Ulko-Tammio szigetéről valószínűleg kevesen hallottak. A kis sziget Finnországhoz tartozik, az orosz határ közelében fekszik a Balit-tengerben. Múlt nyár óta ez a világ első deklaráltan telefonmentes helye.
A kis sziget csak hajóval megközelíthető. A legtöbben saját hajójukkal jutnak el oda, de nyaranta hétvégenként járnak oda menetrend szerinti kishajók is, és vannak olyan sétahajók,. amelyek érintik ezt a szigetet is. Persze így sem nevezhetjük zsúfoltnak, nyüzsgőnek a szigetet. Állandó lakossága nincs is. Ulko-Tammio természetvédelmi terület. A kelet-Finnországi nemzeti parkok kezelésében áll. Így a természet itt teljesen érintetlen. “Nagyon sok érdekes dolgot lehet itt csinálni. Vannak piknikezőhelyek, ahol lehet grillezni, lehet hosszú sétákat tenni, és fel lehet fedezni a sziget történelmi érdekességeit is.” – sorolja Mariusz, egy lengyel hajós, aki feleségével együtt körbehajózza az egész Balti-tengert. A szigeten igen jól kiépített sétautak vannak, amelyeket a nemzeti park minden tél után rendbehozat, a vízfolyások felett kis fahidak vezetnek át. A sétautak felfelé tekergőznek egy kis hegy oldalában, a sziget közepén. Ennek a tetején épült egy kilátótorony. Nem túl magas, de nem is kell annak lennie, mert körülötte a fák sem nőnek magasabbra. A toronyból csodás kilátás nyílik a tengerre és a környező szigetvilágra. Az egész, amolyan finn idill, ahogy Észak békéjét az ember elképzeli. Az egyik legmeglepőbb dolog, amit a szigeten találunk egy mintegy nyolcvan lépés hosszú ember alkotta alagút. Csak ez utal arra, hogy a sziget nem volt mindig ennyire békés hely. A második világháború idején építették, amikor katonai támaszpont volt itt alig pár kilométernyire az orosz határtól.
Egy napot kiválóan el lehet tölteni a szigeten, de mivel szabad kempingezni, aki hoz magával ennivalót az akár egy hétvégére is kint maradhat a természetben, és élvezheti a számtalan vízimadár csivitelését. De csak azt. Telefoncsörgésnek itt nincs helye. “Arra kérjük a turistákat, hogy a szigeten kapcsoljak ki a telefonjukat. Legyen ez az egyetlen olyan hely a világon, ahol kikapcsolódhatunk a folyamatos digitális jelenlétből” – mondja a helyi turisztikai hivatal munkatársa. Kötelezni erre persze senkit nem tudnak, és, ha nagyon akarják akkor persze be tudják kapcsolni a telefonjukat az ide látogatok – az egész szigeten van teréről – de már ki is helyezték a táblákat, amelyek arra kérik a látogatókat, hogy tartózkodjanak a telefonok használatától. “Azt szeretnénk, ha itt mindenki átadná magát a természetnek, a látványnak, az érzésnek, ami a szigeten fogadja ” – magyarázta a turisztikai szakember. Azt mondják a 21. század harmadik évtizedében olyan mértékben függünk már attól, hogy folyamatosan fenn legyünk a világhálón, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk másokkal, folyamatosan, rajta legyünk a különböző közösség hálózatokon, hogy az már káros is tud lenni.
Ahogy a nagyobb képernyőt a kisebbre cseréltük, a számítógépet felváltotta a telefonhasználat a munka a családi élet és a társas érintkezés ideje összefolyt, és ennek leginkább a család látta kárát – magyarázza John Misner brit kommunikációs szakember. Mert a telefon megjelenése azt a látszatot, keltette, hogy az emberek elszabadultak a számítógép jelentette kötöttségektől – de valójában azt hozták el, hogy már elvárjuk, hogy mindenki mindenhol, mindenkor azonnal elérhető legyen. Csak foglaljuk a teret, mint egy bútordarab, vagy egy szobanövény. jelen vagyunk testben, de a lélekben nem kapcsolódunk azokhoz, akik körülvesznek minket – magyarázza. Ezért lenne fontos, hogy akár rendszeres időközönként, akár csak egyszer-egyszer csináljunk telefon-mentes napokat. Látványos elvonási tüneteim voltak, amikor először tettem le egy teljes napra a telefont – folytatja, és nem véletlenül használ olyan kifejezést, amit általában csak a szerhasználat esetében szoktunk.
A képernyőfüggőség ma az első számú nem kábítószerrel kapcsolatos függőség az Egyesült Államokban – állítja egy nemrég közzétett kutatás – magyarázza. Ugyanolyan agyi folyamatok játszódnak le azoknak az agyában, akik egész nap a telefonjukon lógnak, mint a szerhasználókéban. Így úgy tűnik, igenis van értelme annak, hogy néha egy teljes napra szabaduljunk meg a telefontól. És a legjobb mindezt egy ilyen távoli, elzárt szigeten kezdeni, olyan helyen, ahol amúgy is távol vagyunk a civilizációtól, és olyan ingerek érnek, amelyek nagyon különböznek attól, amit a hétköznapokban látunk, hallunk, tapasztalunk. Szóval érdemes kipróbálni. Ulko-Tammión mindenképpen, de akár itthon is, hogy milyen egy nap telefon nélkül. Talán nem is fogunk sírni a telefonunk után.
