Angliában járva az ember igazán jókat eheti – feltéve, ha végigjárja az indiai, pakisztáni, görög, arab és karibi éttermeket. Az angol konyha ugyanis – a közvélekedés szerint – rémes. Ezen most konzervatív képviselők változtatnának. Mármint a vélekedésen és nem a konyhán.
Kampányt indítottak annak érdekében, hogy Nagy-Britannia egyik hagyományos (és legkevésbé vonzónak tűnő) ételét, a pitét krumplipürével védetté nyilvánítsák. Azok számára, akik még nem részesültek abban az örömben, hogy ilyet fogyasszanak, ez tulajdonképpen nem nagy durranás – egy átlagos marhahúsos pite, némi minden különlegesebb fűszert nélkülöző krumplipüré, megöntözve vastagon szürkészöld petrezselyemszósszal.
Ha túl tudunk lépni a kicsit bizarr megjelenésen, az étel valójában nagyon finom. A londoni dokkokból származó és „Cockney-klasszikusnak” számító ételhez hagyományosan kocsonyás angolnát is adnak – mivel az angolna egyike volt azon kevés halfajtáknak, amelyek túlélhették a viktoriánus időkben erősen szennyezett londoni folyókat. Richard Holden volt konzervatív miniszter és a termelők a Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékügyi Minisztériumhoz (DEFRA) fordultak, hogy ezt a finomságot hagyományos különlegességgé nyilvánítsák, ez körülbelül azt jelenti, mintha nálunk a hungarikumok közé kerülne.
Holden, aki jelenleg Basildon és Billericay képviselője, 40 parlamenti képviselőnek írt levelet, hogy megpróbáljon támogatást szerezni törekvésének. A minisztérium ugyanis bekérette a receptet, amelyet a termelőknek követniük kell ahhoz, hogy a jövőben használhassák a nevet. Azt mondták, sajátos recept nélkül nem megy a dolog. Holden szerint ugyanakkor ez nem olyan egyszerű: „A pite, a püré és a szósz frissen készülnek autentikus családi receptek alapján, amelyek generációkon át öröklődnek, mint az értékes családi titkok.” Az olaszokkal és franciákkal példálózott, akik bezzeg büszkék a saját kulináris hagyományaikra, pedig hol vannak azok a krumplirühéhez képest. Azzal érvelt, hogy Franciaországban 800 élelmiszer rendelkezik védett státusszal, Olaszországban hasonló a számuk, az Egyesült Királyságban pedig messze lemaradva kevesebb mint száz. Ilyen a Bramley almás pite, a Melton Mowbray sertéspástétom és a cornwalli pástétomok.
