A megkopott feliratból nemcsak a kutya nevét tudjuk meg, hanem azt is, hogyan tisztelték állataikat az ókori egyiptomiak, és hogyan őrizték meg őket az örökkévalóság számára.

Kutyák a szakkarai piramisokból / Wikimedia commons, Saqqara Ounas, 2011. augusztus 11.
Az „Alvilág Lakója” nevű kutya egy festett jelenetben tűnik fel User sírjában. User ókori egyiptomi tisztségviselő volt, aki írnokként és intézőként szolgált I. Thotmesz fáraó udvarában, a 18. dinasztia idején.
A felfedezést Chelsea Kaufman nevéhez kötődik. A sír falfestményeiről készült fényképeket digitális képjavító technológiával vizsgálva azonosította a korábban figyelmen kívül hagyott feliratot.
A név különösen jelentős, mivel úgy tűnik, Anubiszra – a halál, mumifikálás és a túlvilág istenére – utal. Ezzel a lelettel együtt az ókori Egyiptomból ismert kutyanevek száma immár 97-re emelkedett.
Ősi felirat és egy különleges kutya
A felfedezésre a thébai nekropoliszban, a mai Luxor közelében található Sejk Abd el-Kurna lelőhelyen, a TT 21-es sírban került sor.
A sírkamrán belül több festett áldozati jelenet is ábrázol nyakörvet viselő kutyákat, amelyek gazdájuk széke alatt ülnek. Ez arra utal, hogy az állatok különleges helyet foglaltak el a User háztartásban.

Kutya amulett a Ptolemaioszok korából / Wikimedia commons, Metropolitan Museum of Art
A kutyák közül kettőt korábbi régészeti feljegyzések már azonosítottak: „Erős” és a „Megbízható” néven szólították őket. A sírkamra keleti falán ábrázolt harmadik kutya neve azonban évtizedekig olvashatatlan volt.
Kaufman-nak az ImageJ programhoz készült, digitális képjavító DStretch bővítmény segítségével sikerült láthatóbbá tennie a megkopott hieroglifákat, és azonosítania a kutya nevét.: „Az alvilágból való”.

Kutyák Szakkarából, 5. dinasztia / Wikimedia commons, 2011. július 11.
Kaufman szerint ezt a nevet Anubisz – az ókori egyiptomi hitvilág sakálfejű istensége, aki a holtakat vezette és oltalmazta – egyik jelzőjeként is használták. Bár a név egy változata korábban már felbukkant – egy emberhez kötődött -, ez az első ismert eset, amikor kutyánál alkalmazzák.
Szokatlan megjelenés teszi különlegessé az ókori egyiptomi kutyát
Az újonnan azonosított állat a sírfestményen látható jellegzetes megjelenése miatt is figyelemre méltó. A kutyát karcsú, fehér testtel, lelógó fülekkel, ívelt farokkal és nyakörvvel ábrázolták. Fizikai jellemzői azokra a szlugi (sloughi) típusú ebekre emlékeztetnek, amelyek gyakran feltűnnek az egyiptomi Újbirodalom művészeti alkotásain.

Kutyák Qubbet el-Hawa-ból / Wikimedia commons, Karen Green, 2010. február 25.
Bundáján azonban különleges vöröses, hullámos mintázat látható, amilyet a kutatók az ókori egyiptomi kutyák egyéb fennmaradt ábrázolásain korábban nem figyeltek meg. A mintázat feltűnő hasonlóságot mutat azzal a mintás ruházattal, amelyet User visel, aki az állat felett ülve, egy csokor virágot tartva látható.

