A Beliczay mézeskalács egykor fogalom volt a fővárosban. A története a 19. század elején kezdődött, szinte véletlenül. Az alapító Beliczay Imre egy mézeskalácssütő műhelyben töltötte kisegítőként a nyarat, amikor a méz és a sütemény illata örökre elvarázsolta. Abbahagyta a gimnáziumot és inas lett egy műhelyben.
1831-ben már mester a fővárosban és hamarosan meg is nyitotta saját műhelyét. 1838-ban a Király utcát elöntötte a Duna, így a mézeskalácsos bolt és üzem a Csányi utcába költözött. Beliczay Imre hamarosan főcéhmester lett, aki a korban hivatalos német nyelv helyett, már magyarul intézte az adminisztratív ügyeket.
Sikerét a saját maga által faragott süteményes ütőfáknak is köszönhette: egyediek és különlegesen szépek voltak. A családi üzletet Béla fia vitte tovább, miután az alapító Imre 1872-ben meghalt. Béla jó gazdának bizonyult, a sütöde ekkor élte fénykorát, pedig az iparosodás felgyorsulásával a korábban megszokott folyamatok megváltoztak, emiatt változtatni kellett.
Új tésztatípusok jelentek meg, a sütőpor és szalalkáli használata is ekkor terjedt el, ráadásul ekkor már a formával kiszúrt, mázas mézesbábok lettek kelendőek. De a Beliczay üzlet jól teljesített az új kihívások között. A gyertyagyártásban már nem volt szükség többé a mézkészítés melléktermékeként keletkezett méhviaszra. Béla azonban egy találmánnyal hosszú évekre tehetőssé tette a családot: egy speciális padlóápoló szert fejlesztett a méhviaszból.
1886-ban a Csányi utcában kétemeletes családi-bér- és műhelyházat építettet, ami ma is megvan – a Gólem Színház működik benne. A századfordulón már nemcsak Budapesten voltak ismertek, hanem külföldön is számos díjjal, kitüntetéssel is elismerték a Beliczay mézeskalácsok minőségét.
Mázas, írott mézeskalácsok a Beliczay sütödéből
A 20. századi történelem tragédiái nem kímélték őket sem. A Tanácsköztársaság alatt elvették tőlük az üzemet, Trianon után a minőségi méz beszerzése lett nehézkes. Ráadásul a családfő, Béla is elhunyt. Fiai az ősökhöz hasonlóan jól reagáltak a változásokra és egy újabb fénykort élt meg a sütöde. A cég közkereseti társasággá alakult és 1930-ra már ők voltak az egyedüli méz- és viaszkereskedők a fővárosban.
Mézesbáb formák
1936-tól a negyedik generáció gondozta a családi örökséget és László vezetése alatt már számos édesség készült a Beliczay műhelyben. Töltött és írókázott mézeskalácsok, teakenyér, édes perec, gyümölcskenyér, nugátszelet mellett továbbra is kapható volt náluk a gyertya és a padlóápoló. Az újabb világháborút túlélték, azonban könnyű kitalálni, mi történt a hosszú generációk által megőrzött és folyamatosan fejlesztett üzlettel.
Karácsonyfa Beliczay díszekbe öltöztetve
1949-ben államosították a több mint száz éves múlttal bíró céget, egyike lett az állami cukrászati gyáraknak. A rendszer a Beliczay család tulajdonát elvette, a tudását pedig használta. László a szocializmus évei alatt különböző méhészeti szervezetek és mézes tésztát készítő vállalatok tanácsadója lett.
1960-ban a Műszaki Könyvkiadónál megjelent A méz ipari feldolgozása – Mézes sütemények című könyvében családja évszázados tudását közzé teszi, többek között felfedve az addig féltve őrzött recepteket is. A polgári Beliczay család odaadóan ápolta az örökségét még akkor is, amikor már nem készítettek mézes süteményeket, a hagyatékot a leszármazottak tovább őrizték. Az ütőfák egy részét és a céhes múlt emlékeit a Magyar Néprajzi Múzeumnak adták, de az Iparművészeti Múzeumba és a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumába is kerültek művészi tárgyak.
A Beliczay család mézeskalács boltja
A Mézes élet – A Beliczay mézeskalácsos és viaszgyertyaöntő műhely története című kiállítás most először mutatja be ezt a közönségek. A tárlat rendkívül gazdag anyagot prezentál a család személyes dokumentumaiból is, amelyet a leszármazottaktól kölcsönöztek. A kiállítás célja Beliczayék küldetésére is rávilágítani: a méhek, a méz szeretete elengedhetetlen szükséglete életünknek. Hogy ezt a látogatók is megtapasztalhassák, nem csak az ütőfák használatát próbálhatják ki, de bárki magával viheti a hajdan titkos Beliczay receptet is.
A kiállításhoz kapcsolódó programok:
Kurátori tárlatvezetések:
2024. november 30., szombat 15:00 – 16:00
2024. december 8., vasárnap 15:00 – 16:00
december 14., szombat 15:00 – 16:00
A kiállítás megtekinthető: 2025. február 23-ig, hétfő kivételével minden nap 10–18 óráig.
Fotók: Kiscelli Múzeum / Fáryné Szalatnyay Judit
