Szerencsére magyar nyelvű színházból nincs hiány hazánkban, legyen akár profi, akár félprofi vagy amatőr. Magazinunkban rendszeresen olvashatnak színházi előadásokról, színészekről. Ezúttal az ELTE TÓK-ról indult Proscenion Színtársulattal foglalkozunk, amely márciusban mutatta be ötvenedjére Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot című zenés darabját (bábok helyett élőszereplőkkel). A rendezővel, a társulat egyik oszlopos tagjával, Váradi Viviennel beszélgetett a Tiéd a Világ.
Rengeteg mindennel foglalkozol az ékszerkészítésen át a fotózáson keresztül a honlapkészítésig. Hogy kerültél bele egy színtársulatba?
2013-ban a Proscenion Színtársulat – ami akkor még Proscenion Drámaszínpad néven az ELTE Tanító- és Óvóképző Karon működött – kirakott egy felhívást, hogy keresnek több pozícióra is embert. Hiány volt – ahogy mindig is hiány van – díszletesből, ezen kívül honlapdizájnert és szereplőket is kerestek az akkor futó Ágacska című előadásba. Engem felvettek díszletesnek és dizájnernek – a jelenlegi honlap grafikai elemeit én csináltam. Aztán ha már ott voltam, megkértek, hogy álljak már be az Ágacskába, mondjam el a szöveget meg énekeljek. Itt megtetszettem nekik és én lettem a darabban a Pösze Egér. Volt már korábbról néhány szereplésem, így ez a lépés nem volt meglepetésszerű.
A társulat egy korábbi csoportképen
Bár senki sem a társulatból keresi meg a kenyerét, de vannak köztetek profi színészek is.
Igen, amikor én bekerültem, már akkor is volt néhány olyan tag, aki egyébként is színészként dolgozott.
Hogyan kell elképzelni a társulati tagságot? Most már csak beugró vagy. De korábban mennyi elfoglaltságot jelentett neked?
Amikor én csatlakoztam, a társulat tagjainak többsége egyetemista volt, akiknek persze volt egyéb elfoglaltságuk, úgyhogy átlagosan heti egyszer tudtunk összejönni próbálni. Amikor már nagyon szorított az idő egy bemutató előtt, akkor beiktattunk plusz próbákat. A fellépések akkoriban még részben az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar (ELTE TÓK) színpadán folytak. Viszont a fő profilunk az volt, hogy mozgó színházként iskolákban, óvodákban mutattuk be a darabjainkat.
Laki Mónika (Szeréna mama), Kati Gábor (Albin papa) és Vámosi Ákos (Márton papa) az 50. előadáson. Fotó: Iván József
Hogy merült fel benned, hogy megrendezd a társulatban a Minden egér szereti a sajtot című darabot?
Már akkor elkezdtem ezen gondolkozni, amikor bekerültem a társulatba. Hogy milyen jó lenne megcsinálni ezt a művet, ami gyerekkori kedvencem volt. Mindig hallgattam mesekazettán. Több tagunknak felvetettem az ötletet, és mondták, hogy igen, ez jó ötlet, próbáljam meg. Végül egy évembe telt, míg Kati Gábornak, a társulatvezetőnek fel tudtam vázolni, hogy miért is lenne jó előadnunk ezt a darabot. Hogy ez arról szól, hogy a hasonlóságot keressük egymásban, emellett kicsit Rómeó és Júlia jellege is van a történetnek. Meg még azzal érveltem, hogy mindeközben ez a mai korban is megállja a helyét. Ezen kívül nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is vannak benne értékes gondolatok és számukra is szórakoztató. Én szerettem volna rendezni, végül ketten, Stampfel Krisztina „Statával” rendeztük meg a darabot. Aztán mióta mindketten távolabb költöztünk Budapesttől, immár öt éve, Gábor vállalja a fellépések szervezését. Meg koordinálja azt is, ha új színésznek kell becsatlakoznia a darabba.
Minden egér szereti a sajtot
A zenés bábfilm 1981-ben készült a Magyar Televízió megrendelésére. A forgatókönyvet és a rendezést Urbán Gyula jegyzi, a film zenéjét Gulyás László szerezte. Műfaját tekintve zenés kalandmese, amelyet elsőként 1981. december 24-én sugárzott a magyar televízió.
A történet alapját William Shakespeare klasszikusa, a Rómeó és Júlia ihlette. Urbán Gyula egy olyan világot teremtett, ahol a szürke és fehér egerek között mély ellentét húzódik – ám egy vegyes színű egérpár szerelme áthidalja ezt a szakadékot. A történet egyszerre humoros és tanulságos: minden egér szereti a sajtot, és minden egér retteg a macskától – ez a közös élmény képes megbékíteni még a legnagyobb ellentéteket is. Ami mégis a történet legnagyobb és örökérvényű tanulsága, hogy rámutat arra, hogy valójában mind emberek, azaz egerek vagyunk és hogy ne azt nézzük, hogy miben különbözünk, hanem hogy miben hasonlítunk. Ez a mese főként az elfogadás fontosságát és egyszerűségét mutatja be kicsiknek és nagyoknak egyszerre.
