Karakorum sokáig inkább legenda volt, mint valóságos város. Most az éledező mongol turizmus központja, hamarosan pedig újra csillogó nagyváros lehet. Legalább is ezt tervezik.
Mongóliai kalandozásunk leírását valahol a pusztai éjszakában, a szarvaskövek közt hagytuk abba, mondván másnap indulunk Harhorinba. Cecerlegtől, Mongólia állítólag legkellemesebb megyeszékhelyétől ezt már többé-kevésbé jó minőségű kétszer egysávos úton tehettük. Én örültem, – sofőrjeinket viszont láthatóan frusztrálta, hogy egy szürke betonszalaghoz kellett ragaszkodniuk, és nem kalandozhattak kedvükre a pusztában.
Távolról tényleg egészen csinos …
A mai Harhorinról – ez a város modern mongol neve – viszont azt hiszem a legelvetemültebb turisztikai kiadvány sem írná azt, hogy szép, vagy akár csak kellemes város. A legtöbb mongol településhez hasonlóan közepesen lepusztult földszintes házikókból áll. Mégis ma ez az éledező mongol turisztikai ipar egyik központja. Német, olasz, japán és ki tudja még milyen csoportokkal futottunk össze mi is. Mert ha a jelen nem is, a múlt azért tartogat látványos elemeket.
A modern Harohorin -földszintes házak és jurták.
Mivel ez a környék legtermékenyebb, legzöldebb vidéke, szinte minden nagy pusztai birodalom szíve itt volt. A szarvaskövek titokzatos népéről és a hunokról már szóltunk. Utánuk jöttek az ujgurok, majd – és náluk kicsit elidőzünk – a göktürkök. Ők tulajdonképpen minden ma ismert török nép ősei a kazahoktól egészen a Budát hódoltató oszmán törökökig, egy szóval hatásuk a világtörténelemre megkérdőjelezhetetlen. Birodalmuk pedig innen, az Orhon folyó vidékéről indult. A türkök törzse, amelynek vezető rétege nevük alapján valószínűleg kelet-iráni eredetű volt, valamint a későbbi birodalom etnikai többségét alkotó török népek is a Zsuanzsuan Birodalom uralma alatt éltek a 6. század elején. A fura nevű zsuanzsuanok amúgy -nagyon nagy valószínűséggel – az Európába szakadt avarok ősei/rokonai lehettek, bár az avarokról még a hunoknál is sokkal kevesebbet tudunk. 552-ben Bumin és Istemi létrehozták a türk kaganátust két központtal. Bumin magát il-kagánnak, azaz nagy kagánnak nyilvánította. A keleti központ Ötüken a kagánnak karizmatikus felhatalmazást adó hegy lett, míg Istemi nyugaton hozott létre centrumot. Nos ez a keleti centrum van, a mai Orhon-völgy közelében -nem messze onnan, ahol egykor a hunok majd az ujgurok fővárosa is állt.
A Türk Kaganátus legnagyobb kiterjedése idején
Mugan kagán (552-572) uralkodott, aki létrehozta a nagy birodalom alapjait, uralma alá hajtotta a kitájokat, heftalitákat és kirgizeket, míg nagybátyja, Istemi nyugatra vezetett hadjáratokat a selyemút feletti ellenőrzés biztosításáért. 557-ben Istemi szövetséget kötött a szászánida I. Huszrau Anósírván sahhal, és együtt győzték le a heftalitákat, majd a türkök elfoglalták az Amu-darjától északra eső területeket a szogdokkal, akik a selyemkereskedelmet Kínával folytatták. Mára e sok közép ázsiai egykori iráni népesség nagy része eltörökösödöttt – a közép-ázsiai törökök viszont alaposan merítettek az egykori iráni kultúrákból.
