Június elején egy napra egy 350 lelkes kis falu lesz Lengyelország közepe. Spicimierz Úrnapján virágba borul – a falu papjának vezetésével felvirágzott kapuk között, virágszőnyegen vonulnak a hívek az Úr színe elé.
Úr napja – két héttel Pünkösd után – nem tartozik a katolikus egyház legrégebbi ünnepei közé. Az úrnapja ünnep gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza. Egy ágostonos rendi apáca Liège-i Szent Juliana isteni sugallatra hivatkozva fordult az eucharisztiaünnep létrehozása érdekében a tudós dominikánus St-Cheri Hugóhoz későbbi IV. Orbán pápához a liège-i püspökhöz. Ebben az időben a püspökök beiktathattak helyi egyházi ünnepet: 1246-ban Robert püspök zsinatot hívott össze és elrendelte a Corpus Christi ünnep évente történő megtartását. Általánosan elterjedt azonban csak Juliana és Robert püspök halála után lett az ünnep. 1263-ban egy zarándok cseh pap szentmisét tartott a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor, amikor a megtört ostyából vércseppek hulltak a ostyaabroszra. A véres korporálét 1264. június 14-én Orvietóba vitték, ahol épp ott tartózkodott IV. Orbán pápa. A pápa 1264. szeptember 8-án Transiturus bullájában hirdette ki, hogy ezentúl minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartsák meg az úrnapja ünnepét. Bár az egész katolikus világban ismert az ünnep – igazi nagy ünneppé lengyel földön vált. Ott Úrnapján minden bezár, és minden faluban – városban körmeneteket tartanak – de olyan, mint Spicierzben kevés van.
„Bár kis község a mienk, a hívek minden évben azt bizonyítják, hogy hatalmas a hitük, nagy köztük az összetartozás. Nincs fontosabb számukra, mint hogy ezt az összetartozást kifejezzék – mondja Dariuzs Zemniak, a falu plébánosa. Úr napjára ugyanis az egész falu összefog, és valami olyat tesznek, aminek az egész ország, sőt ma már az egész világ csodájára jár. „Úrnapjára, amióta csak emlékszem mindig feldíszítettük a falut. Minden porta elé frissen vágott ágakból, virágokból díszített kapukat állítottunk – meséli Emilia Soczak, a falu legöregebb lakója. A kapukat az asszonyok díszítették fel, aztán a nehéz szerkezeteket a férfiak állították fel végig a körmenet útja mentén. De nem csak ezzel készültek, és készülnek máig a körmenetre. „Az intenzív munkát három nappal az ünnep előtt kezdjük, egy-egy háztartásból négy öt fővel, napi tíz tizenkét órát dolgozunk – magyarázza Zófia Gródka, egyike azoknak az asszonyoknak, akik a munka oroszlánrészét vállalják. Virágokat gyűjtenek ekkor a mezőről, no meg a kertekből, egész évben erre a napra nevelik a különböző virágokat, Pirosakat, sárgákat lilákat, kékeket. A virágokat szín szerint válogatják, majd a szirmokat levágva, elkészítik a virágszőnyeget. „Nálunk ez családi hagyomány, a gyerekeket mindig bevonjuk, közösen készítjük el jó előre a terveket, találjuk ki, hogy milyen mintákat csináljunk abban az évben – magyarázza Gródka asszony. Először a minták körvonalát rakják ki földből a falu főutcájára, majd a mintákat megtöltik a virágszirmokkal. „Ahogy Jézus végigvonult a keresztúton virágba borult a föld a lába nyomán – erre a legendára emlékezünk ezzel az már több, mint 200 éves hagyománnyal , amit közösségünk örömmel és büszkeséggel visz tovább – magyarázza Maria Palka a helyi faluszépítő egyesület vezetője. Ők kezdeményezték azt is, hogy az úrnapi virágszőnyeg kerüljön fel az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára, ami 2021-ben meg is történt. Így – bár ez továbbra is egy kis közösség saját ünnepe – egyre többen jönnek a faluba ilyenkor – és nem is csak Lengyelországból. „Nálunk is jó száz éves hagyománya van a virágdíszitésnek, és immár több éve járunk ide, hogy segítsük a helyek munkáját és részt vegyünk a falu ünnepén – meséli Andrea Bergallo, aki társaival Liguriából érkezett. Azt mondja legyűg9zi a lengyel közösségek összetartása, és az az életvidám ünnep, ami a körmenetet követi a faluban.
