El tudunk-e képzelni európaibb jelenséget, mint a Római Birodalom? És el tudjuk-e képzelni, hogy ezt a csodálatos szervezetet egykor egy afrikai kereskedő fia vezette, aki rosszul beszélt latinul, és társuralkodóként maga mellé vette szír feleségét… Pedig volt ilyen. Nyomukban eljutunk egy döbbentésen szép városba is.
Képzeljünk el egy jó családból származó líbiai katonatisztet, aki feleségül vesz egy vallásos családból való szír leányt Lyonban. Milyen karriert jósolunk nekik Európában? Bizonnyal nem azt, hogy ők lesznek a kontinens legnagyobb hatalmú párja. Pedig kicsit több, mint 1800 évvel ezelőtt megtörtént, amiről beszélünk. Az úriember Lucius Septimius Severusnak hívták – de ne zavarjon meg minket a jó hangzású latin név, valójában – ahogy a történetírók leírják – pun származású volt, a mai Líbia területén született Leptis Magánban, ahová hamarosan mi is ellátogatunk nyomában, 145-ben. Apja a lovagrendbe tartozott – így minden valószínűség szerint kereskedelemmel foglalkozott. Luciusnak is pun lehetett az anyanyelve – a történetírók megírták, hogy tökéletesen még akkor sem beszélt latinul, amikor császárrá választották.
Septimius Severus, felesége, és két fiuk
Nem ő tűnt a legsikeresebbnek a családból – két unokatestvére, Publius Septimius Aper és Gaius Septimius Severus, Antoninus Pius császár alatt konzuli tisztséget töltött be, bátyja, Publius Septimius Geta is szépen emelkedett a ranglétrán, neki viszont akadozott az állami karrierje. Sokat segített az antoninusi pestis – ami valójában inkább himlő lehetett – ami megritkította a római közigazgatás sorait is. Szardínia szigetén volt quaestor, szolgált egy ideig Galliában – itt, Lugdunumban kötötte második házasságát is – , aztán Africában volt nagybátyja, a kormányzó alatt legatus pro praetore, mikor visszatérve Rómába néptribunussá választották.
A római színház – ami az ókori Lugdunumból ma látható Lyonban
191-ben aztán a testőrség parancsnokának javaslatára kormányzónak nevezték ki Pannonia Superiorban. Állítólag éppen azért, mert egy nem különösebben ismert és ambiciózus szenátor volt – így talán kevesebb bajt okoz majd a fontos poszton. Pannonia Superior – a mai Nyugat-Magyarország és Burgenland – stratégiai fontosságú hely volt, itt állomásozott Itáliához, a birodalom központjához a legközelebb jelentős nagyságú katonai egység. Szókség esetén – vagy ha például valaki meg akarta buktatni a kurrens császárt – alig néhány hét alatt több légiónyi katonát tudott felvonultatni Itáliába. 193-ban aztán – miután Commodust meggyilkolták, és kitört a polgárháború – éppen ez hozta meg Septimius Severus szerencséjét. A légiók kikiáltották császárnak és legyőzve az összes ellenfelét ő lett a birodalom egyeduralkodója.
Carnuntum rekonstruált fürdője
Illetve nem egészen. Először a római császárok között feleségét – felix augusta címmel felruházva – kvázi társuralkodóként vette maga mellé. De ki is volt a Római Birodalom első császárnője? Iulia Domnának hívták, és maga is igen jó családból származott,. Emessában – a mai Homszban, Szíriában – született, nabateus (vagyis arab) családból – apja Iulius Bassianus Elagabalus isten főpapja volt. A család rendelkezett római polgárjoggal, és – a családi legenda szerint – Egyiptom ptolemaida királyaitól származott. A hivatalos történetírók szerint Septimius Severus jóslatot kapott, hogy hol vár rá egy nő, aki királyi vérből való, és aki mellett ő is király lesz – ez persze bőven lehet utólagos szépítés, de az bizonyos, hogy Iulia Domna és testvére Iulia Maesa ambiciózus és tehetséges asszonyok voltak, akik ki akartak és tudtak lépni a nőknek fenntartott szerepekből. A felix augusta elkísérte férjét a hadjáratokba, vagy éppen a fővárosban maradva vitte az államügyeket, míg férje a birodalom más részeire látogatott.
