Azt hiszem, ezután a nyár után már ép gondolkodású ember nem kételkedik a klímaváltozásban. Ez pedig – ha lefogadjuk, és adaptálódunk – alaposan át fogja írni az utazási szokásainkat is. Mi már idén is Északnak indultunk nyaralni – és nagyon is jól tettük.
Amikor először jártam Finnországban 33 évvel ezelőtt – csomó viccet hallottunk a finn nyárról. “A finn nyár az, amikor zöldebb a hó” – volt az egyik például, a másik meg: “Te mit csináltál idén nyáron? Sajnos moziban voltam.” És még lehetne sorolni. A konklúzió az volt mindegyikben – és persze a poén forrása -, hogy a finn nyár hideg, rövid, és alapvetően nem túl kellemes. Finnekkel azután Dél-Spanyolországban találkoztunk sokat – ahová éppen azért költöztek, mert úgy érezték, ott sokkal jobb az idő, mint otthon. (Meg persze alacsonyabbak az árak.) Bennünk viszont motoszkált már évek óta a gondolat, hogy a pokolian meleg Mediterráneum helyett inkább Északnak kellene indulni nyaralni. Jártunk már Svédországban, Norvégiában, Dániában nyáron. Gondoltuk, a finn nyár sem lehet olyan rossz. Végül is, csodálatos lett.
Klímaváltozás – ideális idő
Míg a mediterrán tengerpartokon – sőt itthon is – 35-40 fokok voltak, érvényben volt a hőségriasztás, mi kellemes 22-25 fokos napos időben sétálgattunk. Ez pontosan az az idő, amikor már lehet nyáriasan öltözni – nem kell kabátot venni, sőt hosszú ujjút se nagyon – de még nem izzad az ember, és kimehet a napra anélkül, hogy megégne. Pontosan ilyen időre van szükség a városnézéshez – nem ontja magából a forróságot a kő meg a beton – és a hosszú sétákhoz a természetben, amire Finnország nagyon is alkalmas.
Piknik a Suomenlinna erődben, Helsinkiben
A végtelen erdőkben sok helyen jól kiépített, jelzett sétautak vezetnek – mi máshoz, mint – bájos kis tavakhoz, tengerpartokhoz, skanzenszerű kis falvakhoz. Ráadásul – mivel északon vagyunk – a nyári napok elképesztően hosszúak. Hajnalban már négy-ötkor teljes nappali fényesség fogadja a koránkelőket, és este kilenckor-tízkor még éppen csak halványodik a nap július második felében. Ilyenkor igazi éjszakai sötétség nincs is – egy kis fény mindig pislákol a horizonton. Így aztán az egész napunkat az országjárásnak áldozhatjuk – és este még napvilágban vacsorázhatunk az udvaron. Hideg ugyanis akkor sem volt. 18 fok alá nem is nagyon ment a hőmérséklet.
Este fél tizenegy körül – lassan lenyugszik a Nap a Bothniai-öbölben
Így azután sem a kocsiban, sem a lakásban nincs szükség légkondicionálásra – lehet viszont nyitott ablaknál aludni, ami nem csak sokkal egészségesebb, de nagyságrendekkel kellemesebb is. Arra azért számítani kell, hogy néha eshet is – de az eső általában gyorsan elmúlik, és kisüt utána a nap. Van azért, ahol ki kell lépni a komfortzónánkból – de megéri.
Strandolás Északon
Kell némi lelki kondicionálás ahhoz, hogy elhiggyük – a 18 fokos víz alkalmas a strandolásra. Sőt, a 17 fokos is. Nem szabad megijedni, és kirohanni amikor elsőre borzasztóan hidegnek tűnik. Nézzünk körül, és láthatjuk, hogy a finnek a környékünkön önfeledten pancsolnak. És valóban, néhány percnyi szoktatás után úgy fogjuk érezni, hogy a 18 fokos víz, ha nem is forró, de egészen kellemes. Ha sikerült kilépnünk a komfortzónánkból, és beleszoktunk a 18 fokos vízben fürdésbe, rá fogunk jönni, hogy Finnország tulajdonképpen egy ideális strandcélpont nyáron. A tavak vize tiszta, partjuk homokos, csodásan karbantartott gyepen sétálhatunk le a strandra, és – miután ugye nagyon sok a tó – általában nincsenek is sokan a strandokon. Ennek ellenére a kisebb tavi strandokon is jól kiépített öltöző és vécé várja a strandolókat – természetesen ingyen. Vannak padok is, ahová ki lehet ülni piknikezni.
