Ilyenkor nemcsak locsolás van és vendéglátás, hanem más tradíciók, sőt, valaha sportversenyeket tartottak ezen a napon. Megmutatunk pár ilyet.
Locsolkodás a kölni megjelenése előtt
A locsolkodás – vagy más néven öntözködés – Magyarországon nemcsak a parasztság körében, de a társadalom valamennyi rétegében elterjedt mulatság volt. Apor Péter 1736-ban az erdélyi szokásokról írt Metamorphosis Transylvaniae című könyvében így ír erről:
„úrfiak, elévaló fő- és nemesemberek, húsvét másodnapján, azaz vízben vetű hétfűn, rendre járták az falut, erősen öntözték egymást, az leányokot hányták az vízben, sőt az elévaló embereknél csak magok házoknál is estve az frajok és leányok házában kádakkal hordották fel az vizet, reggel csak könnyen öltöztek, tudván már az jövendőt. Reggel azért az udvariak csebrekkel […] reámentek az leányokra, ottan olyan öntözés volt, hogy bokáig járhattál volna a vízben.”
Előfordult, hogy néhány vidéken a lányok kedden bosszút állhattak – ők locsolták meg a fiúkat. A Dunántúl egyes településein a locsolkodást a vesszőzés helyettesítette, az ifjak fonott vesszőnyalábbal korbácsolták a lányokat, ami szintén a termékenységet elősegítő rítusok egyik változata volt.
Locsolkodás az erdélyi Körösfőn Fortepan / Horváth József, 1944
A lányok általában piros vagy hímes tojást szoktak adni a locsolásért cserébe, de előfordult, hogy sok helyen a piros tojás éppen a megöntözés megváltására szolgált.
Locsolkodás az erdélyi Körösfőn Fortepan / Horváth József, 1944
Emmausz-járás
Középkori német eredetű szokás. Alapja egy Újszövetségi történet: Jézus kereszthalálát követően két tanítványa Emmauszba ment, és útközben találkozott a feltámadt Krisztussal, akit csak a vacsoránál ismertek fel.
Erre az emmauszi „kirándulásra” emlékezve Magyarország számos vidékén – de különösen a német ajkú községekben, illetve a borvidékeken – a családok kimentek a faluszéli borospincékbe. Ott megvendégelték egymást, egész nap ettek-ittak beszélgettek.
Bólyiak Emmausz-járáson egy pince előtt az 1930-as években / Szellemi kulturális örökség honlapja
A Baranya vármegyei Bólyon a mai napig tartják a szokást. A településre az 1700-as években betelepült svábság – akkor az összlakosság 90-át alkották – által kialakított hagyományt mára az egész város magáénak érzi, és egyaránt éltetik a II. világháború után betelepített felvidéki magyarság és a rendszerváltás után pincetulajdonossá váló, bólyi gyökerekkel nem rendelkező Németországból érkező családok is. Nem véletlenül került be 2011-ben a Szellemi kulturális örökség listájának nemzeti jegyzékébe.
Volt ám ennek a szokásnak egy városi formája is. A 19. században Pest polgárai is Emmausz-járásnak nevezték, amikor húsvéthétfőn a hajóhídon átvonultak a Gellérthegyre, ahol vígan mulattak egész nap a Citadella mellett. Igazi wurstli volt itt majombemutató, kutyaidomítás, tojásdobálás és főleg rengeteg sör. Hogy a 19. századi fővárosiak már a buli negyed megjelenése előtt is tudtak mulatni az is mutatja, hogy Pest város tanácsa 1878-ban megtiltotta, hogy húsvéthétfőn a Gellérthegyen lövöldözzenek, illetve tűzijátékot rendezzenek.
Futballmeccsek
A 20. században a húsvéthétfő jó alkalmat kínált a sportversenyek szervezésére is. Hosszú, politikai rendszereken átnyúló hagyomány volt az 1908 és 1965 között rendezett focis esemény, a húsvéti torna.
Budapest Üllői út, FTC stadion, Ferencváros – Slavia (8:3) húsvéti torna meccs. Deák gólt lő./ Fortepan – Kovács Márton Ernő, 1949.
Többnyire két magyar és két külföldi, főként osztrák, de előfordult, hogy cseh csapat részvételével rendezték, általában Budapesten vagy Bécsben, húsvétvasárnap és húsvéthétfőn.