A film egyik legemlékezetesebb karaktere Zakariás, a vándormuzsikus, aki narrátorként vezeti végig a nézőt a történeten. Hangját Darvas Iván kölcsönözte, különleges hangulatot adva ezzel a mesének.
Hogyan emlékszel vissza arra, amikor elkezdtétek összerakni a Minden egér szereti a sajtot előadását?
Az eleje picit nehézkes volt. Voltak benne kellemetlenségek is, merthogy voltak olyan színészek, akik túl lazára vették a dolgokat, és nem tanulták meg a szöveget. Állandóan kezükben volt a szövegkönyv. Úgy meg nehéz őket rendezni. Volt, akit emiatt el is tanácsoltam vagy magától lépett ki, mert nem ment a közös munka. Emellett a díszlet is nagyon nehezen készült el. Aki az elején a fehér egér papát, Albint játszotta, eredetileg grafikus. Ő készítette el a három textilhátteret meg a kétoldalt látható paravánokat. 2015. novemberében volt a darab bemutatója és az októberi próbáknál még mindig csak vázlatok voltak meg a díszlethez. De például a sárga színű anyagokat én festettem be, emlékszem, nagy fazekakban. Később ezekre még közösen sajtlyukakat rajzoltunk.
Kati Gábor (Albin papa), Vámosi Ákos (Márton papa), Erdei Lilla (Lidi mama) és Pápai Dávid (Soma) az 50. előadáson. Fotó: Iván József
Hogyan kaptatok engedélyt az előadáshoz a szerzőtől, Urbán Gyulától?
Személyesen kértünk tőle engedélyt, és korlátlan, időhatár nélküli játszási engedélyt kaptunk tőle. Ezzel nagyon szerencsések voltunk, mert például a mostani új mesedarabunk, A Félőlény elképesztő és bonyolult jogi kihívások elé állított minket, bár mostanra már ez is gördülékenyen halad.
Viszont szándékosan támasztottunk magunk elé kihívást azzal, hogy új, saját dalokat hozzunk létre. Ezt a kreatív alkotói akadályt is sikerrel vettük. A társulatvezetőnk felkérte egy zeneszerző, zongorista barátját, hogy legyen az új dalok megalkotója – így lett Hajdu Gergely a zeneszerzőnk -, a dalszövegek megírásában a társulat négy tagja: Bender Máté, Kati Gábor, Szabó Rózsa, Berzeviczy Attila vettek részt. Eleinte Elekes Gábor zongorista élőben is kísért minket zongorán az előadásokon, ő lett a mi “Zenegerünk”. Úgyhogy, bár én szeretem a mű eredeti zenéit is, de a mi dalainkat is. Szerintem nagyon jól sikerültek. Például a főcímdal, amiben az szól, hogy „csak a sajt, csak a sajt, csak a sajtot szeretem”, az minden előadásunk után megtapad a gyerekekben és úgy mennek ki a teremből, hogy azt éneklik.
A premierre egyébként meghívtuk Urbán Gyulát, akitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy az új zenei betétek is nagyon remekül illeszkednek az előadáshoz. Ezen kívül Gyula a bemutató után másfél órán keresztül mesélt arról, hogyan mintázta a mű karaktereit az életében körülötte lévő emberekről. Kritikát is kaptunk tőle, amikkel én is egyetértettem és amik fontosak voltak, mert be tudtuk építeni az előadásba. Sajnos Urbán Gyula nagyjából két héttel az 50. előadásunk után hunyt el. Mi viszont az előadást játsszuk tovább és minden egyes percét szeretnénk egy kicsit az ő emlékének is ajánlani!
Ezek a kezdetek immáron tíz évvel ezelőtt voltak, ennyi idő alatt jutottunk el az 50. előadásig. Ezalatt elég nagy volt a fluktuáció, sokan alapítottak közben családot vagy költöztek el, így sokszor kellett új színészeknek becsatlakoznia. Most már viszont annyira bejáratott a rendszer, hogy egy-egy új ember nagyon gyorsan be tud csatlakozni. Megtanulja a szöveget és két-három próba után már fel is tud lépni vele. Pápai Dávid is például, aki az 50. előadáson Somát alakította, másodjára lépett fel a darabban úgy, hogy az első fellépésére egy hete volt felkészülni. Mert Szőke Dániel, aki jelenleg Somát alakítja, sajnos hosszabb ideig beteg volt.
Pápai Dávid (Soma) és Figeczky Anna (Fruzsi) az 50. előadáson. Fotó: Iván József
Hogyan érkeznek a felkérések a fellépésekhez?
