Írta: Váradi Vivien Eszter
Nem csak farsangkor vagy Halloweenkor lehet beöltözni. Múzeumokban, várakban a mindennapokban is gyakran találkozni beöltözős történelmi újrajátszókkal. Ám, mint ahogy olvashatják a következőkben, vannak akik sportot űznek a műfajból – egy különleges eseményen jártunk: Beszámoló az idei Buhurt Világbajnokságról, amit Visegrádon rendeztek meg 2025. július 17. és 20. között – nem is akármilyen magyar eredménnyel.
Érdemes lejjebb görgetni, ugyanis a fotók mellett egy videót is láthatnak az eseményről.
Nyertem egy jegyet a Buhurt-ra! – újságolta nagy lelkesen párom. Én pedig boci szemekkel néztem rá, ugyanis teljesen idegen volt számomra ez a szó. Gondoltam, hogy ha lehetett rá jegyet nyerni, akkor biztosan ismernem kéne. Vagy csak félrehallottam?
Hogy mire? – kérdeztem. Buhurtra! – jött a válasz.
Akkor tényleg jól értettem. Elgondolkoztam. A betűk összetételéből egyből valami brutális dologra asszociáltam. Kiderült, ezzel nem is álltam annyira messze a valóságtól.
És mi az a Buhurt? Miként lehetett rá jegyet nyerni? – érdeklődtem tovább. A párom elmondta, hogy a Vén F@Szok Gamer Egyesület facebook-os csoportjában indult egy nyereményjátékon, amit a Magyar Buhurt Szövetséggel hirdettek meg, és a végén őt is kisorsolták.
Ez szuper! – válaszoltam lelkesen. – De mi az a Buhurt?
Az egy olyan sportág, amiben páncélba öltözött férfiak és nők, csoportosan vagy egyénileg küzdenek meg egymással, bizonyos játékszabályok mentén – magyarázta a párom. A sport nem magyar eredetű, de mi is képviseltetjük magunkat és a megmérettetés mára világversennyé nőtte ki magát. A Buhurt International idén Visegrádon rendezte meg a világbajnokságát. Egy fotósnak lesznek ott érdekes pillanatok – tette hozzá, ezzel pedig meg is vett kilóra. Így jutottam el a fényképezőgépemmel június 21-én vasárnap, a Buhurt Világbajnokság utolsó versenynapjára.
Mi az a buhurt?
A buhurt eredete a középkori Európáig nyúlik vissza, elsősorban lovagi tornákon és harci cselekményeken volt népszerű. Ezek a harci játékok és küzdelmek nemcsak a hadviselés gyakorlására szolgáltak, hanem a közönség szórakoztatására is. A harcosok rendszerint páncélozottak voltak és fegyverekkel felszerelkezve mérkőztek meg egymással.
Az elmúlt évtizedekben a buhurt ismét népszerűvé vált, és modern formájában a középkori harci technikák rekonstrukciójaként terjedt el, mint küzdősport.
A buhurt tehát egy modern, sportos újraértelmezése a középkori páncélos csaták hangulatának. Komoly történelmi kutatásokon alapuló felszereléseket használnak, de a harcok lebonyolítása, célja és szabályai már egyértelműen 21. századiak.
Forrás: BME Műhely, Wikipédia
Amint közeledtünk a Visegrádi Királyi Palotához, a Fő utcát már ellepték a járdára kiterített vértek, páncéldarabok, izzadságtól nyirkos védőöltözetek, amelyek a napon száradtak. A palota előtti park, ahogy tele volt sátrakkal, különböző nemzetek autentikus lobogóival, már a középkori hangulat szelét hozta magával.
Sátrak a Visegrádi Királyi Palota előtti parkban
A párom a korábbi napokon is kinn volt és mesélte, hogy kaptak esőt, hideget-meleget az időjárás szeszélye miatt. Ez sem a páncélosokat, sem a nézőket nem kímélte. A felverődő por és meleg miatt nem egyszer kellett fellocsolni a küzdőteret. De a viadalok és a szurkolók hevét sem az eső, sem a tömlős víz nem hűtötte le.
Amikor megérkeztünk, épp technikai szünet volt a viadalon a meleg miatt.
Visegrádi Királyi Palota
A karszalaggal nem csak az eseményt, hanem a királyi palotát is meg lehetett tekinteni. Itt derült ki a számomra, hogy amikor az épület a fénykorát élte, a 14-15. században, ugyanazon a helyen tartották a lovagi tornákat, ahol most a Buhurt mérkőzések is zajlottak.
Autentikus volt tehát a helyválasztás az eseményhez. Régi korok szelleme elevenedett meg eme ódon falak között. Furcsábbnál furcsább öltözékű embereket is láttunk séta közben, akik korhű ruházataikkal életet vittek a kiállítások és tárgyi emlékek közé. (Mintha maguk is szemléltették volna, milyen színes lehetett az élet a virágzó középkorban.) Ezt a hangulatot érezhették a világbajnokságra érkező külföldi résztvevők is. Mint például az amerikai csapat, akik a kápolna romjainál eskették fel teljes jogú harcosokká az ifjú apródjaikat.
Ki nem találnák: az amerikai csapat, esketés közben
A palotából, felülről jól rá lehetett látni a verseny helyszínére. Gyülekeztek az emberek a lelátókon. Közben szólt a modern tánczene, amire a Marsallok – a játék bírói – sárga öltözékükben (tabardban) vidáman táncoltak, csak úgy a maguk szórakozására. Ezzel üdítő színfoltjai voltak az éppen üres küzdőtereknek. Ők voltak azok, akik figyeltek a csata közben a résztvevők lovagias harcmodorára, testi épségére és az esetleges szabálytalanságokra.
