A világ legöregebb csillagtérképe gyanús körülmények között került elő. Szépsége szinte misztikus. Nem csoda, hogy többször is megkérdőjelezték eredetiségét. Az utóbbi időben német tudósok igyekeztek bebizonyítani, hogy a 30 centiméteres bronzkorong valóban több mint 3000 éves.
A 20. század egyik legfontosabb lelete
A bronz korongot 1999-ben találták fémdetektor segítségével Németországban, Nebra város közelében a Mittelbergen (Szászország-Anhalt). Nem egyedüli lelet volt: rituális temették el kardokkal, baltákkal és más, bronzkorból származó tárgyakkal.
Feltételezések szerint ilyen helyzetben feküdt a korong és a többi rituálisan eltemetett tárgy a megtalálásukkor / Wikimedia Commons
A két illegális kincsvadász a leleteket eladta, és az azt követő években különféle orgazdák kezébe került. 2002 februárjában a bázeli rendőrség szoros együttműködésben az Állami Bűnügyi Nyomozó Hivatallal, az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, valamint a Szász-Anhalt Tartományi Örökséggazdálkodási és Régészeti Hivatallal megszerezte a leletet. Azóta az eredeti példányok a hallei Állami Őstörténeti Múzeum kincstárába tartoznak. Az Égkorong 2008. május 23. óta látható az Állami Múzeum állandó kiállításán.
A korong hátoldala / Wikimedia Commons
Az UNESCO a műtárgyat a fontos történelmi dokumentumok globális listáján tartja számon 2013 óta. A szervezet szerint a korong egyedülálló betekintést nyújt az emberiség korai égboltról alkotott ismereteibe, mivel a korongon a Nap, a Hold és Plejádok csillagkép látható. Az égitesteket és a csillagokat arannyal ábrázolták.
Stonehenge kortársa
Bár a bronzkorongot az ősi angliai emlékműtől több száz kilométerre találták meg, ugyanabból a kultúrkörből származhatnak. Hatalmas és összefüggő világ lehetett, amely Nagy-Britanniát, Írországot és a kontinentális Európát ölelte fel. Bár Stonehenge eredeti célja továbbra is rejtély, de azt már sejtjük, hogy a Kr. e. 2500 körül épült kőkör a Nap mozgásával van összhangban.
Ásatás a Mittelbergen / BBC
A Nebrai bronzkorong nemcsak azt mutatja, milyen magas szinten értették a csillagászati jelenségeket, hanem egyedülálló betekintést nyújt a kor vallási elképzeléseibe. A Napot és napfordulóit a Nebra korongon is ábrázolják, ezért vélik úgy a szakértők, hogy a Nap központi szerepet játszhatott az észak-európai bronzkori vallásban.
Miranda Aldhouse-Green régész és bronzkori szakértő professzor korábban a BBC-nek elmondta, hogy a Nebra korongon található szimbólumok
„mind egy összetett, európai szintű hitrendszer részét képezik, amelyben az emberek az eget nemcsak nézték, hanem imádták. Imádták a napot és imádták a holdat is, hiszen emlékműveiket a napfelkelte vagy a holdkelte szerint igazították. Mivel a Nebra összegyűjtötte ezeket a szimbólumokat, talán ez a tárgy mutatja meg először nekünk, hogy mit láttak, érzékeltek és hittek azok a több ezer évvel ezelőtt élt emberek valójában.”
Aldhouse- Green szerint a Nebra korong ezért olyan, mint egy szent szöveg látható változata.
A Nebrai bronzkorong részletes leírása, pirossal jelölve, ahonnan a kutatók mintát vettek az anyagból
A nappali és éjszakai égbolt elemei keverednek egy absztrakt csillaghálózat előtt. A készítők nemcsak a Nap és a Hold égi pályáját ábrázolták, hanem magyarázatot is adtak a mozgásukra. Egy hajó képét láthatjuk a horizontok között, amint éjszakai útján halad az égi óceánon. Jelenlegi tudásunk szerint itt jelenik meg először központi mitikus szimbólumként Európában a Nap és Hold.
A bronzkorong ősi gyártási titkait rekonstruálták kutatók
A magdeburgi Otto von Guericke Egyetem kutatói a Szász-Anhalt tartományi Örökséggazdálkodási és Régészeti Hivatallal együttműködve modern forenzikus elemzést és kísérleti régészetet alkalmaztak, hogy megismerjék a korong előállításának folyamatát. A Dr. Thorsten Halle professzor vezette csapat pásztázó elektron-mikroszkópiát és elektron-visszaszórási diffrakciót használt az eredeti korong egy nagyon apró mintájának elemzésére. Ezek a technikák segítettek nekik a fém kristályszerkezetének elemzésében, valamint a korongon végbement melegedési és munkafolyamatok megértésében.
Halle szerint a korongot kezdetben több mint 1200°C-on öntötték, majd körülbelül tízszer ismételten 700°C körülire hevítették, és kovácsolták.
„Ez a fajta részletes gyártási folyamat figyelemre méltóan hasonlít a modern ipari eljárásokhoz” – magyarázta Halle.
A kutatók szerint a megmunkálás utolsó szakaszát, különösen a korong élének elvékonyítását, hidegen végezték – ez a részlet a fémek viselkedésének fejlett, tapasztalatokon alapuló megértését tükrözi, annak ellenére, hogy abban az időben ugye nem voltak írásos ismeretek és megfelelő gépek.
Dr. Christian-Heinrich Wunderlich, Szász-Anhalt tartomány Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatalának munkatársa (elöl) a Nebra Égkorong másolatával, valamint Dr. Thorsten Halle professzor, az Otto von Guericke Magdeburgi Egyetem Anyagtudományi, Technológiai és Mechanikai Intézetének munkatársa (hátul) az egyetemi kampuszon található laboratóriumban, ahol a vizsgálatok zajlottak. Fotó: Jana Dünnhaupt/Magdeburgi Egyetem
A gyártási folyamat megismeréséhez a csapat Herbert Bauer rézműves mesterrel együttműködve bronzkori berendezéseket és technikákat, például kőkalapácsokat és faszenes kandallókat használt a korong több másolatának elkészítéséhez. A másolatokat ugyanolyan körülmények között vizsgálták, mint az eredetit, és összehasonlították. A mikroszerkezeti hasonlóságok megerősítették a feltételezett gyártási folyamatot.
A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a korong anyag egy olyan régi ausztriai bányából származik, amely már nem működik. A szakértők szerint nemcsak ez a tény zárja ki a hamisítást. A korongot nagyon időigényes, körülményes egyszerű körülmények között ősi technikával létrehozni, ezért a kutatók nem tartják valószínűnek, hogy bárki ennyi erőfeszítést tenne egy hamisítvány elkészítéséhez.
Most magdeburgi kutatók egy örvényáramú technológián alapuló mobilalkalmazást fejlesztenek, amely lehetővé teszi a régészek számára, hogy okostelefonnal elemezzék a fémtárgyak anyagtörténetét a terepen, anélkül, hogy károsítanák a tárgyat.
Források: UNESCO, BBC, Archeology Magazine, Szász-Anhalt tartomány Őstörténeti Múzeum
