Madeirára immár közvetlen járattal is el lehet jutni, így az örök tavasz szigetére egyre több magyar jut el. Nekik jó tudni, hogy ha rossz helyre tévednek, januártól 500 eurót kell fizetniük.
Madeirára télen érdemes menni. Amikor itthon pusztítanak a mínuszok, ott akkor is – mint egész évben – minden virágzik, kellemes az idő, és sétára hívogat a kellemes idő. A sziget ugyan lakatlan volt, de úgy tűnik már régóta hívogatta a felfedezőket. Járhattak erre rómaiak, vikingek, arabok, de még szökött brit szerelmesek is, mire végül 1420-ban az első portugál telepesek megérkeztek. A sziget – illetve szigetcsoport, mert két kisebb sziget csatlakozik hozzá – most már több, mint 200 ezer embernek ad otthont, felük lakik a fővárosban Funchalban.
A belváros teli van a portugál gyarmati építészet csodáival
A sziget az Atlanti-óceán közepén fekszik. Alatta csúszik egymásra az amerikai és az afrikai lemez, ami jelentős vulkáni aktivitást okoz. A sziget tulajdonképpen egy nagy vulkáni kúp, akárcsak a többi hasonló kisebb nagyobb sziget az Azori-szigetektől egészen a Tristan-szigetig. Legmagasabb pontja a Pico Ruivo több, mint 1800 méterrel magasodik a tenger fölé – ami egy másfél Budapestnyi szigeten jól jelzi, hogy alig van olyan utca, amelyik ne lenne nagyon meredek.
Funchal, ahol alig vannak vízszintes utcák.
Mint minden hasonló szigeten, itt is sokféle mikroklíma él együtt: a sziget északi része sokkal csapadékosabb, mint a déli, ahol viszont a települések nagy része található. A csapadékos, hűvös, de mégiscsak szubtrópusi klíma jellegzetes növénytakarója az úgynevezett babérerdő – egy igazi dús elvarázsolt erdő hangulatú rengeteg. Mára egy része világörökségi helyszín.
A varázserdő
A csapadékmennyiségben mutatkozó különbséget egyensúlyozzák ki immár vagy fél évezrede az úgynevezett levadák, azaz a meredek hegyoldalba vágott csatornarendszerek, amelyek a friss esővizet vezetik el a csapadékos északi részről a déli városokba. A csatornákat alagutak és viaduktok egészítik ki, amelyeket a nehéz felszíni viszonyok miatt gyakran rabokkal építtettek. A kis szigeten mára 2100 kilométer hosszú levada-hálózat van, amely egy részét már elektromos áram termelésére is felhasználják.
Egy levada bejárata
Sok levada emellett ma már leginkább turistalátványosság. Végig lehet sétálni mellettük a sziget legszebb pontjain. Eddig mindezt ingyen lehetett megtenni, 2025 januárjától viszont már bizonyos túraútvonalak meglátogatásáért minden 12 év feletti látogatónak 3 eurót kell fizetnie. A pénz az erdészeti hivatal számlájára folyik be, és azt ígérik, hogy teljes egészében a sétautak fenntartására fogják fordítani. A sziget önkormányzata szerint fontos lépés ez afelé, hogy a látogatók felelősségteljesebben és aktívabban vegyenek részt a természet megőrzésében. Másrészről kamerákat szerelnek fel a bejáratokhoz, és ellenőrzik majd, hogy csak azok lépjenek be, akik megváltották a jegyüket a levada látogatásra. Aki anélkül kezd el ott sétálgatni, hogy jegyet váltott volna, azt 500 euróra büntethetik. Egyes útvonalak – kísérleti jelleggel – már november elejétől fizetősek, de 2025. január 1-től minden számozott, jelzett turistaút fizetőssé válik.
Az ilyen útjelzésekre figyeljünk
A jegyeket nem lehet a helyszínen megváltani, csak előzetesen, a cég honlapján vagy a mobilalkalmazásában. A költségek itt nem is érnek véget – a túraútvonalak bejáratánál kialakított parkolókért óránként a helytől függően 2-4 eurót kell fizetni, amit azonban napi 10-20 euróban maximáltak. Ezek gyakorlatilag kötelező költségnek számítanak – a sziget ugyan kicsi, de a kedvelt turistalátványosságok nemigen érhetők el tömegközlekedéssel, így az utazók nagy része kocsit bérel.
