Nigéria kezd belebolondulni a világrekordokba – lassan mindenki így akar kitörni a szegénységből és ismeretlenségből – és az egész a főzéssel kezdődött.
Tömegek drukkoltak Lagos központjában egy étterem látványkonyhája előtt. Akinek jutott ülőhely, az ült, a legtöbben álltak, táncoltak, énekeltek, rigmusokat skandáltak. Odabent pedig nem sportközvetítés volt, hanem egy fiatal lány – és néhány segítője főzött. Egyszerű házias nigériai fogásokat, egyiket a másik után. Nem is az étel mennyisége vagy minősége volt a kérdés, bár az elkészült adagokat kiosztották, és a nézőközönség jó étvággyal elfogyasztotta, hanem a főzés maga. Jobban mondva, hogy az ifjú hölgy meddig bírja. Bár voltak egyéb szigorú feltételek is.
“Folyamatosan, legalább kétféle ételt kell készíteni, azok nevét és mennyiségét pontosan meg kell határozni” – sorolja a feltételeket a Guinness Rekordok Könyvének szakértője. Itt ugyanis egy világrekord kísérletről volt szó. A leghosszabb megszakítás nélküli főzés rekordját eddig egy indiai hölgy Hilda Baci tartotta 83 órával, a nigériai lány ezt készült megdönteni. A város, sőt az egész ország pedig iszonyatosan komolyan vette a dolgot, és egy emberként drukkolt.
“Olyan ez itt, mint egy karnevál” – mondta Ara, egy ismert nigériai zenész, aki teljes zenekarával vonult ki az étterem elé, hogy feldobja a hangulatot. Mikrofont ragadott Hilda anyukája is, akitől a főzés alapjait tanulta az ifjú séf. “Sosem érdekelték őt a szép ruhák, a menő cuccok, csak a legjobb ételek” – magyarázta az édesanya, hogy mennyire elkötelezett ifjú hölggyel van dolgunk.
Aztán – sok sok óra várakozás és lelkesedés után – a tömeg teljes extázisban élte meg, hogy eltelt száz óra, és Hilda Baci már bizonyosan világrekorder. Sokak szerint ezzel nem csak magának, hanem az egész országnak, sőt egész Afrikának hatalmas büszkeséget okozott. Azonnal celeb lett, beszélgetős műsorokba hívták, a lányok milliói kezdték követni a hajviseletét, és a ruháit. És onnantól kezdve mindenki rekordot akart dönteni. Előbb még csak a speciális ételekkel próbálkoztak – egy másik nigériai hölgy a nemes egyszerűséggel puff-puffnak nevezett gombócok legyártásába kezdett, de hamar feladta. Mások viszont – egyre többen és többen – saját szakmájukban akartak valami maradandót vagy legalább nagyon hosszút alkotni.
Egy másik fiatal lány – Debbie Odumewu – elképesztően hosszan, 137 órán át táncolt folyamatosan Lagosban, és ezzel ő is rekordot döntött. Persze azt állítja, ennél sokkal többről volt szó. “Azt akartam üzenni, hogy nem szabad másokra várni, hogy lehetőséget teremtsenek, neked magadnak kell megteremtened a lehetőségeidet” – mondta a hosszú tánc utáni interjúban. Volt, aki folyamatosan énekelt egyházi énekeket, több, mint 200 órán keresztül és közben remélte, hogy Isten majd meghálálja neki ezt a szolgálatot. De persze a legtöbben sokkal inkább földi örömökre – hírnévre, pénzre, népszerűségre vágynak. “Azt terveztem, hogy 75 órán át masszírozok különböző embereket” – mondta egy lagosi masszőr hölgy, aki ezzel próbálta fellendíteni üzletét. Végül ötven óra után egyszerűen elaludt, de így is sikerült rekordot döntenie. Meg persze bekerült a tévébe. De ahogy egyre több lett a rekordkísérlet, úgy csökkent az érdeklődés.
“Tizenöt évesen már öt világrekordom van, mégse ünnepel engem senki, itt kell dolgoznom a szervizben” – panaszkodik egy fiatalember és már mutatja is az öt rekordot. Mindegyik valahogy a focival kapocslatos: ülve, meg kézen fogva dekázás, és hasonlók. Volt aztán olyan rekordkísérlet is, ami csúfos kudarcba fulladt. “Ez nem csak személyes ügy, hanem egész Nigériának fontos” – reklámozta kísérletét egy fiatalember, aki csak Sugartreenek, Cukorfának nevezte magát. Ő a haza javát hosszú távú csókolózással próbálta volna szolgálni, de partnere se igen akadt, és a helyi hatóságok szerint pedig amúgy is méltatlan lett volna ez Ekiti szövetségi államhoz.
És volt, amikor már a rekordok könyvének szerkesztősége szólt, hogy ezt talán már nem kellene. A fiatalember, aki az egyfolytában, megszakítás nélkül sírás rekordját szerette volna megdönteni – a saját bevallása szerint – semmihez sem ért., és szörnyű az élete, így sírni azt tud. Legalább is ezt hitte. Sírás közben ugyanis elájult, így a rekordot nem sikerült hitelesíteni. Még ez se sikerült neki.
A Guinness bizottság pedig közösségi oldalán jelezte: ők persze örülnek, hogy Nigéria ilyen aktív, de azért senki se veszélyeztesse a testi épségét egy rekord miatt. És lehetőleg előre, szabályosan jelentsék be, hogy miből akarnak rekordot dönteni. Ezen aztán sírhatnak. Akármilyen hosszan.