Kutya amluett, Kr.e. 200- Kr.u. 200. / Wikimedia commons, Metroplitan Museum of Art
Kaufman megjegyezte, hogy a hasonlóság tudatos művészi döntés eredménye is lehet, bár a szokatlan mintázat jelentősége továbbra is tisztázatlan.
Egy további jellegzetes vonás a kutya neve mellett álló hieroglifa
Az ókori egyiptomi írás gyakran alkalmazott úgynevezett determinatívumokat: olyan jeleket, amelyek segítettek pontosítani a szavak jelentését. A feljegyzett kutyanevek többségénél ez a jel egy álló kutyát ábrázol. Ebben az esetben azonban a jel egy ülő állat, amely nagy hasonlóságot mutat a User széke alatt megfestett kutyával.
Mindössze egyetlen további ókori egyiptomi kutyanév ismert, amelynél ülő kutyát ábrázoló determinatívumot használtak, így a felirat rendkívül ritkának számít.
Felfedezés rávilágít arra, mennyire megbecsülték kutyáikat az egyiptomiak
Az ókori egyiptomi társadalomban a kutyák többféle szerepet is betöltöttek: egyszerre voltak társak, vadászok és őrzőállatok. Fontos helyet foglaltak el a vallási jelképrendszerben is, különösen Anubisszal, valamint a túlvilágra vezető úttal való kapcsolatuk révén.

Sakál ábrozolás, Kr e. 380-250 között készülhetett. A sakálokat a holtakkal hozták összefüggésbe – valószínűleg azért, mert jelen voltak a temetők közelében fekvő sivatagi területeken, ahol csontok után kutattak. A sakál alakú istenek közül a legismertebb Anubisz volt, akit gyakran emberi testtel és sakálfejjel ábrázoltak. Ez egy fekete, heverő sakál ábrázolás, az állat láthatóan figyelmesen emeli fel a fejét. Szemei fehér és fekete üvegből készültek, nyakát pedig vörös nyakörv díszíti. / Wikimedia commons
A régészek közel 100 konkrét kutyanevet azonosítottak az Óbirodalomtól egészen a Ptolemaiosz-korig terjedő időszakból; ezek több mint felét magánsírokban találták meg. Az egyiptomi művészetben ábrázolt számos más állattal ellentétben a kutyákat olykor saját nevükön nevezték meg. Ez arra utal, hogy gazdáik egyéniségként tekintettek rájuk, nem pedig pusztán munkára használt állatokként.

Emberek, kutyák és egy majom Mereruka masztabájában. Szakkara / Wikimedia commons, 1999. április, LBM1948
Kaufman kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy egy kutya ábrázolása – a nevével együtt – egy sírkamrában mélyebb vallási célt is szolgálhatott. Az ókori egyiptomi temetkezési hagyományokban az elhunyt nevének és képmásának megőrzése szorosan összefüggött az identitás halálon túli fenntartásával. Ugyanez az elv vonatkozhatott a kedvenc állatokra is, lehetővé téve, hogy személyiségük gazdájukéval együtt fennmaradjon.
Tartós kötelék ember és állat között
A „Alvilágé” (vagy „Az alvilághoz tartozó”) nevű kutya azonosítása újabb bizonyítékkal szolgál az ókori egyiptomiak és állataik közötti szoros kapcsolatra.

Elefántcsontból készült kutya alakú kanál. Kr. e. 1550-1069 között készülhetett / Wikimedia commons, Louvre Múzeum
A kutya szokatlan mintázata, gondosan megfestett megjelenése és különleges elnevezése arra enged következtetni, hogy az állat kiemelt jelentőséggel bírhatott gazdája számára. Adódik a kérdés: az alvilágra utaló névnek – az állat puszta megnevezésén túl – lehetett-e vallási jelentősége?
Bár pontosan nem tudjuk, miért éppen ezt a nevet választották, a felfedezés rávilágít arra, milyen fontos az archeológiai leletanyag modern technológiával történő, újbóli vizsgálata.
A kutatók számára ez ritka betekintést nyújt az ókori egyiptomiak személyes kapcsolataiba és hiedelemvilágába.
Borítókép: Chelsea Kaufman felvétele, az Alvilágé elnevezésű kutyáról
Forrás : Heritage Daily






