Egy belgiumi temetőben talált csontvázban neolitikumi csontokat és római kori koponyát is találtak régészek. A szakemberek szerint a rejtélynek több megoldása lehetséges.
Az 1970-es években, amikor a régészek egy csontvázat ástak ki egy ősi temetőben Belgiumban, azt hitték, hogy egy tipikus római temetkezésre bukkantak. A csontok nemrégiben történt újbóli vizsgálata során azonban a kutatók különös dolgokat vettek észre. Például úgy tűnt, hogy a csontváz gerince egyszerre serdülőkori és felnőttkori csigolyákból áll.
„Itt valami nagyon szokatlan dolog történik” – mondta Barbara Veselka kutató, a Brüsszeli Szabadegyetem régésze.
A rejtély nyomában
Veselka csapata radiokarbonos kormeghatározást használt az egyes csontok elemzéséhez; és ősi DNS-t is szekvenáltak bennük. Az Antiquity folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint a csontváz legalább nyolc, egymással nem rokon férfi és nő csontjaiból áll.
A csontvázat Pommerœul városában találták meg, Belgium francia határának közelében. Magzati pózban helyezték el, és ez volt az egyetlen ép test a temetőben, amelyben 76 hamvasztásos temetkezés található. A fej közelében talált csonttű miatt a kutatók kezdetben arra a következtetésre jutottak, hogy a temetkezés római, a Kr. u. második vagy harmadik századra datálható, amikor a Római Birodalom a mai Franciaország és Belgium gall területeit uralta.
A csontváz csontjai valójában sokkal idősebbnek bizonyultak. A legkorábbi „hozzájáruló” közel 4445 éves. A csontváz több generáció csontjait tartalmazza a késő neolitikumból, akik évezredekkel a római hódítás előtt éltek.

A csontváz öt felnőtt lábcsontot és két serdülőkori lábujjcsontot tartalmazott.
A genetikai elemzés szerint a csontváz koponyája egy harmadik vagy negyedik századi római nőé, akinek a DNS-e megegyezik a közeli temetőben található néhány hasonló korú római maradvánnyal – valószínűleg testvérek lehettek.
Római koponya, neolitikumi csigolya – akié a temető, azé a föld?
Hogyan került ez az összetett, neolitikus csontokat tartalmazó csontváz több mint 2000 évvel később egy római koponyához? A kutatók szerint, a gallo-római csoportok felbonthattak egy régi temetkezési helyet, miközben saját halottaikat temették el. Ha fej nélküli csontvázra bukkantak, a rómaiak „kiegészíthették” egy saját koponyával. Ha nem, akkor talán kicserélték a koponyát. Vagy talán maguk alkották a teljes, egyesített csontvázat.
„Akár a késő neolitikumban, akár a római korban történt, a csontváz elkészítése, az ’egyén’ – aki összerakta – jelenléte egyértelműen tudatos volt” – írják a kutatók. „A csontokat ez a személy kiválasztotta, megfelelő helyet talált a csontváz számára, a részeket gondosan elrendezte, hogy utánozza a helyes anatómiai sorrendet.”
Aki a sírt összeállította, eleget tudott az emberi csontváz szerkezetéről ahhoz, hogy meggyőző rejtvényt alkosson. Veselka elmondta: „Biztosan tudták, mit csinálnak.”
A tanulmány segíthet megvilágítani a neolitikus temetkezési szokásokat. Veselka megjegyzi, hogy Pommerœul település egy folyó közelében helyezkedett el – ez mindig földrajzi és spirituális jelentőségű területet jelöl. Idővel különböző csoportok is uralni akarhatták ezt a régiót.
A különböző darabokból összeállított csontváz a kutatók szerint arra utalhat, hogyan szerezhettek földet temetkezéssel. A több évszázada-évezrede halott ősök csontjainak összeállításával az egy klánon belüli családi csoportok közösen érvényesítették igényüket, a rómaiak pedig ennek a szokásnak a folytatásával igyekeztek megszilárdítani hatalmukat Gallia felett.
Borítókép: A kutatók DNS-vizsgálatot végeztek a képen színekkel kiemelt csontokon. Mind különböző személyhez tartoztak
Forrás: Smithsonian Magazine






