- Egy, az indonéziai Sulawesi szigetén talált kép a világ legöregebb ismert barlangfestménye. Egy olyan kéz vörös körvonalát ábrázolja, amelynek ujjait a kutatók szerint karomszerűvé rajzolták át. Ez a szimbolikus gondolkodás korai fejlődésére utal.
- A festményt legalább 67 800 évvel ezelőttre datálták. Körülbelül 1100 évvel idősebb az eddig ismert legkorábbi kézrajznál.
- A lelet emellett azt is bizonyíthatja, hogy a Homo sapiens, körülbelül 15 000 évvel korábban érte el a szélesebb ausztrál-új-guineai szárazföldet – amelyet Sahul néven ismernek – mint ahogy azt egyes kutatók állítják.
- Az elmúlt évtizedben Sulawesi szigetén számos felfedezés megdöntötte azt a régi elképzelést, hogy fajunk művészete és absztrakt gondolkodása hirtelen kelt életre a jégkorszaki Európában, és onnan terjedt el.
- A barlangrajzokat az emberiség elvont, szimbolikus gondolkodásmódjának egyik kulcsfontosságú megnyilvánulásának tekintik a kutatók. Ez a képesség a nyelv, a vallás és a tudomány alapját képezi.
- A korai festmények és metszetek nemcsak azt mutatják be, ahogyan az ősi emberek reagáltak a világra, hanem azt is, hogyan meséltek történeteket. Ilyet más fajok nem tudnak.
Az indonéziai barlangrajzok hatása
Az ausztrál Griffiths Egyetem professzora, Adam Brumm, a projekt társvezetője a BBC Newsnak elmondta, hogy a legújabb felfedezés megerősíti azt a nézetet, miszerint a kreativitás velünk született tulajdonságunk, aminek bizonyítékai Afrikáig nyúlnak vissza, ahol kifejlődtünk.
„Amikor a 90-es évek közepén-végén egyetemre jártam, azt tanították nekünk, hogy az emberiség kreatív robbanása Európa egy kis részén történt. De itt most a modern emberi viselkedés jegyeit látjuk – ezt az indonéziai narratív művészetet – ami megkérdőjelezi ennek az eurocentrikus érvelésnek fenntartását”.
A legrégebbi spanyol barlangfestmény egy vörös kézzel rajzolt sablon a nyugat-spanyolországi Maltravieso-barlangban, amely legalább 66 700 évesre datálható. Ez a kor azonban vitatott, egyes szakértők nem tartják ilyan réginek.
2014-ben nagyjából 40 000 éves, körvonalakat és állatalakokat ábrázoló rajzokat találtak Sulawesi szigetén. Később egy legalább 44 000 éves vadászjelenetet, végül pedig egy körülbelül 51 200 éves narratív disznó- és emberfestményt. A kormeghatározás minden egyes lépése egyre régebbre datálta a kifinomult ábrázolásokat, állítja Maxime Aubert professzor, a Griffiths Egyetem munkatársa.
„Kezdetben legalább 40 000 évesnek gondoltuk a rajzokat. Ez az a kor, ami megegyezik az európai képekével, de ahogy közelebb kerültünk a pigmentekhez további 28 000 évvel lettek öregebbek Sulawesi sziklarajzai.”
A Suluwesi más részein talált újabb, karomszerűen megnyújtott kézsablonok azt mutatják, mennyire elterjedt volt ez a vörös ábrázolás az őskori művészek körében
Ujjak helyett karmok
A Liang Metanduno nevű mészkőbarlangban a legújabb felfedezés Munán, egy kis szigeten Sulawesi délkeleti részén látható. Itt egy ősi graffitiművész a kezét a barlang falához nyomta, majd egy korty pigmentet fújt vagy köpött köré, így amikor elhúzták a kezet, egy negatív körvonal maradt a sziklán. Egyetlen töredékes kéznyomatot vékony ásványi kéreg borít, amelynek elemzése során kiderült, hogy legalább 67 800 éves, így ez a világ legrégebbi, megbízhatóan datált barlangrajza.
