minden zavaró hangoskodása nélkül.
A várost átszövő csatornák mentén meg lehet állni hűsölni egyet. Hát lehet elképzelni bohémebbet, annál, mint amikor a mindent megolvasztó kánikulában cipőt, szandált lerúgva leülünk a város közepén átfolyó víz mellé?
Igen, van még ennél dekadensebb. Ha víz fölötti slackline -ozást végzel, vagyis waterlining-ot. És ha van egy svájci precizitásával, ragasztószalaggal javított biciklid.
Waterlining-olók a Limmat folyón.
A másik irányban pedig a legjobb dolog várja a kitikkadt városi sétálót: ha van fürdőruhája és törülközője, csobbanhat egyet a Limmat folyóban. Budapesten ilyet jelenetet elképzelni is nehéz. Bár el lehet játszani a gondolattal, vajon a Duna melyik szakaszát lehetne lezárni nyaranta egy ilyen kellemes strandnak.
Végig a parton hűsölnek a zürichiek a platánfák alatt.
A gátakon egymást érik a leterített törülközők, zenét hallgatnak, szendvicset esznek és csevegnek a helyiek. Ez egy egyszerű hétköznap, munka után.
A városi strand közelében egy jó kocsma csábít napernyőkkel, lampionokkal – esténként nagyon meghitt lehet – és némi aperol spritzcel. Nem éppen ezt a koktélt várná el a szomjas látogató az ivó falán olvasható pár anarchista idézet miatt. A városban élt az 1910-es éveben egy darabig Lenin – aki éppen a száműzetés keserű kenyerét ette a kapitalisták között – és ő sem remélt volna ilyen balos jövőt. De a kocsma hangulata, az nagyon nyugtató. Igazi városi oázis.
Ám azért nem lehet itt sem teljesen kifordulni önmagunkból: a kiírás szerint, ha nem viselsz pólót, akkor nincs kiszolgálás. Svájcban egy anarchistának is alkalmazkodnia kell bizonyos kispolgári szabályokhoz.
A mozgás szabadsága mindenkinek jár … mindent mindenkinek …. és az a bizonyos figyelmeztető felirat
Fotók: Pál Amanda
Borítókép: Zürichi puttók