Tavi strand
Akit a tóvidék nem elégít ki, az elképesztő tengeri strandok között is válogathat. Az ország délebbi részein a víz hőmérséklete általában eléri a 17-18 fokot, így könnyedén lehet fürdőruhában strandolgatni. Mi Yyteriben jártunk – Finnország egyik legszebb strandján – és nagyon élveztük. A parthoz egy hatalmas homokdűnén keresztül vezet az út – ami kiválóan kiépített fapallókon vezet – a dűne mögött éttermek, bárok várják a megéhező-megszomjazó nyaralókat. (Mi egy thai étteremben ettünk, finn – de akár balatoni – viszonylatban olcsón – egy főétel 7 euró, 2800 forint volt.) A strand maga – és persze a tenger – csillogóan tiszta volt, és természetesen itt is voltak ingyenes vécék, öltözők, sőt zuhanyzók is.
Át a dűnén a strand felé
Beach life finn módra
Fagyizó a strandon
Aki ennél északabbra is megmártózna a tengerben, annak azért kicsit nagyobb bátorságra – vagy egy neoprén fürdőruhára van szüksége. A Bothniai-öbölnél 14-15 fokos a víz – a strand csodás, a finnek élvezik a vizet. Némi elszánással ezt is meg lehet szokni.
A víz 14 fokos, de a finnek vidáman strandolgatnak
És itt is van strandbüfé
A tavakban való fürdés persze úgy az igazán finnes, ha összekapcsoljuk a szaunázással. Ha kicsit keresgélünk az Airbnb-n, találhatunk olyan szállást, amelyiknek van saját szaunája, és saját tava is. Azzal persze számolni kell, hogy ezek a szaunák nem olyanok, amilyenekhez itthon szoktunk – az igazi vidéki finn szaunát fával kell felfűteni, de a házhoz jó esetben tartozik egy jó adag előre felhasogatott fa is. A füstös szauna pedig olyan élményt ad, amilyet az itthoni infra soha. A szaunakályhán melegített tóból hozott vízben pedig meg is lehet mosakodni – hogy aztán így maxoljuk ki a finn rurális életérzést.
Bérelhető szaunaház és dézsa a tengerparton
Erdei és városi séták
Arra persze nem jó Finnország nyáron, amit sokan a horvát tengerparton csinálnak, hogy reggel lemennek a strandra, ott fekszenek a napon, este azután visszamennek a szállóba. Lehet, hogy tíz év múlva – ha így haladunk tovább a globális felmelegedésben – jó lesz, de egyelőre erre sem infrastruktúra, sem igazi igény nincs. Annyira azért nem sok a 22-25 fok, hogy egész nap a plázson feküdjünk. A strandolás viszont kiválóan színesíti a többi programot – mert abból van bőven. Kétségtelen, hogy macskaköves mediterrán óvárosok nincsenek. Viszont szinte minden nagyobb városnak van egy kisebb-nagyobb, csinosan festett faházakból álló bájos óvárosa. Ami teli van éttermekkel, fagyizókkal, kávézókkal.
Rauma hangulatos óvárosa a világörökség része.
Jyväskylä régi és új városközpontjában egyaránt kellemes a séta
Sok helyen pedig tájházak, falumúzeumok várják a látogatókat, ahol mélymerülést végezhetünk a száz évvel ezelőtti finn életbe. Bár igazság szerint a legtöbb helyen nehéz meghúzni a skanzen és az élő falu határát – a modern falvak is nett múzeumfalukra emlékeztetnek élénk vörösre-sárgára festett csinos faházaikkal.
