Az utóbbi időkben azon szoktunk tréfálkozni, hogy az ember arról ismerszik meg, hogy nagy biztonsággal meg tudja mondani valamiről, hogy tűzcsap-e vagy sem. Ennél persze bonyolultabb a dolog. Tudósok most egy érdekes válasszal álltak elő.
Manapság az emberi intelligenciát leginkább a mesterséges intelligenciával állítjuk szembe – próbáljuk kiszűrni azokat a szellemi termékeket, amelyeket már nem is hús-vér ember, hanem a ChatGPT vagy valami más hasonló alkalmazás készített. De legalább ilyen fontos az emberi intelligencia megértéséhez, hogy meghúzzuk a másik – mondjuk úgy alsó – határt is. Megértsük, hogy mi az, ami kiemel minket az állatok közül. Mert sokan azt mondják, hogy a különbség nem is minőségi, hanem csak mennyiségi – az állatok egy 1-3-5 éves gyermek szellemi képességeivel rendelkeznek, fajtól függően persze. Ezt legtöbbször az állatvédők hozzák fel érvként, amikor az állatokkal való emberibb bánásmódot követelik. De tényleg így van ez? A főemlősök éppen olyanok, mint mi, csak butábbak. Amerikai kutatók szerint van egy jelentős különbség.
Az ugyan egyértelmű, hogy beszélni nem tudnak megtanulni a főemlősök sem, de az 1960-as évek óta a tudósok hihetetlen fejlődést értek el a majmok jelnyelvre tanításában. A gorillák, csimpánzok és bonobók több száz jelet tanultak meg, hogy kifejezzék szükségleteiket, érzelmeiket, sőt még absztrakt gondolatokat is. Olyan szavakat tudnak jelelni, mint „szeretlek”, »bocsánat« és „játszani”. Jeleiket összekapcsolva események leírására vagy vágyak kifejezésére is képesek. Híres esetek, mint például Koko, a gorilla és Sarah, a csimpánz, akiket David és Ann James Premack kutatók tanulmányoztak, kimutatták, hogy a majmok képesek feldolgozni bonyolult utasításokat és döntéseket hozni. Még a feltételességet is képesek megérteni, kiemelkedő egyedeik képesek voltak a „ha” használatára – sőt a különböző jelek összekapcsolásával új „szavakat” is képesek voltak alkotni.
De több évtizedes kutatások után egy zavarba ejtő részlet továbbra is rejtély marad: a majmok még soha nem tettek fel egyetlen kérdést sem. Ez a hiányosság nem a szókincs vagy a megértés hiányának tudható be. Valójában a majmok megértik és válaszolnak az emberek kérdéseire. Mégis, egyszer sem kérdeztek „mit”, »miért« vagy „hol”. Soha nem kezdeményeztek kérdést – még olyan dolgokról sem, amelyeket nem tudtak vagy nem értettek. Ezzel szemben az emberi gyermekek még mielőtt teljes mondatokat tudnának mondani, már kérdéseket tesznek fel. Kétéves korukra gondozóikat kérdésekkel bombázzák, amelyek kíváncsiságukat, csodálkozásukat és felfedező kedvüket tükrözik. Ez az ösztön úgy tűnik, mélyen beágyazódott az emberi kognitív képességekbe. A kérdések nem csupán a tanulás eszközei. A tudatosság és a képzelőerő jelzői.
Akkor miért nem kérdeznek a majmok? Egyes kutatók úgy vélik, hogy a kérdések feltevésének képessége egy mélyebb szintű önismeretet és elméletalkotási képességet tükröz – azt a képességet, hogy megértsük, mások más tudással vagy nézőponttal rendelkeznek. Ez összefüggésben lehet az ember történetmesélési, absztrakt gondolkodási és értelmet kereső hajlamával is.
Bár a majmok hihetetlen intelligenciáról és érzelmi mélységről tesznek tanúbizonyságot, a kérdések feltevésének képtelensége egy finom, de mély szakadékra utal. Emlékeztet bennünket arra, hogy a nyelv több, mint szavak és nyelvtani szabályok. A kíváncsiságról is szól – és a többet akarás vágyáról. És – úgy tűnik – itt a választóvonal emberi és nem emberi intelligencia közt.
