Mint minden nagy kultúrának, a kínainak is megvannak a saját hagyományos szeszesitalai – készülhet égetett szesz kölesből, rízsből, szójából. De – ki tudja miért – a gyümölcspárlatok eddig nem voltak igazán ismertek a világnak ezen a táján. Most magyarok ismertetik meg Kínát a pálinkafőzés tudományával.
Amikor azt mondjuk, hogy a magyar kutatóközpont a Délnyugati Egyetem kampuszán kapott helyet, ne egy magyar – vagy akár európai – értelemben véve egyetemi komplexumra gondoljunk. A Délnyugati Egyetem valójában egy Eger méretű kisváros, hallgatóinak száma éppen annyi, mint Eger lakossága – 53000 fő. Őket több mint 2500 oktató tanítja 36 intézetben 103 szakon, és 28 doktori programban. A városban minden van, ami ennyi ember ellátásához kell – boltok, sportpályák, és persze kiváló kínai éttermek is. És az egyik épületben ott a Magyar-Kínai Élelmiszeripari Kutatóközpont, ahová most magyar újságírókból és szakemberekből álló delegáció érkezett, hogy megnézzék, hogyan lehet átöltetni a magyar kulturális örökség részét, egy igazi hungarikumot kínai talajba.
Az ötlet, hogy egy ilyen kutatóközpont jöjjön létre már több mint húsz éves – Du Muying asszony, az intézet mai vezetője 2003-ban járt hazánkban tanulmányúton. 2004-től már magyar és kínai kutatók közösen dolgoztak a tibeti gabonabor kutatásában, majd számos egyéb közös projekt következett. 2018-tól már a kulturális és kutatási együttműködés is kezdett új formákat ölteni, de a pálinka igazán akkor került a kutatás fókuszába, amikor a Délnyugati Egyetemre érkezett Hegyi Ferenc, majd kiépült a pálinkalabor.
A termék – amit most a magyar delegáció is kézbe vehetett, sőt meg is kóstolhatott – megszólalásig emlékeztet a hazai pálinkára, de – ha megszólal, vagyis hát, ha nevet kell neki adni – akkor már nem pálinka. Az ugyanis eredetvédett megnevezés. Így lett ez chinka – a China és a pálinka szavak összevonásával.
Du Muying büszkén mutatja, hány különböző helyi gyümölccsel próbálkoztak. Készül Chinka passiógyümölcsből, japán szilvából, narancsból, kiviből és citromból is – magyar eljárással. És hogy milyen? Egy szóval: jó. Nem túl erős – 42 fokos – főzetekről van szó, ami a kínai piacnak mindenképpen megfelel, hiszen az ázsiai ország lakói általában kevésbé szeretik a nagyon erős italokat. De azért megvan mindegyikben az igazi magyar pálinka ereje. Másrészről viszont a helyi – magyar szemmel egzotikus – gyümölcsök jellegzetes íze, aromája is megmarad, ami kimondottan érdekessé, különlegessé teszi az italokat. Nem véletlen tehát, hogy már pálinkaversenyt is nyertek velük.
Du asszony szerint a projekt nem csak azért érdekes és fontos, mert a magyar kulturális örökség egy elemét, egy hungarikumot volt képes párosítani a kínai föld gyümölcsével, de üzleti sikert is hozhat. Kínában egyre nagyobb az érdeklődés az „egzotikus” nyugati italok iránt – egyre több helyen fogyasztanak bort, nyugati égetett szeszeket, így a chinka is megtalálhatja a helyét a hatalmas kínai piacon. Ugyanakkor a magyar piacra is kacsingatnak, hiszen az itthon különlegesnek számító gyümölcsökből készült párlatok a magyar vevők számára is lehetnek érdekesek. Magyarország számára pedig minden olyan projekt, ami a magyar kulturális örökséget üzleti sikerré tudja változtatni, a világ legdinamikusabb leginkább jövőképes piacán hatalmas lépés. Hiszen bizonyítja, hogy – a közvélekedéssel szemben – a magyar-kínai gazdasági kapcsolatok útja nem egyirányú utca. A kutatóközpontban persze egyéb munka is folyik a csípős paprika élelmiszerbiztonsági vizsgálatától kezdve egészen a kézműves sörök készítéséig, de számunkra azért a chinka projekt a legkedvesebb.
Borítókép: Chinka, a kínai pálinka. Fotó: Szűcs Tamás