Általában valamelyik tagnak valamilyen kapcsolata van az adott óvodák, iskolák, kultúrházak felé, ahol aztán fellépünk. Meg az Ágacska című darab már eleve kitaposott nekünk több utat is. Ahol azt már előadta a társulat, oda később visszahívtak minket más darabokkal. Felléptünk fesztiválokon és versenyeken is, ahol aztán kaptunk kritikát is. Például a Minden egeret néhány szakember lehúzta, néhánynak viszont tetszett. Volt, aki azt mondta, hogy túl van díszletezve, meg hogy mi ezt az egészet túlgondoltuk, mások pedig Országos Bronz minősítéssel díjazták az előadást. A közönségünknek eddig tetszett az előadás, nem egy visszatérő vendégünk is volt, sőt, olyan is akadt, aki annyira nagyra értékelte a munkánkat, hogy eljött a négy fős családjával az előadásunkra másodszor is és négy kiemelt támogatói jegy vásárlásával ismerte el az alkotásunk fontosságát és értékét.
Ezen kívül a társulat fő bázisa 2016-ig az ELTE TÓK volt, most pedig a Zuglói Civil Házat mondhatjuk állandó játszóhelyünknek.
Bár aktívan már nem veszel részt a társulat életében, időnként visszatérsz még szerepelni.
Ha éppen senki nem ér rá, akkor beállok papagájnak a Minden egérbe. Évente két-háromszor biztos. Bár mivel vidéken élek, sokszor nem éri meg ez nekem, a bejutási költség miatt. Viszont legalább próbálnom nem kell, mert kisujjamban van a szerep.
Orbán Gábor (Zakariás) és Váradi Vivien (Jozefina, a papagáj) egy korábbi előadáson. Fotó: Wilhelem László
Rendezőként szoktál visszajelzést adni az előadások után, meghallgatják a véleményedet?
Szoktam kritikát megfogalmazni, ami kicsit fura nekem úgy, hogy az új tagokkal már nem ismerjük egymást. De általában jól szokták venni ezeket a megszólalásaimat. Van aki kifejezetten várja a kritikát és tanul belőle, merthogy éppen azért van a társulatban, hogy fejlődhessen. Ezen kívül olyanok is vannak, akik a kikapcsolódásért jönnek. Többen is kemény, embert próbáló munka mellett járnak a társulatba és felüdülés nekik, hogy kijátszhatják magukból a feszültséget.
Bár nem mindenkinek célja, hogy színész legyen, szoktak lenni szakmai továbbképzéseitek?
Több alkalommal dolgoztunk már szakemberekkel, például Kis Szabolcs drámatanár, rendező rendszeresen tartott nekünk drámajátékokat, ami nagyon jó hatással volt a csapatra, összekovácsolt minket. Emellett voltak nyári továbbképzéseink. Többször megtartottuk a Három az egyben (3in1 Színházi Szakmai Tréning) nevű programunkat, amire más társulatokból is érkeztek emberek. Workshopokat tartottunk mozgás, beszéd, drámaírás, improvizáció, drámajátékok alkalmazása és szinkronszínészet témában. A külsős szakemberek mellett elmondható, hogy mindig is egymást tanítottuk. Mindenki behozta ezekbe a foglalkozásokba a saját tudását.
Egyébiránt mindig vannak évzáró, évnyitó és karácsonyi ünnepségeink. Ezeken általában társasjátékozni is szoktunk és ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz. Korábban, amíg még az ELTE TÓK adott nekünk helyet, az egyetemen lévő közösségi helyen havonta tartottunk improvizációs esteket is.
De manapság már mindenki annyi felé van, hogy nehéz ilyen programokat összehozni. Viszont mindemellett nagyon jó volt mindig is a közösség. Nem volt soha furkálás vagy versengés.
Minden egér szereti a sajtot – 50. előadás – szereposztás
- Soma: Pápai Dávid
- Fruzsi: Figeczky Anna
- Lidi mama: Erdei Lilla
- Márton papa: Vámosi Ákos
- Szeréna mama: Laki Mónika
- Albin papa: Kati Gábor
- Paszkál: Sikó Barbara
- Zakariás és Macskamágus: Orbán Gábor
- Jozefina: Bajor Zsuzsanna
- technika: Szabó Anita
- rendezők: Váradi Vivien, Stampfel Krisztina
- segédrendező: Kati Gábor
- zene: Hajdu Gergely
- dalszövegek: Bender Máté, Kati Gábor, Szabó Rózsa, Berzeviczy Attila
Az 50. előadáson a Tiéd a Világ is ott volt és ez alapján is szeretettel ajánljuk a darabot kisgyermekes családoknak. A következő előadás július 25-én lesz a Zuglói Civil Házban, mely már most telt házasnak ígérkezik, de ősszel ismét látható lesz az előadás, így érdemes követni a társulatot (Facebook, honlap).
A társulat. Minden egér szereti a sajtot, 50. előadás, 2025. március 14., Zuglói Civil Ház. Fotó: Wilhelem László
Borítókép: Vámosi Ákos (Márton papa), Erdei Lilla (Lidi Mama) és Pápai Dávid (Soma) az 50. előadáson. Fotó: Iván József
