Az emlős állatok többségének van farka, az embernek azonban nincs. De milyen jó lenne, ha lenne. Mire is?
A legtöbb gerinces állatnak van farka – és használja is. Például egyensúlyozásra. Ha valaki látott már macskát járni – ugrani, akkor tudja miről beszélünk. (Olyan embert pedig nem nagyon tudunk elképzelni, aki ne látott volna macskát …) Az ember azonban az evolúció során elvesztette a farkát. Csökevénye még mindig megvan – egyeseknél az átlagnál nagyobb is. Életünket már így rendeztük be – a legtöbb székre például aligha lehetne leülni egy méretes farokkal. De mi van, ha az evolúció tévedett? Ha mégis lenne haszna egy faroknak ott, ahol más emlősöknek is van? Ez a kérdés merült fel a japán Keio Egyetem kutatóiban, és válaszul kifejlesztettek egy robotfarkat, amelyet az emberek viselhetnek az egyensúly javítása érdekében „A legtöbb gerinces állatnál a farok fontos szerepet játszik a testben, különböző funkciókat lát el a mozgékonyság növelése érdekében” – olvasható a projektet bemutató közleményben. „Ebben a munkában, az „arque” projektben egy mesterséges, biomimetikus ihletésű antropomorf farkat javaslunk, amely lehetővé teszi a test lendületének megváltoztatását segítő és haptikus visszacsatolási alkalmazásokhoz.”A kutatók számos álati farkat megvizsgáltak, de végül a tengeri csikóhal farkát vették alapul mivel annak szerkezete méretéhez képest nagy erőknek képes ellenállni. Az állatok végtagjai általában kerekek, de a tengeri csikóhal farka négyzetes keresztmetszetű, és minden csigolyáját négy, egymásba illeszkedő L alakú lemez veszi körül. Az „arque” névre keresztelt eszközötletet az inspirálta, ahogyan az állatok passzívan használják a saját farkukat a mozgékonyság javítása érdekében, súlypontjuk áthelyezésével.Az Arque egymásba illeszkedő műanyag csigolyákból áll, amelyek rugós szerkezet segítségével kezelik a nyíró és tangenciális erőket. Minden csigolyaízület egy központi lemezből áll, amelyet négy további védőlemez vesz körül, és a lemezeket rugalmas zsinórok kötik össze. A moduláris felépítésnek köszönhetően további szegmensek adhatók hozzá vagy távolíthatóak el, így a szerkezet a viselő fizikai adottságainak megfelelően nehezebbé vagy könnyebbé tehető.A farok belső szerkezete négy pneumatikus műizmot tartalmaz, amelyek sűrített levegő segítségével nyolc irányba fejtenek erőt, az aktivált izmok függvényében. A farok a felhasználó derekára van rögzítve, aki egy hordható testkövető eszközt visel, amely meghatározza a felhasználó hozzávetőleges súlypontját, majd ennek alapján a farok mozgásba lendül és korrekciós ellensúlyként beállítja magát. A kutatók szerint igen hasznos, ha valaki fut, vagy nagyobb súlyt akar emelni.
