Véget ért a Világörökségi Bizottság 2025-ös ülése, újabb helyszínekkel gazdagodott az emberiség legfontosabb emlékezeti helyeinek gyűjteménye. Vannak köztük, amikre már régóta vártunk, és vannak olyanok is, amelyek finoman szólva is kiábrándítóak.
Vannak olyan helyszínek, amelyekről,, amikor megmondtam valakinek, hogy az bizony (egyelőre) nem szerepel a világörökségek listáján, egészen megdöbbent. Tényleg? És miért ez hogy lehet? Ilyenkor mindig el kellett magyarázni, hogy a világörökségi jelölés nem úgy megy, hogy ülnek valahol az UNESCO-ban okos emberek, és kinézik, hogy mik a legszebb épületek a világban, aztán azokból csinálnak világörökséget, hanem úgy, hogy az egyes országok jelölik a saját helyszíneiket vagy sem), és a bizottság csak arról tud dönteni, amit felterjesztettek. Ha pedig egy ország – valamiért – nem terjeszti fel egyik vagy másik ikonikus helyszínét,. akkor az lemarad akkor is, ha nagyon ott lenne a helye. Így jártunk – egészen eddig – a minószi Kréta palotáival. Bár Knósszosz, és Phaisztosz a világ legismertebb műemlékei közé tartoznak, és aki arra jár biztosan nem hagyja ki azokat mindeddig nem voltak világörökségi helyszínek.
Ennek legfőbb oka a korai -Sir Arthur Evans féle – helyreállítás. Bár kétségkívül látványos, és sok szempontból éppen ez tette Knósszoszt annyira ismert és ikonikus helyszínné, mára sokat kritizálják, és egyáltalán nem felel meg azoknak a rekonstrukciós elveknek, amelyek a világörökségi egyezménynek megalapozó Velencei Charta előír.Elég sok elemet a saját fantáziájával pótolt ki, és mára meghaladta a tudomány sok döntését. Több, mint 50 év kellett ahhoz, hogy ezen túllendüljön a bizottság. Mától azonban a minószi paloták a világörökség részét képezik – ami leginkább Görögország legnagyobb szigetének fontos, Kréta ugyanis eddig helyszín nélkül maradt. (Spinalonga egykori lepratelepét visszadobta pár éve a bizottság.)
Kicsit hasonló dilemmában lehettek a németek is, mint a görögök. Neuschwanstein nem csak Németország, de bizonnyal a világ legismertebb vára. Mindenki látta már, aki csak egyszer is látott Disney mesét – hiszen ott szerepel az álomgyár főcímében. Márpedig nagyon kevesen vannak a világon, akik gyerekkorukban legalább egy Disney mesét ne láttak volna.
Németország azonban sokáig távol tartotta Neuschwansteint a világörökségi listától – mondván az csak egy másolat. Nem „igazi” középkori lovagvár, hanem a német középkor újjáteremtése a 19.századi nemzeti romantika céljaira – annak stílusában. Így sokáig „kevésbé értékes” műemléknek tűnt a valódi középkori váraknál (Amelyeket amúgy szintén a 19. század második felében állítottak helyre a mai formájukban.)
Mára kicsit megváltozott az „örökségről” és akár az „eredetiségről” alkotott fogalmunk. II. Lajos bajor király sajátos kőbe álmodott gondolatait a dicső német múltról éppen annyira fontosnak, értékesnek, a nemzeti és globális örökség részének érezzük, mint az „eredeti” középkori várakat. Hiszen mi más fejezné ki jobban a 19. század második felének romantikus elvágyódását a misztikus ősökhöz, mint ez a külsejében középkori, szerkezetében anyagában nagyon is modern várépület? Így lettek II. Lajos kőbe álmodott álmai – 2025-ra a világörökség részévé.
Szintén a könnyedebb műfajnak köszönhetik globális ismertségüket a menhírek: a világszerte ismert és szeretett Asterix képregényekben Obelix cipel mindig egyet magával.