A Föld minden tájáról érkeztek hazánkba a versenyzők, kísérőik és szurkolóik. Főként Európa számos országa, de Ausztrália, Izrael, USA, Mexikó és Kína is képviseltette magát a 26 országot felölelő rangadón. A 900 résztvevőre 570 mérkőzés várt.
Balra: egy kovács. Jobbra: hűsítő a nagy melegben
A játékosok mellett a támogató személyek is fontos tagjait képezték a csapatoknak. A zászló- és fegyverhordózók mellett kovácsok is voltak, akik a páncélok sérüléseit egyszemélyes szakszervizként javították: nyakba akasztható kovács üllővel, drótokkal, szerszámokkal felszerelve rohantak oda, ahol épp elkélt a segítség.
A világbajnokság 4 napja alatt különböző versenyszámokban mérhették össze erejüket, tudásukat és bátorságukat a küzdő felek. Legyen az egyéni, 1 az 1 ellen, vagy csapatos 5-5, 12-12 vagy 30-30 formáció. Férfiak és nők egyaránt. Igen, a hölgyek is képviseltették magukat szép számmal.
Csoportos összecsapás
Voltak olyan országok, amik nem tudtak 30 fővel a pályára lépni. Ezeket a csapatokat a többi nemzet fiai vagy lányai segítették ki, hogy az adott versenyszám alatt közösen harcoljanak a győzelemért.
Fontos a hidratálás, különösen páncélzatban
A küzdelmek megkezdése előtt a Marsallok mindenki ruházatát, fegyverzetét egyesével ellenőrizték. Megfelelően vannak-e rögzítve a védőfelszerelések, főleg a sisakok. A szigorú előírásokat a résztvevők biztonsága érdekében hozták meg. Mert hiába életlen fegyverekkel csapkodják egymást a játékosok, azért így is akadnak kisebb-nagyobb sérülések, de a mentősök azonnal és szakszerűen segítségére siettek, amikor kellett.
Egy az egy ellen: egy nemhivatalos összecsapásban Soós Barnabás (balra) kihívta egy versenytársát, hogy a szünetben szórakoztassák a nézőközönséget. Végül a magyar versenyző határozottan földre küldte ellenfelét. Soós örömujjongott egy kört, majd visszarohant földön lévő társához, segített neki felkelni, majd megölelték egymást.
Amint a Fő Marsall jelt adott a küzdelem megkezdésére, nekiindult a két csapat, hogy megmutassák, ki az erősebb, leleményesebb. Azt tudni kell, hogy a nehéz páncélok és fegyverek csörgése miatt a sisakokban nem lehet érzékelni, hogy mi történik a kis látómezőn túl. Ha valaki megállt, mert épp nem akadt ellenfele, akkor egy ravaszabb harcos lendületből hátulról vagy oldalról ledönthette a lábáról, mint egy tekebábut, így kiejtve őt a játékból. Sokszor egy-egy versenyző beszorult a küzdőtér sarkába és addig ütötték őt az ellenfelek, míg végül összeesett és feladta.
A Marsallok, pedig mindig résen voltak. Figyeltek minden szabálytalanságot és veszélyes helyzetet. Ha ilyet láttak, azonnal megállították az összes harcost, úgy hogy sárga zászlócskákat lobogtattak előttük, ugyanis a csatazajban hiába kiabáltak volna.
Csapatok összecsapása: az előtérben egy Marsall a sárga zászlóval, miközben mögötte Soós Barnabás, az egyik magyar csapattag örömében a földre veti magát, mert bár még nincs hivatalosan vége a számnak, de már tudni lehet, hogy nyert a magyar fél
A résztvevők hihetetlen sport szeretettel és barátsággal köszönték meg ellenfeleiknek az összecsapást, váll- vagy fejveregetésekkel, ölelésekkel. A közönség nagyon buzdító és lelkes volt, nem csak a magyaroknak drukkoltak hangosan, hanem más nemzeteknek is. Főleg, amikor a játékosok buzdították erre a nézőket. Megvolt a közvetlen, családias hangulat.
Sárközi György és Tarr György voltak a kommentátorok, akik összesen közel 60 órát dolgoztak végig a négy nap alatt. Sárközi Györgyöt hallottam vasárnap, aki igazi szakértelemmel közvetítette az eseményeket. Kevés információ állt a rendelkezésére, de mégis bravúrosan teljesített. Nem hiába, hiszen kapitányhelyettes volt a Magyar Buhurt Szövetségnél (Hungarian Buhurt Federation), illetve mindemellett még civilben ceremóniamester is. Sárközi magyarul és angolul is közvetített, humorral fűszerezve a látottakat.
A nap során nagyon új és érdekes élményben volt részem és sikerült különleges pillanatokat is lencsevégre kapnom!
Videó a versenyről (a bordó felsőben a fehér kettőst kereszttel a magyarok láthatók):
Sportverseny lévén az élményeken túl nem kevésbé fontosak az elért eredmények: a magyarok 12-12-ben a legjobb 6 közé küzdötték magukat. Egyéniben Soós Barnabás a legjobb 8 közé jutott outrance light weight (könnyűsúlyú egyéni küzdelem) kategóriában. Ujvári Ádám hosszúkard kategóriában jutott a legjobb 8 közé. Bányai Ádám pedig bronzérmes lett „kard és buckler” (ökölpajzs) kategóriában, ezzel megszerezve Magyarország első világbajnoki érmét a sportágban.
Borítókép: Buhurt Világbajnokság, Visegrád, 2025. június 20. Fotó: Váradi Vivien Eszter
Frissítés: a bronzérmes versenyző nevét és a magyar eredményeket pontosítottuk.
