Nemcsak azért értékes, mert egy valódi, 1848-as relikvia, hanem valószínűleg egy ma már feledésbe merült romantikus történet is fűződhet hozzá. Igazi különlegességet őriz az egri Vármúzeum a nemzeti ébredés korszakából. Cikkünkben nemcsak ezt a szép kokárdát mutatjuk be, de a történetének is utánajártunk.
A kokárda története
Hölgyeiktől kapott hurkolt szalagokat már a középkorban viseletek a lovagok, később a katonák kalapjára tett dekorációt hívták kokárdának. Neve a francia ’coq’, vagyis kakas szóból származik, ami utalt a kakas tollaiból készített díszre, aztán elkezdték használni ezt a szót a különböző szalagdíszekre is.
John Everett Millais: A fehér kokárda, 1862 / Wikimedia commons
Nemzeti jelképként, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején született, a magyar változat őse a francia forradalom idején bukkant fel először. Ez már nemzeti színekből készült szalagos, kalapra tűzhető kokárda volt.
A nemzeti elköteleződés jelképe
A reformkor idején már a magyar színeknek számított a piros-fehér-zöld összeállítás, ekkor egyre nagyobb népszerűségre tettek szerint az ilyen színekből készült tárgyak és ruhadarabok. Egyre több ilyen szövet, pántlika készült és mire elérkezett 1848. március 15-e, már tömegesen készülhettek a nemzeti színű kokárdák.
Napóleon kokárdája / Wikimedia commons
A magyar változat abban eltér francia elődjétől, hogy a pesti ifjúság már a szíve fölött, a mellkasára tűzve kezdte el viselni, ezzel is mutatva elköteleződését a hazafias eszmék iránt. A kokárda viselés tömegessé vált az országban, sok helyen elfogyott a nemzeti színű szalag, mert a nők tömegesen varrták és osztogatták vagy egyes helyeken a felvonulókra szórták a kokárdát.
Arut Grottger: A felkelő búcsúzása, 1866 / Wikimedia commons
Ebben az időben nagyon változatos kokárdák születtek. Volt, amelyik virágra emlékeztetett. Ez a forma valószínűleg onnan eredt, hogy az 1848. évi XXI. törvény a nemzeti színt említve a „háromszínű rózsa polgári jelkép” megfogalmazást használta és aki ezt szó szerint értette, az virág alakú kokárdát készített. A szalagból összehajtogatott, redőzött kokárdák esetében a kevésbé tetszetős középrészt gyakran egy gombbal, vagy az 1848-as évszámot tartalmazó középrésszel takarták el.
Federalista kokárda az amerikai polgárháború idejéből / Wikimedia commons
A színek sorrendje elég változó volt. A forradalom idejéből származó kokárdák között gyakrabban fordul elő, hogy kívül van a piros és középen a zöld szín, de a fordított verzióra is akad példa. A korszakkal foglalkozó kutatók véleménye megoszlik a tekintetben, hogy melyik a „megfelelő” színsorrend.
Az Egerben őrzött, eredeti 1848-as kokárda
A kerek, üvegfedeles tároló dobozkában elhelyezett kokárda piros-fehér-zöld selyemszalagból készült, közepére egy gyöngyházból készült gombot és egy bojtot varrtak.
’48-as kokárda, egri Dobó István Vármúzeum, Történeti tárgyi gyűjtemény / Szinok Gábor fotója
A doboz hátulján lévő felirat így szól: „Kosúth Lajos Kokárda 1848/9.” Nagy valószínűséggel 1848-49-ben használták Egerben.
’48-as kokárda. Dobó István Vármúzeum, Történeti tárgyi gyűjtemény / Szinok Gábor fotója
A forrásokból kiderült, hogy Egerben már március 19-től viseltek az emberek kokárdát, a középületeket, a városházát, a várat és a Líceum tornyát pedig nemzeti színű zászlókkal díszítették.
A Dobó István Vármúzeum textilrestaurátora, Szabó Csabáné amikor leemelte a kokárda tároló dobozának üvegfedelét, és kivette a műtárgyat, meglepő felfedezést tett. A kokárdát egy kör alakú papírlapra varrták föl, melynek hátoldalán igen halvány, olvashatatlan kézírás látható.
Virágkosár a kokárda alatt / Szabó Csabáné fotója
Alatta egy nagyon apró, miniatűr virágkosár volt, ami színes, finom papírból készült, szabad szemmel szinte kivehetetlen virágokkal: ibolyákkal, rózsákkal.
Rózsa a virágkosárból / Szabó Csabáné fotója
A mikroszkópos vizsgálat során az is kiderült, hogy a kosárnak sodrott, fémszálas füle van.
Ibolyák a virágkosárból / Szabó Csabáné fotója
Elképzelhető, hogy a virágkosár egy korabeli báli táncrendet díszített és ezt is, a kokárdával együtt, személyes emlékként őrizték. Vajon milyen romantikus történet fűződhetett ezekhez a tárgyakhoz, hogy korábbi tulajdonosa ilyen gondosan vigyázott rá?
Borítókép: Az egri Dobó István Vármúzeum 1848-as kokárdája, Történeti tárgyi gyűjtemény / Szinok Gábor fotója
Források: Egri Dobó István Vármúzeum
