„Nézd azt a világot, amiben most élsz, és azt a világot, ahonnan jöttél. Nem lehet összehasonlítani” – mondja magának a dokumentumfilm egyik rendezője Párizsban, akinek menekülnie kellett, miután a tálibok elfoglalták Kabult 2021-ben. Najiba Noori filmje nem menekülttörténetnek indult: édesanyjáról akart forgatni, megörökíteni, ahogy megvalósítja az álmait. Nem rajtuk múlt, hogy a „Hawa asszony és talibán” fókusza idővel máshova került. Filmajánló.
Kabul, 2019. A fiatal nők egyetemre járhatnak, karriert építhetnek, és akár fejkendő nélkül is megjelenhetnek. Najiba Noori is egy közülük. Az 1995-ben született rendező már 15 évesen önkéntesként dolgozott a médiában. Önálló élete, újságíró munkája, egzisztenciája volt. Olyan életet élhetett, amilyenről az édesanyja, Hawa, nem is gondolhatott fiatalabb korában. Neki ugyanis nem volt választása.
Őt 13 évesen férjhez adták egy 30 évvel idősebb férfihoz, aki mára demenciával küzd, Hawa ápolja, fürdeti. Az 52 éves asszony egy nap úgy dönt, megtanul írni, olvasni és saját vállalkozást indít. Noori ezt az utat szerette volna bemutatni: ahogy az anyja egyre önállóbb lesz.
Édesanyja kitalálja, hogy kézzel hímzett női ruhákkal kereskedik. Felkeresi azokat a nőket, akikkel közösen dolgozna és megegyezik velük. Egyre jobban törődik magával, szinte felragyog a tanulás és az üzlet szervezése közben. Négy fia és két lánya mindenben támogatják, ha kell ők maradnak otthon ápolni az otthon fekvő apjukat, hogy Hawa végre kibontakozhasson. Egyre több terve van: 14 éves lányunokáját is taníttatni szeretné.
Noori személyes képsorai magával ragadóak, főleg az a nyitottság és bizalom, ami az anya-lánya között érezhető. Apró pillanatok ezek, mégis sokatmondóak. Például, ahogy megkérdezi az anyjától, hogy volt-e valaha szerelemes. És Hawa őszintén elmeséli, hogyan szökött meg majdnem férje unokatestvérével, aki jó volt hozzá, aki odafigyelt rá. De nem tette, mert két kicsi gyerekére gondolt és maradt.
A Noori család már valóban másképp él, mint felmenőik. Najiba továbbtanult, nővére ugyan férjhez ment, de elvált és új családot alapított. Afganisztánban már ez a lépés is bátornak és korábban elképzelhetetlennek számított. Egy komoly döntéshelyzetben pedig kiderül, hogy új férjével egyenrangú párt alkotnak.
Kabul, 2021. Az amerikai hadsereg – csaknem két évtized után – kivonul Afganisztánból, és visszatér a rettegett talibán. Hawa és családja abban bíznak, hogy ezek a tálibok már nem ugyanazok. Tévednek. A régi világrend végigsöpör az országon.
Lehet vitázni azon, vajon mennyire volt helyes az amerikai jelenlét a „birodalmak temetőjének” is nevezett Afganisztánban, az azonban a filmből is kiderül, hogy ez alatt az idő alatt az ország jelentős, mérhető fejlődésen ment keresztül. Egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy olyan lehetőségei voltak, amelyekről szüleik nem is álmodhattak. Azonban a nagyívű fejlesztések, az iskolázottság javulása, a nők közéleti és tudományos szerepének hangsúlyosabbá válása, a modernizálódó életforma leginkább Kabulban, illetve a nagyobb városokban volt jellemző. A vidék nehezebben mozdult, ott maradt a szegénység és gyakran dúlt háború.
A filmet Najiba bátyja, Rasul forgatja tovább, miután húga Párizsba menekül – több ezer afgánhoz hasonlóan – a tálibok elől. A Noori család úgy gondolja, Afganisztán az eltelt évtizedekben sokat fejlődött, a nőket már nem lehet visszazárni a házakba. De hiába tüntetnek a diáklányok a tanulás jogáért.
Alig több, mint 85 percre egy távoli család körébe kerülünk, a film természetes sodrása miatt nem is mindig értjük meg egyből a rokoni kapcsolatokat. Velük követjük a híreket a tv-ben, s az arcokról könnyen leolvassuk, mit is jelent számukra minden bejelentés, vagy a Toyota Pickupokon száguldozó szakállas-fegyveres férfiak látványa.
„Az Egyesült Államok önzően cselekedett. A mi nevünkben döntött az afgán nép sorsáról:” – mondja Najiba, miután hallották a bejelentést a kivonulásról.
Hawa-ék sokáig úgy vélik, ahogy eddig is legyőztek minden nehézséget, ezután is megoldják. De vajon tudnak-e élni a megváltozott körülmények között? Az ország szigorú, vallási alapú diktatúrában van. Mi lesz azokkal, akik az elmúlt 20 évben már a modern világ adta lehetőségekkel éltek és kinyílt előttük egy teljesen új világ? Sikerül-e saját maguknak alakítani a sorsukat a tálibok alatt?
Hawa asszony és a talibán – 2025.
Vetítés: Budapest, Mammut II. 2026. január 30.
Képek: BIDF