A Stundars skanzen – és Björkö, egy átlagos falu kikötője a Bothniai-öböl partján.
A falvakat pedig körülveszik a végtelennek tűnő erdők. Az erdőt járni pedig nem csak azért érdemes, mert szép – bár kétség kívül, igen látványos erdei sétautak vezetnek keresztül az országon, hanem azért is, mert a fák alatt sok finomságot talál az ember. Nyaranta Észak erdeiben mindenféle bogyós gyümölcs terem – vörös és lila áfonya, szeder, málna – és mindből bővében lehet szedni. Van már áfonyás app is, amit biológusok informatikusok fejlesztettek, amely a megfigyelésekre és matematikai modellekre alapozva mutatja, hogy hol mikor várható jó áfonyatermés. A bogyók pedig köztulajdonnak számítanak: hacsak nem egy-egy ház közvetlen közelében nőnek, bárki aki arra jár, leszedheti és elfogyaszthatja azokat. Finnországi reggelijeinknek így elmaradhatatlan kiegészítője lett a frissen szedett gyümölcs, amit a házunk közvetlen környékéről gyűjtöttünk be reggeli előtt – de már ugye teljes napfényben.
Ami pedig akár a városi, akár az erdei sétákat különösen kellemessé teszi az az, hogy Finnországban alacsony a népsűrűség, és a turistahordák még nem találtak rá az országra. Így mindenütt éppen csak annyian vannak, amennyit még nem érzünk kellemetlennek. A felkapott helyeken persze nem vagyunk egyedül – de tömeget, tolongást sehol sem látni.
De nem túl drága?
Nem. Ehhez persze az is kellett, hogy itthon minden jócskán megdráguljon, így az ingerküszöbünk is magasabb legyen. De valójában meg lehet úgy oldani egy finnországi nyaralást, hogy olcsóbban hozzuk ki, mintha itthon, a Balatonnál nyaralnánk. Bármely nagyobbacska városban találunk olyan helyet, ahol 13-16 euróért (5200-6400 forintért) all you can eat menüt ehetünk. Ezek nagyobb részt persze ázsiai éttermek, de érdemes mindig végignézni a múzeumokat is – akárcsak másutt a skandináv világban, a múzeumi étkezők kínálják a legjobb és legolcsóbb opciót a városokban.
Helsinki legturistásabb helyén, a kikötőben, 15-20 euróért lehet enni nagyon finomat.
Turku vára – jobbra lent az étterem 13 eurós all you can eat menüvel
Ha all you can eat menüt nem is, olcsóbb (12-15 eurós) ebédeket mindenütt találunk az országban. Azt viszont érdemes figyelembe venni, hogy az éttermek általában korán zárnak, – ebédet lehet, hogy csak délután kettőig kaphatunk valahol. Az üzletekben nagyjából a magyarországi árszínvonallal kell számolni. Bizonyos alapélelmiszerek (kenyér) jóval drágábbak, más, ott gyakrabban fogyasztott élelmiszerek (halak) pedig valamivel olcsóbbak, mint itthon. A szállások sem drágábbak, mint itthon – igaz, mi végig Airbnb-ben laktunk. Egy kisebb hagyományos faház bérlése napi 60-100 euró (24-40 ezer forint), de ezekben a házakban akár hat ember kényelmesen ellakhat.
Ilyen házat lehet bérelni napi kevesebb mint 100 euróért
Ami egyértelműen drágább, az a közlekedés – a tömegközlekedés drága, és vidéken elég ritkás is – és bizony az üzemanyag is drágább, mint itthon. Ha nem is éri el azokat a csillagászati árakat, amiket Norvégiában kérnek el a benzinért. Meg persze el is kell jutni Finnországig – hogy mi hogyan jutottunk el oda, arról hamarosan írunk még.
