Október 12-én nyílt meg Szerényi Gábor grafikus kiállítása az Országút Galériában, ahol november 4-ig láthatók az alkotó hajléktalanokat és palackgyűjtőket ábrázoló munkái. A Kába ribillió című tárlaton fekete-fehér tusrajzok és kartonlapokra készült kompozíciók szerepelnek. A művekhez használt anyagok, a rajzok környezetében megjelenő apró tárgyak és a figurák testtartása egyaránt része annak a világnak, amelyet Szerényi Gábor, Munkácsy-díjas grafikus, a mindennapi utcai találkozásokból épít fel.
Rajzok az utcán élő emberekről
Szerényi Gábor grafikusként hosszú ideje dolgozik sajtóillusztrátorként, emellett saját indíttatásból is készít rajzokat.
A belvárosban élek, és reggelente én kísérem iskolába a kisebbik gyerekemet. Útközben nap mint nap találkoztam ezekkel az emberekkel. Foglalkoztatott a helyzetük, zavart is, és valahogy arra gondoltam, nekem erre reagálnom kell – meséli.
Egy Hernádi Gyulától hallott mondat is eszébe jut: „Ami téged zavar, ahhoz közöd van.” Szerényi Gábor úgy érzi, hogy bár a rajzolás nem oldja meg a hajléktalanság problémáját, a maga eszközeivel mégis foglalkozhat vele.
Kartonra és papírra rajzolt palackgyűjtő alakok az Országút Galériában
A személyes segítségnyújtás tapasztalatai szintén alakították a témához való viszonyát. Felidéz egy alkalmat, amikor egy utcán fekvő férfitól megkérdezte, hívjon-e mentőt. A férfi inkább forró teát és ennivalót kért. A grafikus elment a közeli pékségbe, majd visszatért a kért dolgokkal.
Azért ez nálam nem rendszeres. Amúgy ez a gyorssegély csak. Kölnivíz a sivatagban – teszi hozzá.
Szerényi Gábor az ilyen helyzetekről nem állítja, hogy minden esetben tudható, mi a helyes megoldás. Azt viszont fontosnak tartja, hogy az utcán élő embereket ne kizárólag a félelmeinken vagy az előítéleteinken keresztül lássuk.
A testtartás és a pillanat megragadása
A rajzok szereplői nem idealizált alakok. Szerényi Gábor a testtartást, a ruhák gyűrődéseit, a mozdulatokat és az utcai élethelyzetek részleteit figyeli. Előfordult, hogy a metrón utazva rajzolt embereket.
Amikor beléptem egy metrókocsiba, és elővettem egy noteszt, meg egy tollat, többen összerezzentek, mintha BKV-ellenőr lennék. Én erre azt gondoltam, hogy tényleg ellenőr vagyok, csak nem a jegyeket kérem, hanem a fáradt, szomorú testtartásokat és az elszalonnásodott kabátjuk gyűrődéseit. És ezeknek is csak a látványát – mondja.
Ha valaki leszállt, más utasok megfigyelt részleteiből egészítette ki a rajzot. Így egy-egy figura több ember vonásaiból is összeállhatott. Soha nem az volt a célja, hogy felismerhető portrékat készítsen, hanem hogy megragadjon egy testtartást vagy egy helyzetet.
Az Országút folyóiratban megjelent cikk Szerényi Gábor kiállításáról
A gyors vázlatok a grafikus munkamódszerében más területeken is fontos szerepet kaptak. Szerényi Gábor pályája elején az Élet és Irodalom szerkesztőségébe vitte be a rajzait. Otthon igyekezett kiválogatni a legkidolgozottabb lapokat, de az első munkamegbeszélésen Nagy László, a lap képszerkesztője olykor éppen egy-egy gyors skiccet választott ki.
Döbbenten néztem, hogy az általam tuti befutónak hitt rajzokat megnézi, továbblapoz, és egy olyan kis vázlatot emel ki, amit abban a pillanatban majdnem szégyelltem, mert összecsapottnak éreztem – idézi fel Szerényi Gábor.