A kutatók szerint a művész nem csupán pigmentet fújt a falhoz szorított kezére. Miután az eredeti körvonalat elkészítették, az ujjak formáját gondosan megváltoztatták. Addig keskenyítették és megnyújtották, hogy egészen karomszerűnek tűnik; ez a kreatív átalakítás, ami Brumm szerint, „nagyon amerikai dolog”.
Megjegyzi, hogy testvérfajunk, a neandervölgyiek barlangfestményein – körülbelül 64 000 évvel ezelőtt Spanyolországban -sem találtak bizonyítékot erre a kísérletezésre. De még ezek kora is heves vita tárgya, mivel egyes kutatók megkérdőjelezik a kormeghatározási módszert.
A Munán történt legutóbbi felfedezésig a Sulawesi összes festménye a sziget délnyugati részén található Maros Pangkep karsztról származott. Az a tény, hogy ez a sokkal régebbi sablon Sulawesi másik oldalán, egy különálló mellékszigeten bukkan fel, arra utal, hogy a barlangfalak festése nem helyi kísérlet volt, hanem mélyen beágyazódott a régióban található kultúrákba.
Brumm szerint indonéz kollégáik évekig tartó terepkutatása „több száz új sziklarajz-lelőhelyet” tárt fel távoli területeken. Egyes barlangokat több tízezer éven keresztül folyamatosan használtak. Liang Metanunóban ugyanazon a panelen található, sokkal fiatalabb festmények – némelyik akár nagyjából 20 000 évvel később készült – azt mutatják, hogy ez az egyetlen barlang legalább 35 000 éven át tartó művészeti tevékenység központja volt.
Nemcsak az európai jégkorszakban születtek elvont alkotások
Mivel Sulawesi az északi tengeri útvonalon fekszik, amely Ázsia szárazföldjét és az ősi Sahult összeköti, a dátumoknak közvetlen következményei vannak annak felmérésében, hogy mikor érkeztek meg először az ausztrál őslakosok ősei.
Évekig az a fő nézet tartotta magát – amely nagyrészt DNS-vizsgálatokon és több régészeti lelőhelyen alapult – hogy a Homo sapiens először körülbelül 50 000 évvel ezelőtt érte el az ősi Ausztrália és Új-Guinea közötti szárazföldet, Sahult.
Mivel szilárd bizonyítékok vannak arra, hogy a Homo sapiens legalább 67 800 évvel ezelőtt telepedett le Sulawesin és összetett, szimbolikus művészetet készített, sokkal valószínűbbé teszi, hogy az Észak-Ausztráliában körülbelül 65 000 évvel ezelőtt élt emberekre vonatkozó vitatott régészeti bizonyítékok helyesek – állítja Adhi Agus Oktaviana, az Indonéz Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) munkatársa.
„Nagyon valószínű, hogy azok az emberek, akik ezeket a festményeket készítették Sulawesiben, ahhoz a szélesebb népességhez tartoztak, amely később elterjedt a régióban, és végül elérte Ausztráliát.”
Sok régész egykor az európai elme „ősrobbanása” mellett érvelt. A barlangfestmények, faragványok, dísztárgyak és új kőeszközök mind együtt jelentek meg Franciaországban és Spanyolországban körülbelül 40 000 évvel ezelőtt, röviddel azután, hogy a Homo sapiens megérkezett.
A látványos jégkorszaki barlangművészet megjelenése – olyan helyeken, mint Altamira és El Castillo – azt az elképzelést erősítette, hogy a szimbolizmus és a művészet szinte egyik napról a másikra változott meg a jégkorszaki Európában. Azóta a dél-afrikai lelőhelyekről – például a Blombos-barlangból – a mintegy 70 000–100 000 éves vésett absztrakt jelek azt mutatják, hogy a szimbolikus gondolkodás már jóval korábban kialakult.
A nagyon régi Sulawesi-i figuratív és narratív festmények mellett egy új konszenzus is formálódik; hogy a kreativitásnak egy sokkal mélyebb és szélesebb körű története volt – mondta Aubert a BBC Newsnak.
„Ez arra utal, hogy az emberek már nagyon régóta rendelkeznek ezzel a képességgel – legkésőbb, amikor elhagyták Afrikát – de valószínűleg már előtte is képesek voltunk az elvont gondolkodásra a művészetben.”