A Római Birodalom modernségét – kozmopolita jellegét – pedig mi sem mutatja jobban, mintha, hogy a pun származású császár és arab felesége a birodalom egyik legsikeresebb korszakát hozták el. A Severus dinasztia uralkodása az utolsó nagy építkező korszak volt, amikor a birodalom még elég gazdag és sikeres volt, hogy jelentős épületekkel gazdagítsák a fényes és békés városokat. Nincs erre jobb bemutató terep, mint Septimius Sevrus szülővárosa Leptis Magna. (Az ugyanis már a régi rómaiaknál is szokásban volt, hogy a főnök szülőhelye némi előnyt élvez a központi források elosztásánál…) Leptis Magna – a nagy Leptis – pun alapítású település volt az ókori Tripolis – a három város – egyike Oea (a mai Tripoli) és Sabratha mellett. Ma a líb fővárostól mintegy 120 kilométerre található – jó úton kb két és fél óra. Kiválóan termő olajfaligetek, a jó minőségű halszósz és a transz-szaharai kereskedelem tették gazdaggá e városokat. Olyannyira, hogy Leptis Magna a Severus korban Afrika harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát Alexandria és Karthágó mögött.
Kiváló minőségű, olcsó olívaolajat még mindig kapni a környéken
(Ma ebből már gyakorlatilag semmi nincs – olajfa még van egy kevés, de az éghajlat szárazabb lett,, a halszószt már nem esszük, a transz-szaharai kereskedelemből pedig csak az embercsempészet maradt – amikor ott jártunk, akkor is fogott egy migránshajót a líbiai haditengerészet, a szintén római romjairól híres Sabratha mellett innen indul a legtöbb csempészhajó. ) A várost az ókor végén elhagyták – sosem települt újra – így ma is szinte teljes pompájában áll. A tengerparton áll az egykori színház, nem messze tőle a kikötő. Szerencsésebb sorsú országokban az ilyen színházakban ma fesztiválokat rendeznek – Líbiában ide még nem jutott a turizmus.
Bár éppen Leptis Magana az, ahol valami halovány nyoma a turisztikai infrastruktúrának még maradt is. A város központi területeit felölelő régészeti park előtt egy egészen szabályos turistaparkoló van és még valami ajándékboltféle is található. Nem igazán tudom kinek – amikor ott jártunk rajtunk kívül csak a sivatagi szél mozgatta meg a port.
Igaz a kikötőnél a beléptetőbódé kihalt, láthatóan a kutya se nézni, ki hogyan lép be.
Az első építmény, amit meglátunk már helyből a Severus dinasztiához kapcsolódik – Septimius Severus diadalíve. Akkor építették, amikor a város nagy szülötte immár császárként 205-ben hazatért. Akárcsak a város nagy részét ezt is az olasz gyarmati időszakban tárták fel, hozták rendbe. Idegenvezetőnk még mutogatott is képet, amint Mussolini magát cézárnak képzelve díszeleg előtte.
Azon az úton megyünk befelé a városba, ahol a császári díszmenet is végighaladt. Jobbra a Hadrianus idejében épült hatalmas városi fürdőkomplexumot látjuk. Csodás épségben maradtak fenn az egykori meleg hideg és langyosvízes részlegek,.
Mellette egy nimfeum, majd a Severus kori forum romai következnek – bár itt szinte nem is romokról besézlhetünk, olyan épségben maradtak fenn az épületeke, amilyent más római városokban nem láthatunk.
Kicsit tovább az egykori piactér – szintén elképesztő épségben fennmaradt épületeket csodálhatjuk meg. Majd a kisebb – a város tanács üléseinek is otthont adó – színházhoz jutunk. Az egész séta legalább két óra, és akkor még siettünk is.
Leptis Magna még így 1800 év után is méltó emléket állít a kornak, mutatja milyen gazdag, békés és jól szervezett volt Septimius Severus korában a birodalom. Septimius Severus 211-ben halt meg, természetes halállal. Sokáig ő volt az utolsó római császár, akinek ez megadatott. utódai még 235-ig tovább vitték a Severusok uralmát – jelentős részt köszönhetően Iulia Domna rokonaianak – aztán jött a fél évszázados zűrzavar a birodalomban.