Nagy László arra is biztatta, hogy hagyjon levegőt a rajzok körül, és ne féljen az üres részektől. Szerényi Gábor később a sajtógrafikusi munkában is megtapasztalta, hogy ami a rajzasztalon jól mutat, az a nyomtatásban nem feltétlenül működik ugyanúgy. A vonalak vastagságát, sűrűségét és a megjelenés méretét is figyelembe kellett vennie.
Csomagolópapír, hullámkarton és apró tárgyak
Az Országút Galériában a fekete-fehér tusrajzok mellett kartonpapírra készült munkák is láthatók. Szerényi Gábor ugyanis egy idő után a hagyományos rajzpapír helyett hullámkartont és különféle csomagolóanyagokat is használni kezdett.
Az apró tárgyak a szereplők eredeti környezetét idézik
Ezeknek a felületeknek saját gyűrődéseik, szakadásaik és foltjaik vannak. A grafikus nem feltétlenül próbálja eltüntetni ezeket a nyomokat: a rajz és az anyag együtt adja ki a kompozíciót. A papír felülete olykor újabb részleteket sugall, máskor a rajzolás során éppen az a fontos, hogy ne kerüljön több vonal a lapra.
Szerényi Gábor apró tárgyakat, törmelékeket és más, önmagukban használhatatlannak tűnő darabokat helyez el a kartondobozokra készült rajzok körül. Ezek a szereplők eredeti környezetét idézik meg.
Az is izgat, hogy mi minden hulladék, törmelék van ott körülöttük, és hogy ők ezekbe is kapaszkodnak, mert ez valamennyire a részükké, a területükké válik – fogalmaz.
A tárgyakat nem véletlenszerűen helyezi el: előfordul, hogy egy darabot feltesz, megnézi, majd leveszi, mert úgy érzi, nem illik a kompozícióba. A ragasztó mellett zsákvarró tűt is használ, amivel madzag segítségével tudja rögzíteni az elemeket.
A zsákvarró tű személyes története
A tű nem egyszerű munkaeszköz: Szerényi Gábor az orvos nagybátyjától örökölte, aki boncolásokat is végzett.
A grafikus egy alkalommal egy igazságügyi orvosszakértőről készített kisfilmet, amelynek forgatása során a stábnak a patológiára is be kellett mennie. Előre jelezte, hogy szeretett nagybátyja orvos volt, de nem menne be a boncterembe. Bár a forgatás idején nem volt ott holttest, a helyszín és a kőasztal látványa így is erős benyomást tett rá.
A zsákvarró tűé mellett egy gyerekkori történetet is elmesélt: Szerényi Gábor társbérletben nőtt fel, egy Erzsike néni nevű asszonnyal laktak együtt. A nő nem akarta megtanítani a hálócekker készítésére, mondván, hogy az nem fiúnak való, de a cekker fülének fonását megmutatta neki. Ezt a típusú fonást most a kiállított rajzok akasztó részén láthatjuk viszont.
Az akasztónál megjelenik az Erzsike nénitől tanult fonás
Rajzok a térben
Szerényi Gábor 2024-ben a Műcsarnokban rendezett életmű-kiállítást, 2025-ben pedig a FUGA Építészeti Központban mutatott be munkákat. A FUGA tárlatán megjelentek már csomagolópapíros és kartondobozos alkotások. Az egyiket például a tér részeként álllította ki: a művész a kompozíciókat ruhadarabokkal is kiegészítette.
Az Országút Galériában kiállított alkotások most láthatók először: tusrajzok és kartondobozokra készült munkák, egymással szemben. A képek elrendezése sem törekszik mindenáron a szabályosságra. Szerényi Gábor felidézi, hogy a kiállítás rendezésekor a ferdén álló kereteket is szóvá tette valaki, de ezeket direkt nem igazították egyenesre.
Palackgyűjtők Szerényi Gábor tusrajzain
A tárlat egyik látogatójának visszajelzése különösen megmaradt benne. A fia egykori tanítónője eljött a kiállításmegnyitóra, és azt mondta, hogy azóta másképp néz az utcán élő emberekre, amióta látta ezeket a rajzokat.
Szerényi Gábor Kába ribillió című kiállítása 2026. november 4-ig látogatható az Országút Galériában (1034 Budapest, Bécsi út 163.).
Borítókép: Szerényi Gábor az Országút Galériában, a Kába ribillió című kiállításán, 2026. október 14-én