Török nyelveket beszélő népek ma
A negyedik kagán halála után 584 körül a birodalom két részre (keleti és nyugati) bomlott. 630 körül az új kínai hatalomnak, a Tang-dinasztiának sikerült a keleti göktürk kaganátust protektorátusokra osztania és a keleti türköket így közvetlen hatalma alá vonnia. Ezt a kínai igát rázta le aztán egy bizonyos Kutlug verte le. Az Asina nembeli férfiú, aki az első kaganátus utolsó kagánjának, Hielinek távoli rokona volt, maroknyi emberrel indult el az egykori szent hegy felé – amit akkor a tokuz-oguzok birtokoltak. Nem csak őket győzte le, hanem számos más népet is, köszönhetően jó részt egy a kínaiaknál tanult tanácsadójának, a bölcs Tonjokuknak. Róluk a legtöbbet az úgy nevezett orhoni feliratokból tudunk. Ezek kőoszlopok, amelyeket Kutlug két fia a későbbie Bilge kagán és Kül tegin állított, és amin elbeszélik két nyelven – kínaiul és ótörökül – tetteiket.
Ezek a török nyelvek legkorábbi jelentős nyelvemlékei – a korábban történtekről jórészt kínai forrásokból tudunk – és így igen becses történelmi ereklyéi nem csak Mongóliának, hanem az összes török nemzetnek. Őrzésükre a mai harhorintól mintegy 40 kilométerre az egykori göktürk központ helyén kis múzeumot hoztak létre török pénzből.
Természetesen kötelező megálló azoknak, akik Mongólia első világörökségi helyszínét, az Orhon kulturtájat látogatják meg. Azt azonban meg kell mondanunk, hogy az új harhorini városi múzeum sokkal modernebb, látványosabb ennél. Talán úgy viszonul hozzá, mint az egykori türk főváros – a fényes Karakorumhoz.
1218-19-ben Dzsingisz kán egy „Karakorum”-nak nevezett helyen gyűjtötte össze csapatait a Hvárezmi Birodalom ellen folytatandó hadjáratra, de a város tényleges megalapítására csak 1220-ban került sor. 1235-ig Karakorum aligha volt több, mint kis jurtaváros, bár Dzsingisz hvárezmi háborúja idején, Szamarkand elfoglalása után áttelepítette az ottani kézműveseket a térségbe. Utódja, Ögödej kán, pedig már fényes palotát építtetett itt.
Ma csak az oszlopok alapzatainak nyomai látszanak…
Willelmus Rubruk flamand ferences rendi misszionárius volt, akit a pápa a mongolokhoz küldött követségbe, 1254-ben érte el Karakorumot. Ő hagyta az utókorra a legrészletesebb, noha nem mindig túl hízelgő beszámolót a városról. Megítélése szerint a székhely még a Párizs melletti Saint-Denis-vel való összehasonlításban is alulmarad, a nevezett falu kolostora szerinte van tízszer olyan fontos, mint a kán palotája. Másrészt viszont a várost mint „nagyvilágias” és a vallási különbségeket toleráló helyet festette le, és az ezüst fa, melyet Möngke kán palotájának díszeként ábrázol, Karakorum szimbóluma lett. Egy meglehetős fantáziával elkészített mása most a Dzsingis Kán Nemzeti Múzeumban áll Ulánbátorban.
Leírása szerint a fallal körülvett városnak négy kapuja volt a négy égtáj felé, két negyedben tartós anyagokból épült hajlékok álltak – a „szaracénok” (muszlimok) és a „katájok” (kínaiak)] negyedében -, illetve a városban tizenkét pogány templom mellett két mecsetet és egy nesztoriánus templomot is talált.Mindebből a gazdagságból ma alig valami látszik a rommezőn – ami sokkal inkább mező, mint rom.
Ez a kő a leglátványosabb maradvány. Volt belőle még 3 …
Az ásatások kövezett utakat, néhány tégla- és számos vályogépületet, padlófűtő rendszereket, fűthető fekhelyeket (kang) tártak fel, továbbá bizonyítékát annak, hogy a városban rezet, aranyat, ezüstöt, vasat (beleértve vas kerékagyakat), üveget, drágaköveket, csontot és nyírfakérget dolgoztak és használtak fel. De a nagy templomoknak, palotáknak alig maradt nyoma. A fényikor ugyanis nem tartott sokáig, a fővárost a mai Pekingbe költöztették, az egykori főváros pedig eljelentéktelendett. igán 1299-ben kelet felé kibővítették, és 1311-ben, majd 1342-től 1346-ig újra felújították a sztúpatemplomot . A Ming diansztia felemelkedésekor azonban a maradékot is lemormolták. A különböző mongol dinasztiák belharcai során aztán telejsen el is néptelenedett a vidék – a város köveiből pedig felépült Mongólia egyes számú turistalátványossága, az Erdene Zuu kolostort.