De a legismertebb menhír-meztő Carnacban sem voltak eddig a világörökség részei – mostantól ez is megváltozott, Carnacot felvették a világörökségi listára, így Franciaország gall – kelte múltja is bekerül a világ emlékezetébe immár az Asterix képregényeken túl is.
Kevésbé örömteli -de szintén rég várt – kiegészítése a világörökségi listának a kambodzsai egykori Tuol Sleng börtön. Ide a Pol Pot féle rémuralom idején hozták azokat, akiket a rendszer ellenségeinek gondoltak (ehhez elég volt, a végén már az is, ha szemüveges volt, vagy az átlagnál jobban tudott írni-olvasni). Itt „csak” kínozták őket – kivégezni a gyilkos mezőkre vitték. A Tuol Sleng rabjai közül szinte senki nem élte túl a rendszert – de azzal, hogy az egykori börtönt és a gyilkos mezőket a világörökség részévé tették nem csak nekik, de a rendszer mind a két millió áldozatának emléket állítottak.
Egy szóval idén számos olyan helyszín kapott világörökségi címet, amely alaposan megérdemelte azt, és amelyről már rég várta a szakma, hogy bekerüljenek a listára. De – mint minden évben az élmúlt időben – ismét kerültek fel sokkal vitathatóbb jelölések is.
Bissau Guinea megkapta első helyszínét – egy szigetvilágot, ahová élő ember be nem teheti a lábát. Legalább is hivatalosan, mert amúgy meg hemzsegnek ott a titkos narkókikötők, ahol a Latin-Amerikából hozott kokaint pakolják át hogy Európába fuvarozzák tovább. Legalább ilyen kiváló hely Sierra Leone egyetlen nemzeti parkja – elvben mindenféle érdekes állat él ott, a gyakorlatban eljutni oda is képtelenség, mert az országban nem igazán vannak utak.
(Én mindkét helyen jártam nagyjából véletlenül – jobban mondva a Bijagos szigetek felett csak elrepültünk, de nagyon alacsonyan egy lepukkant An 24-essel, mert az akkori sokadig átmeneti kormány éppen magyar üzletembereknek akart eladni szigeteket fejlesztésre. Nem sikerült persze.)
Került a listára jamaicai romváros, ami nem igazán látható, mert a víz alatt van a nagy része, és Észak-Koreai hegység, ami nem látogatható,l mert Észak-Koreában van, ahol jelenleg az emberek kisebb gondja is nagyobb, mint, hogy turistáskodjanak a hegyekben. De az egyik leggázabb jelölést mégis Tádzsikisztánnak sikerült idén fellobbiznia a listára. A jelölés címe az „ősi Khuttal”, ami sok érdekességet sejtet – a valóság azonban kiábrándító. Az egykori Khuttal leglátványosabb eleme Hulbuk vára. Kívülről jól nézne ki: de valójában a falakat nemrég építették újjá.
Belül viszont konkréten semmi sincs. Sikerült – némi nehézség árán – bejutnunk. A szomnszéd múzeumban van a kapukulcs, az őr hajlandó volt magára hagyni a múzeumot, mondván azt senki se rabolja ki, és beengedett minket. Hát belül kiábrándítóan semmi nincs a várban. A múzeumban se túl sok minden.)
Így nézhetett ki egykor
De mégsem ők vitték el a pálmát gázosságban – hanem az emirátusiak. A „Faja őstáj” megnevezés valami igazán érdekeset sejtet , és egyébként egy jól kiépített látogatóközpontot láthatunk állatorvosi tevével és 3d animációval. Csak, amit mutatnak az nem valami nagy durranás – laktak ott ősemberek, akik errefelé haladtak (állítólag) Afrikából Ázsia irányában. Talán.
Egy szakóca hologramja
Hogy ez a történet – és az a nagyon kevés, ami ebből látható – ér egy egy pontot, arról a tanácsadó testületek sem voltak meggyőződve. Nem is javasolták a helyszín felvételét. De végül is a bizottság tagjai valami csodás módon mind úgy döntöttek, hogy a Faja őstáj nagyon menő – amiben biztosan nem volt része annak az iszonyat pénznek, amit az Emirátusok a promócióra költött.
