Áció, káció, akáció, vakáció – A családokban, ahol van iskolás korú gyermek ez a hét különleges hét volt. Az utolsó hét, amikor már nem igazán van tanítás, de azért még lehet javítani, azoknak, akik a jobb jegyet szeretnék. Aztán előkerülnek a gardróbok mélyéről az elegánsabb nadrágok és egyenszoknyák, amiről persze kiderül, hogy a gyerek három hónap alatt is ki tudja nőni. És végül jönnek a közös fagyizások, mozizások, és a felkészülés a táborra. De hogyan megy ez másutt a nagyvilágban?
Azt hiszem senkit nem lepünk meg azzal, a elmondjuk, hogy a legszigorúbb formalitások az iskola végét Ázsiában kísérik. És talán a legnagyobb stressz is ott van a gyerekeken. Igaz, Japánban már rég túl vannak ezen, ott ugyanis az iskolaév március végén ér véget. De addig is iszonyatosan sokat kell tanulni – az általános iskolai záróvizsga – mert ott ilyen is van – nem ismételhető, és ez dönti el azt, hogy ki milyen iskolába mehet tovább. Aki jó eredménnyel végez, az mehet az állami iskolákba, aki nem azt a drága, de sokkal kevésbé tekintélyes magániskolák várják. A bizonyítványosztás pedig komoly rituálé. A diákokat, akiknek szigorúan egyenruhát kell viselniük egyenként szólítják ki az igazgató asztalához. Ahol mind kap egy rövid köszöntőt, majd – szigorúan formálisan, két kézzel fogva, átadják neki a bizonyítványát. Amit illendő mély meghajlás követ. A közös énekben pedig mindenkinek részt kell venni az iskola tanulói közül. A műsorokat nagyon komolyan veszik. De aztán itt is jön a szünet. Az áprilisi úgy nevezett arany hét, amikor négy ünnep mellé jár még három szabad nap, és a családok általában kirándulnak önfeledten szórakoznak.
Kínában viszont ugyanúgy most végződik a tanév, mint nálunk. Ilyenkor van az év legstresszesebb néhány napja. A gaokao – az egységes országos felvételi rendszer – a világ legnehezebb, legkompetitívebb vizsgarendszere. Három nap alatt összesen kilenc órán át írnak a diákok. A kínai nyelv és irodalom meg a matematika kötelező, azon túl lehet választani természettudományos és társadalomtudományi tárgyakat, illetve egy idegen nyelvet. A gaokao határozza meg, hogy hová, melyik egyetemre jut be a diák. Évente ma már közel tíz millióan teszik le a vizsgát – és ma már szinte mindenkit fel is vesznek valahová. Csak hát nem mindegy hová Ilyenkor lezárják a vizsgaközpontok környékére vezető utakat, hogy a diákok zavartalanul vizsgázhassanak, és mindenütt menőautók állnak készenlétben, hogy hogy kezeljék azokat, akik idegösszeomlást kapnak a stressztől. A diákok szülei pedig hatalmas virágcsokrokkal, és aggódó tekintettel állnak a vizsgaközpontok előtt. A diákok közben odabent írnak. A legnehezebbek az esszé kérdések, van köztük napi politikai, és egészen költői. Az idei év gaokaoja egy része a koronavírusról szólt, a jelentkezőknek írni kellett egy nyolcszáz szavas cikket távolság és öszsekapcsolódás címmel a koronavírus ellenes intézkedések hatékonyságáról. De volt ennél poétikusabb feladat is. Az emberek a szemükkel látják a másikat, de magukat nem láthatják egészben. Ezért tükröket használunk, önarcépeket készítünk, és folyamatosan kérdezzük magunkat, milyenek is vagyunk. Milyen életet akarok élni, és hogyan akarok értelmet adni az életemnek? A feladat, hogy hogy írj egy levelet egy olyan fiatalnak, aki most kezdi a gimnáziumot, arról, hogy hogyan is ismerheti meg magát, hogyan reflektálhat magára? A matematika és fizika kérdések ugyan sokkal konkrétabbak, de semmiképpen nem egyszerűbbek. A vizsgát követi a feszült várakozás a képernyők előtt. És amikor kijönnek az eredmények, van aki örül, és van aki szomorkodik. Aki 650 pontot elér a lehetséges 750-ből, az boldog lehet. Ilyen pontszámmal már valamelyik pekingi egyetemre is bekerülhet – pedig van olyan hely, ahová 50 000 jelentkezőből vesznek fel egyet. Így aztán ha túl vannak a nehezén jöhet a buli.
Az évzáróra az elegáns – és persze drága – ruha kötelező kellék. Ahogy a hatalmas vacsora is, ilyenkor az iskola megvendégeli diákjait. Után pedig készülnek a szinte kötelező vicces csoportképek, amivel ilyenkor teli lesznek a kínai közösségi oldalak.
A sajátos néha vicces, néha rémesen komoly évvégi tradíciók legváltozatosabb gyűjteménye azonban bizonyosan az egyesült Államokban van, ahol a a graduation day-nek hatalmas kultusza van. Kötelező a talár és a jellegzetes sapka, az évkönyv, amibe minél találóbb idézetet írnak, no meg a beszéd is, Amit vagy igen komolyra, vagy igen viccesre illik írni. Van ahol egyszerűen az évfolyam legviccesebb diákját kérik fel a beszéd megtartására, de jobban menő középiskolákban néha egészen komoly vicces embereket ívnak el beszédet tartani, de gazdagabb iskolákban gyakran híres embereket, standupos humoristákat, színészeket kérnek fel a beszéd megtartására. Ahol nincs pénz arra, hogy országosan ismert sztárokat hívjanak meg megteszi az is, hogy az osztály legviccesebb fiúja bukfencezve megy ki a bizonyítványáért. Persze van, ahol – a mi áci-káci-nkhoz hasonlóan már hetekkel előtte elkezdenek visszaszámolni. És vannak egészen sajátos amerikai szokások is az év utolsó napjára. Van, ahol különleges utolsó napi reggelivel – általában édességgel – lepik meg a gyerekeket, és van ahol az iskola vakációs csomagot állít őssze nekik -benne vízi pisztollyal, standlepedővel, krétával. és van, ahol még futóversenyt is rendeznek – ki ér ki előbb az iskola kapuján.