Abtaj Sain Kán, a halha mongolok uralkodója és Zanabazar, az első buddhita mongol vallási vezető nagyapja, 1585-ben rendelte el a kolostor építését, miután találkozott a 3. Dalai Lámával és a tibeti buddhizmust Mongólia államvallásává nyilvánította. Alapanyag volt bőven – itt kötöttek ki az egykori főváros kövei. A tervezők megpróbáltak létrehozni egy olyan körülvevő falat, amely hasonlított a tibeti buddhista rózsafüzérre, 108 sztúpával (a 108 a buddhizmusban szent szám.
A falakon belül ma hatalmas üres területek is vannak – egykor ott is épületek álltak. De a kolostor – bár sok impozáns épülete maradt fenn – nem úszta meg a Mongóliában szinte általános rombolást.A kolostort először nem sokkal építése után 1688-ban rongálták meg a dzsungárok és a khalkha mongolok közötti számos háború egyikében. A helyiek lebontották az elhagyott kolostor faerődítményeit.Igaz után a 18. században még sok kisebbb melléképület épült.
1939-ben aztán majdnem minden elpusztult. Horolgijn Csojbalszán a helyi kommunisták vezére aki nagyon komolyan vette, hogy „a vallás a nép ópiuma” úgy ahogy van végezni akart a mongol buddhizmussal. Az országban, ahol a század elején még 100 ezer zserzetes élt 1941-re alig kétszázan maradtak – a többieket jórészt kivégezték a kommunisták. A kolostorokat pedig mind egy sázlig lerombolták – ez várt volna a legtekintélyesebb Erdene Zuura is – sőt, meg is kezdték a bontást. Állítólag maga Sztálin szólt le az ulánbátori helytartónak, hogy kettőt – ezt és egyet Ulánbátorban – meg kellene tartani, hogy a külföldi látogatók, köztük Henry Wallace amerikai alelnök számára bizonyítsa, hogy a kommunista rezsim engedélyezi a vallásszabadságot.[1947-ben a templomokat múzeumokká alakították át. A kommunizmus 1990-es bukása után a kolostort átadták a lámáknak. Ők helyreállították az Erdene Zuut, mint imádkozóhelyet. Bár közel sincsenek annyian, mint régen, és a szabályok is lazábbak – ma már a szerzetesek jó része házaséletet él, és nem is lakik a kolostorban.
Az országban a rendszerváltás után újjáéledő Dzsingisz-kultusz és a kínai gazdasági csoda farvizén beáramló jelentő pénz aztán nagyszabású terveket plántált el. Cahiagín Elbegdordzs miniszterelnök 2004-ben szakértőkből álló munkacsoportot állított fel a célból, hogy az ősi főváros helyén új város építését szervezzék meg. Távlati célja egy olyan példaszerű város megtervezése volt, amely majd Mongólia új fővárosa lehet. Lemondása, illetve Mijegombo Enhbold miniszterelnökké választása után a projektet jegelték, majd az új elnök Uhnágin Hóürelszüh újra elővette, sőt tavaly nemzetközi tervpályázatot írtak ki az „Új Harhorin” mestertervének felrajzolására. A cél egy új – környezetbarát, okos, modern – főváros megteremtése, mert Ulánbátor már igazi vízfejjé nőtte ki magát. Bár Mongólia teljes területének csupán 0,3%-át foglalja el, a lakosság mintegy 50%-a itt él, és a növekedés várhatóan folytatódni fog. Zsúfolt, büdös, és – valljuk meg – ronda is.
Ez még a legszebb része…
Azon viszont gondolom igazán senki nem lepődött meg, hogy a 220 ezer dolláros fődíjat egy kínai konzorcium nyerte el. Ultramodern városok gyors felépítésében valójában tényleg nekik van a legtöbb tapasztalatuk.
Ilyen lesz…
A tervek szerint 2050.-re el is készülnek vele. Egy környezetbarát okosvárost ígérnek modern tömegközlekedéssel, kiváló üzleti szolgáltatásokkal saját reptérrel.
